Bad Homburg, a Frankfurttól húsz kilométerre fekvő kisváros Andy Möller otthona. Innen vezényli le a második házasságából született két virgonc gyermeke online tanulását, alkalomadtán kimegy velük egyet-kettőt rugdosni a kertbe, bemutat néhány trükköt, majd komótosan visszasétál a házba, leül a számítógépe elé, és videókonferencián tartja a kapcsolatot a kollégáival. Möllert tavaly októberben nevezték ki nevelőklubja, az Eintracht Frankfurt utánpótlás-igazgatójának.
– Otthonról irányítom a munkát, nincs is más választásom. Edzések és meccsek sincsenek. Nem csak a gyerekeknek, a fiatal akadémistáknak nehéz, minket, öregeket is megvisel a járvány – mondja az ötvenkét éves szakember, aki nem hagyja magára a hét éve megözvegyült édesapját, hetente háromszor vásárol neki. Első házasságából született három nagy lányával pedig a virtuális térben tartja a kapcsolatot.
Változást hozhat, ha május 9-én folytatódik a futball Németországban – nemcsak a Bundesligában, hanem az utánpótlás-bajnokságokban is. – A kérdés ennél bonyolultabb – mondja Möller. – A döntés nem a liga kezében van, ugyanis a Bundestag határoz a szabadtéri rendezvényekről. Nincs kizárva a folytatás, a nézők viszont egyelőre csak a tévén keresztül követhetik a mérkőzéseket.
A koronavírus-járványtól függetlenül adekvát kérdés, hogy az 1990-ben világbajnokságot, 1992-ben Eb-t, 1997-ben Bajnokok Ligáját nyert technikás középpályás manapság az ambícióinak megfelelő pozícióban tevékenykedik-e, vagy netán többre vágyna. A válasza meglepő, süt belőle a profizmus és a lojalitás. Azt állítja, hogy komoly szakmai kihívásnak tekinti az Eintrachtnál kialakított egységes képzési rendszer működtetését.
– Egy Bundesliga-csapatnál a vezetőedzői poszt nem az én utam – bocsátja előre. És ha mondjuk Bernd Storck hívná? – kérdezzük. Möller újabb csellel játssza tisztára magát, és megajándékoz minket a „futballban bármi előfordulhat” alapigazsággal. De mond mást is, az egekig magasztalja a korábbi magyar kapitányt, akivel sikeresen dolgozott két és fél évig a magyar válogatott élén. – Elképesztő ez az ember! Tavaly a Mouscronnal, idén a Cercle Bruges-zsel csinált csodát. Közelről ismerem, futballfüggő, azt hiszem, ez a legjobb szó rá, mindamellett remek motivátor – dicséri korábbi főnökét.
Megtalálta a közös hangot Storckkal (jobbra)
Fotó: Illyés Tibor / MTI
A közös sikerükről, a 2016-os Eb-kvalifikációról még mindig olyan hévvel beszél, mintha csak tegnap történt volna. Gera Zoltán személyében a karizmatikus vezért fedezte fel, a kellemes meglepetés kategóriája nála Nagy Ádám, aki azóta – még – nem tudta azt a pályát befutni, amelyet a szakemberek jósoltak neki.
2017-es távozása óta nem járt nálunk, de a barátaival, például a válogatott csapatmenedzserével, Tömő Attilával olykor vált egy-két üzenetet, angolul. Pedig ha gyerekként jobban figyel, akár magyarul is folyhatna a társalgás. – Az anyai nagyanyám Pécsről származik, az Osztrák–Magyar Monarchia idején költöztek a magyar oldalra. Három- és tízéves korom között szinte mindig náluk töltöttem egy-két hetet a nyárból. De sajnálom, nem ragadt rám sok minden a magyarból; amilyen szép az önök nyelve, éppen olyan nehéz is. Ahhoz, hogy valaki jól megtanulja, tartósan az országban kell élnie. Mint például Michael Boris, az utánpótlás-válogatott korábbi, az MTK jelenlegi edzője. Úgy hallom, ő már kezd megbirkózni a magyarral – bizonyítja Möller, hogy valóban nem szakadt el teljesen a magyar futballközegtől.
