Jokovics mesterhatosával a horvátoké a bronz

Magyarország és Horvátország a bronzéremért csapott össze, előzőleg egyik fél játékosai sem ilyen helyosztóról álmodtak, de ez van, maradt a vigaszdíj.

Lassan invalidusok gyülekezetévé alakult át a magyar férfi vízilabda-válogatott. Az első meccsen ujjtörést szenvedő csapatkapitány, bal kezének kisujja még mindig betapaszozva, Nagy Viktornak pedig ugyancsak a bal kezén egymáshoz ragasztózva a középső és a gyűrűs ujja, mert az olaszok elleni elődöntőn, úgymond, ellőtték neki. Varga nem is kezdett, csak a második negyedben szállt be, akkor művelt is valami olyasmit, amire csak ő képes, de erről majd később.

Magyarország és Horvátország a bronzéremért csapott össze, előzőleg egyik fél játékosai sem ilyen helyosztóról álmodtak – két éve még az aranyért csatáztak a Margitszigeten -, de ez van, maradt a vigaszdíj. Ami azért nem megvetendő zsákmány, főleg, hogy a bronzérmes csapat is kap 60 000 dollárt (összesen).

Hárai Balázs (b) és a horvát Hvoje Benic
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Hárai csavargóljával mi szereztünk vezetést, de attól kezdve szakadatlanul futottunk az eredmény után, kétszer is kétgólos hátrányba kerültünk. Volt a csak percekre beálló Varga Duminak egy lélegzetelállító megoldása, tisztára játszotta magát, de a lécre ejtett. Hiába védett parádésan Nagy Viktor, az előnykihasználásunk gyalázatos volt, és sajnos Bijac is remekelt az ellenkező kapuban. A bírók kétszer is beizzították a VAR-odát, egyszer a mi javunkra döntött a videobíró, egyszer a horvátokéra. Még szerencse, hogy a harmadik negyed vége előtt egy másodperccel Manhercz önmaga második góljával egygólosra csökkentette a hátrányt, 5-6-ról vágtunk neki az utolsó játékrésznek.

Amit Jokovic bombagólja vezetett be, kezdett elúszni a bronzhajó. Zalánki szertelen volt, akkor lőtt, amikor nem kellett, majd ötméterest ítéltek ellenünk, amit Jokovic, a mezőny legjobbja bevert, 5-8. Hárai szépen kijátszott előnyből szépített, majd Zalánki értékesített egy dupla előnyt, és 3.28-cal a vége előtt már 7-8 volt az állás! De megint jött Jokovic, a végzetünk, már az ötödik gólját dobta... Sőt Benic is betalált, elúszott a bronz, akárcsak a magyar lányoknak.

Férfi vízilabda bronzmérkőzés: Magyarország-Horvátország 7-10 (1-2, 2-2, 2-2, 2-4) Góldobóink: Manhercz és Hárai 2-2, Angyal, Vámos, Zalánki.

A férfi vízilabda-torna döntőjében Olaszország 10-5-re legyőzte Spanyolországot, és ezzel 19878, 1994 és 2011 után negyedszer lett világbajnok.

Játékosaink melankolikus hangulatban, szomorúan nyilatkoztak

Varga Dénes: – Egy sérülés sosem jön jól, én csak azt sajnálom, hogy miután a Ferencvárossal nagyon jó szezont produkáltunk, a válogatottnak nagyon fontos tagja lehettem volna a világbajnokságon, de egy szerencsétlenség közbeszólt. Nagyon sajnálom, mert sok volt bennem, és nem biztos, hogy sok nagy esemény van még előttem. Itt alakíthattunk volna egy nagyot, így is sikerülhetett volna, ha az olaszok ellen kevesebb gólt kapunk. Nem könnyű mindezt feldolgozni. Próbáltam menni az áramlattal, a csapat teljes értékű tagjaként funkcionálni, de a lövés nehezemre esett. Most, a bronzmeccsen egy kicsit azért megviseltek a történetek, ez ugyanis egy nagyon makacs sérülés. Remélem, ha a januári budapesti Európa-bajnokságon megkérdezitek, azt fogom tudni mondani, hogy meggyógyultam. Egy törés meggyógyul, de ez a fajta húzódás nagyon tud fájni. Az ellenfelek nagyon fair módon, sportemberként játszottak, nem bántották az ujjamat, talán ebben a tisztelet is benne volt. Nagyon sok bennem maradt, ma is volt egy akcióm meg egy lövésem, ami nem így nézett volna ki, ha engedelmeskedik a kezem. Elképzelhető, hogy továbbjutunk, ha egészséges vagyok, de ez van, a sors ilyen helyzetbe állított minket. Az olaszoktól túl sok gólt kaptunk, ma is itt volt Jokovics, tudtuk, hogy neki nem szabad lőni, erre dobott hat gólt.

Nagy Viktor: – A bírók összevissza fújtak, akkor adnak kiállítást, amikor kedvük szottyan, mindkét csapatot sújtották, nem ezért kaptunk ki. Azért kaptunk ki, mert nem tudtunk a horvátok fölé kerekedni. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem sikerült megszerezni a bronzérmet, mert ez az egyetlen, ami még hiányzott, egytől hatig minden helyezésem volt világbajnokságon, kivéve a bronzérmet. Nagyon akartam ezt a bronzérmet, gratuláltunk a horvátoknak, de nagyon fáj. A tavalyi Eb-nyolcadik hely után ez azért előrelépés, nem lehet összehasonlítani világeseményt világeseménnyel. Valószínűleg ez volt az utolsó világbajnokságom, ezért is élem meg nagyon rosszul ezt a vereséget.

Märcz Tamás szövetségi kapitány: – Nagyon kemény és jó meccs volt, a torna legnagyobb esélyese ellen, amellyel nem a döntőben, hanem a bronzmeccsen kellett összecsapni. A horvátokat komplett csapattal is nagyon nehéz legyőzni, friss csapattal, amelyik a döntő pillanatokban a legjobb döntéseket hozza. Ez most nem így történt, pedig benne volt a győzelem is. Volt a meccs közepén egy nyolcperces rövidzárlatunk, azon ment el meccs, pedig még a végjátékban is sikerült felzárkóznunk. Dumi amennyire tudott, annyira beszállt, ezt külön is köszönöm neki. A minimumszintet, a négy közé kerülést teljesítettük. Az igazi kár az, hogy az olaszoktól kikaptunk, mert ha győzünk, akkor egyből érmesek vagyunk. Ma tudtuk, ha valakinek nem szabad lőnie, az Jokovics, erre öt gólt lőtt. Talán ez már az idegi és testi fáradtság következménye. Nehéz volt ez a vb, a hit, a küzdés benne volt a fiúkban, ilyen szempontból nincs bennem hiányérzet, azt viszont sajnálom, hogy nincs meg a bronzérem. Tulajdonképpen tizenegy játékossal játszottunk Dumi és Soma hiánya miatt, nehéz volt, de ezzel voltaképpen az olimpiát modelleztük, mert ott is csak 11 játékost lehet játszatni. Hogy ez most egy sikeres elődöntőbe jutás vagy egy elvesztett bronzérem, azt mindenki magában eldönti, nekem mindenesetre nagyon fáj. Az olimpiára ki kell jutnunk, ha törik, ha szakad, lehetőleg a januári pesti Eb-n. Ahol természetesen Varga Dumira és Nagy Viktorra is számítok: Komplett csapattal minden lehetséges.