Maradona-show – így összegezhető a futballistának zseni, edzőnek értékelhetetlen argentin fenomén világbajnoki bemutatkozása trénerként a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon, aminek most van a tizedik évfordulója. A jeles alkalomról megemlékezik az As című spanyol sportújság, felidézve a „Pelusa” (magyarul körülbelül Hajasnak fordítható, rakoncátlan göndör sörénye miatt, amit manapság már rövidre nyírva visel) sajátságos útját a kapitányi posztig.
Maradona öt világbajnokságnak volt a hőse játékosként, az elsőnek, az 1978-asnak úgy, hogy nem is játszott. Tizenhét évesen benne volt az argentinok 25-ös keretében, de tizenkét nappal a hazai földön rendezendő torna kezdete előtt César Luis Menotti huszonkettesre szűkítette a csapatot, és a három kihagyott között ott volt az akkor tizenhét éves, de már többszörös válogatott „Hajas” is. (Aki egyébként 1977. február 27-én a Buenos Aires-i Bombonerában mutatkozott be a nemzeti együttesben, a Magyarország elleni 5-1-es győzelem közben, csereként a 61. percben.) Carlos Ares, az El Gráfico újságírója így emlékezett könyvében a megrázó pillanatra: „Este volt, magam is a válogatott edzőtáborában tartózkodtam, és kimentem sétálni a fák közé. Egyszer csak hallom, hogy valaki keservesen zokog. Maradona volt az, egyértelmű, hogy teljesen padlóra küldte a srácot Menotti döntése. Próbáltam vigasztalni, de ő egyre keservesebben zokogott. Végül kibökte: Hogyan fogom ezt elmondani az apukámnak?„
A ’78-as vb-ről tehát lemaradt, a publikum sem értette, miért, de mivel Menotti diadalra vezette az albicelestét, nem lett belőle nagyobb botrány. Az 1982-es spanyolországi vb-n már játszott, nem is akárhogyan – erről Sallai Sándor tudna mesélni, aki semlegesíteni próbálta a Hajast a 4-1-re elveszített csoportmeccsen –, de a brazilok ellen kiállították, 1986-ban, Mexikóban emlékezetes módon világbajnoki címre vezette Argentínát, 1990-ben csak Brehme tizenegyesével bukták el a finálét a németek ellen, 1994-ben pedig jött a hírhedt doppingeset, jóllehet a görögök ellen már úgy játszott és akkora gólt rúgott, hogy sokan azt hitték, harmincnegyedik évét taposva újból vb-győzelemig viszi a hátán hazája válogatottját.
Miután visszavonult, 1994-ben a negyedik ligás Mandiyú de Corrientes élén indította be viharos edzői karrierjét – nem túl sikeresen, mert még a negyedik osztályból is kiestek. Szokásához híven a bírókat okolta, csalóknak és tolvajoknak nevezve a sípos embereket. A következő évben a Racing kispadjára ült le – már amikor, mert többet hiányzott a folyamatos ivászat és drogozás miatt, mint amennyit dolgozott. Úgy tűnt, ezzel a röpke epizóddal be is fejeződik edzői pályafutása, de nem, mert amikor Alfio Basile 2008-ban lemondott a szövetségi kapitányi posztról, Maradona azonnal bejelentkezett. És október 29-én – mindenki meglepetésére, hiszen olyan neves és kipróbált szakemberek voltak a riválisok, mint Diego Simeone, Carlos Bianchi vagy Sergio Batista – Julio Grondona, a szövetség (AFA) elnöke bejelentette: Maradona az új szövetségi kapitány.
Minden remekül indult, első három meccsén győzelemre vezette a válogatottat, csakhogy jött La Pazban világbajnoki selejtezőn a szégyenteljes 6-1-es zakó Bolíviától, amivel beállították az argentin válogatott történetének legnagyobb különbségű vereségét. Két fordulóval a dél-amerikai világbajnoki selejtező vége előtt Argentína az ötödik – kieső – helyen állt. A hátralévő két meccset, Peru és Uruguay ellen, azonban megnyerte a csapat, és kijutott a dél-afrikai vb-re. Ekkor Maradona úgy érezte, eljött az ő napja, és az Uruguay elleni, mindent eldöntő idegenbeli 1-0-s siker után – a 82. percben az Huracán totálisan ismeretlen védekező középpályása, Mario Bolatti rúgta az aranyat érő gólt – a sajtóértekezleten terjengős monológba fogott. Ebben köszönetet mondott mindenkinek, elsősorban a játékosainak, aztán a szurkolóknak, a Jóistennek, a családjának, kivéve a szövetséget és az újságírókat. Aztán körülbelül négy perc elteltével ők is sorra kerültek, de sajátos kontextusban. 3:57 után jön az ominózus rész:
Maradona szavai magyarul nem tűrik a nyomdafestéket. Vélelmezett ellenségeit szexuális aktusra szólítja fel, s hogy még véletlenül se értsék félre, jól tagolva meg is ismétli a felkérést. A FIFA ezek után két hónapra minden futballal kapcsolatos tevékenységtől eltiltotta, amit az argentin szövetség úgy oldott meg, hogy az erre az időszakra eső, Csehország elleni felkészülési mérkőzést lemondta, s csupán egyetlen jelentéktelen meccset kellett lejátszani, amit annak rendje s módja szerint 4-2-re el is vesztettek Katalónia ellen.
Így jött el a Nigéria elleni vb-nyitány a johannesburgi Ellis Parkban 2010. június 12-én, amit Gabriel Heinzének a hatodik percben szerzett, 11 méterről leadott bombafejesével 1-0-ra megnyert Argentína. A kamera szinte végig Maradonát követte, aki a poklok poklát élte át, de végül győzelmet ünnepelhetett. A Maradona-show három képben:
Fotó: Eddie Keoghs (Reuters)
A meccs izgalmasabb jelenetei, benne a Maradona-show:
Az első akadályt tehát vették Maradonáék, de a happy end elmaradt, mert július 3-án Fokvárosban szembejött a valóság, a fantasztikus német válogatott képében, amely a negyeddöntőben az élete egyik legnagyobb játékát nyújtó Bastian Schweinsteiger és a két gólt szerző Miroslav Klose vezérletével 4-0-ra kiütötte a szárnyaszegett argentinokat.
A meccs után Maradona nem mondott le – nem is kellett, mert szerződése a világbajnokság végéig szólt –, de miután a válogatott visszatért Buenos Airesbe, július 27-én Julio Grondona, az AFA elnöke bejelentette: nem hosszabbítják meg a szövetségi kapitány szerződését. Az okokat nem részletezte, de kiszivárgott, hogy a végrehajtó bizottság egyhangúlag döntött Maradona eltávolítása mellett. És az is kiderült, hogy a Hajas nem írt jelentést a vb-ről, nem elemezte a történteket, nem gyakorolt önkritikát és verbálisan mindenért a külső körülményeket (bírók, szövetség stb.) okolta. Vagyis önmagát adta.
A nép azonban továbbra is hősének tartotta, és a szakítás bejelentése után tüntettek Maradona mellett a szövetség székháza előtt.
