Gyáván és eredménytelenül, közel a realitáshoz

Dicstelenül, de sajnos az előzetes várakozásoknak megfelelően zárta a szereplését az Európa-bajnokságon a magyar női kézilabda-válogatott. A norvégoktól elszenvedett 32-21-es vereség az eredményen felül is tanulságokkal szolgál. Elek Gábor szövetségi kapitány úgy fogalmazott, közel vagyunk a realitáshoz.

Szöllõsi-Zácsik Szandra a kivételek közé tartozik, összességében nem lehetett rá panasz az Eb-n Fotó: Claus Fisker Forrás: MTI/EPA/Ritzau

Volt egyszer egy junior világbajnokcsapat, amely táplálta a reményt, hogy folytatódnak a sportág hagyományaihoz méltó eredmények. A lányok lépkedtek is egyre feljebb, többségükből meghatározó élvonalbeli, sőt válogatott játékos lett. Majd immár felnőtt világversenyen is ők alkották a válogatott gerincét.

A történet ezen a ponton kettéágazik. Az első változat így szól: s ott is bizonyították kivételes tehetségüket. A második pedig így: kiderült sajnos, hogy ezen a szinten nem képesek megfelelni a várakozásoknak. Nem egy, hanem két csapat sokáig hasonló, aztán nagyon eltérő útját vázoltuk fel. Az első a norvég válogatotté, a második a magyaré.

A 2018-ban junior világbajnok magyar válogatott meghatározó játékosait senkinek sem kell bemutatni. Klujber Katrin, Faluvégi Dorottya, Márton Gréta, Lakatos Rita, Tóvízi Petra, Pásztor Noémi és Kácsor Gréta a Dániában immár nélkülünk zajló Európa-bajnokságot is megjárta. Tudjuk, hogyan.

A norvégoknak is volt egy junior világbajnok csapatuk, még 2010-ben. Stine Bredal Oftedal, Nora Mørk, Veronica Kristiansen, Silje és Sanna Solberg, Hanna Yttereng, Mai Marcussen, Maja Jakobsen és Mari Molid vitték a prímet (a velük egyidős Kari Brattset nem fért be az akkori csapatba!). Többségüket ugyancsak jól ismerjük, a három világsztárt, Oftedalt, Mørköt, Kristiansent nemcsak a válogatottból, hanem az ETO-ból is. A többiek is kiváló játékosok, a két Solberg is tagja a jelenlegi Eb-csapatnak, a többiek most éppen nem, vannak náluk is jobbak.

Két éve nem csak a junior vb, hanem a felnőtt Eb – amelyen Háfra, Tóvízi és Lakatos, s több, náluk egy-két évvel idősebb, de szintén fiatal játékos szerepelt – is azt ígérte, hogy a magyar juniorok a norvégok nyomába léphetnek. Ha a tavalyi világbajnokság a kisiklás, akkor az idei kontinensviadal a kijózanodás eseménye volt. Az újabb kudarc után önámítás lenne azzal áltatni magunkat, hogy sebaj, ne bánkódjunk, a 2018-as csapat majd 2024-re érik be, akkor aratja le a neki rendelt babérokat. Oftedal húszévesen már világbajnok volt, huszonkét éves korukra a társai is klasszisokká értek. Kedd este a norvégok elleni mérkőzésen ízelítőt kaptunk abból, hol tartunk, s hová kellene eljutnunk.

– Gyáván és eredménytelenül kezdtük a meccset, volt egy tervünk, de abból semmit nem tudtunk megvalósítani.

Megbeszéltük, hogy nem adjuk el a labdát, nem lesznek felelőtlen bejátszások, hogy ezzel ne teremtsünk lehetőséget a norvégoknak a gyors lerohanásokra, ehhez képest mégis ez történt. Nehéz megérteni, miért kezdtünk így. Gyorsan kialakult a 7-1-es állás, ami meghatározta az egész mérkőzést. Nem kétséges, hogy jobbak a norvégok, ám ettől még magabiztosabban és bátrabban kellett volna játszanunk az elejétől kezdve – így értékelte a mérkőzést Elek Gábor a hivatalos sajtótájékoztatón.

Elek Gábor (szemben) és Danyi Gábor (háttal) nem egyformán értékeli az Eb-t
Fotó: MTI/EPA/Ritzau/Claus Fisker

– Próbáltunk hosszabb lefolyású támadásokat vezetni, nem könnyelmű passzokat adni és középen befejezni az akciókat, mert ott nagyon sűrű a norvég fal. Az volt a megbeszélt taktika, hogy a ketteseken, széleken fogunk támadni, ez az első félidőben egyáltalán nem sikerült. A mai mérkőzésen testközelből megtapasztalhattuk, hogy a top csapatok milyen dinamikával és tempóval játszanak, egyszer ide kellene nekünk is majd eljutni. Hullámzó volt a teljesítményünk, viszont ebben voltak olyan periódusok is, amikor bárkivel fel tudjuk venni a versenyt.

Én sem vagyok híve az önostorozásnak, higgadtan kell elemezni és megtalálni az okokat, majd előre kell néznünk, és dolgozni kell

– így pedig a társkapitány Danyi Gábor a Sport TV-nek.

Elek a Nemzeti Sport kérdésére az egész tornán nyújtott teljesítményünkről is elmondta a véleményét:

– Célkitűzés nélkül jöttünk, ettől azt reméltük, hogy majd feldobja a játékosokat.

Kemény kimondani, de közel vagyunk a realitáshoz, miközben azért magam is kicsit többre számítottam a csapattól.

A rossz rajtot szinte végig magunkkal vittük az Eb-n. Meg kell értenünk, mi történt, dolgozni kell, hogy előrébb jussunk. Meg kell találni annak a pszichikai nyomásnak az okát, és kezelni kell, amit a játékosok magukra kényszerítenek. Márciusban joggal fogják elvárni, hogy sikerrel vegyük a selejtezőt.

Itt tartunk. Túlértékelt csapat, kijózanító kudarc, szétkent felelősség. S nyakunkon az olimpia selejtező. Addig is ott a norvég minta. Tanulságképpen.