Neki még kudarc az ezüstérem

Az olimpiai bajnok Hosnyánszky Norbert jövő kedden, az oroszok elleni világliga-meccsen, két és fél éves szünet után újra játszik a magyar férfivízilabda-válogatottban. Az Eger 35 éves átlövője legutóbb 2017. július 29-én húzta fel a nemzeti együttesben 6-os számú sapkáját, a Margitszigeten, a horvátokkal szemben 8-6-ra elveszített világbajnoki döntőn. Klubjának ügyvezetője szerint jobb formában van, mint húszévesen.

Märcz Tamás hívta, a rutinos egri bombázó pedig feltételek nélkül jött Fotó: Mirkó István

– Igaz, amit Kis Szabó Ervin, az Eger ügyvezetője mondott nekem? Hogy ön most jobb formában van, mint húszévesen?

– Nem vagyok rossz formában, de azért húsz-huszonöt évesen jobban éreztem magam. Bár úgy gondolom, ha a rutinomat is beleszámítjuk, most, 35 évesen jobb vízilabdázó vagyok, mint akkor. Amit annak idején erőből oldottam meg, azt manapság ésszel, fifikával. Ma már jobban átlátom a helyzeteket, akkor lövöm el a labdát, amikor kell, amikor pedig nem kell, akkor nem lövöm el. Régen sokszor fordítva volt. Ma kevésbé visz el a hév.

– Mi döntött október elején a válogatottba történő visszatérés mellett?

– Először is szögezzük le, amikor a hazai vb után elbúcsúztam a válogatottól, még nem tudtam, hogy lesz visszatérés. De az is igaz, hogy Märcz Tamással, a szövetségi kapitánnyal abban maradtunk, hogy ha szüksége van rám, akkor jövök. Feltételeket nem támasztottam, akkor is jöttem volna, ha öt perccel a repülőgép indulása előtt szól.

– Ezek szerint most szükség volt önre. Ez azt jelenti, hogy nem elég jó a csapat?

– Erről nincs szó. Csak Märcz Tamás úgy érzi, velem erősebb lenne a válogatott. Ez nem jelenti azt, hogy nélkülem ne lenne erős. Biztos vannak olyan szituációk, amelyekben hasznomat tudja venni. Igyekszem bebizonyítani, hogy velem erősebb a csapat.

– Volt olyan játékos a keretben, akinek be kellett mutatkoznia?

– Nem, nagyjából mindenkit ismerek és engem is ismernek. A medencében ellenfélként már mindenkivel találkoztam.

Märcz Tamás hívta, a rutinos egri bombázó pedig feltételek nélkül jött
Fotó: Mirkó István

– De azért az idősebbek között szorosabb a kötelék, nem?

– Persze, annak idején Varga Dumival, Nagy Viktorral már a juniorválogatottban együtt játszottam, velük nyilván más a kapcsolatom, mint a húszéves újoncokkal. Tizennégy éve mutatkoztam be a válogatottban, egy Szlovákia elleni felkészülési meccsen, majd augusztusban már játszottam a belgrádi világligán; másodikok lettünk. Az első Eb-m pedig a 2006-os volt, szintén Belgrádban.

– Azóta mennyit változott a póló?

– Sokat. Gyorsabb lett a játék, talán nem annyira fizikális. 2006–2007-ben eléggé verekedős volt ez a sportág, most már szankcionálják az ütéseket, videóznak, jobban oda kell figyelni.

– Szebb, jobb lett a vízilabda?

– A több gólnak köszönhetően talán igen, bár hozzáteszem, hogy én még mindig megrövidíteném a pályát. Igazából semmi funkciója nincs annak az öt-tíz méternek, ami a pálya közepén van. Az holttér. Mi, szakmabeliek úgy érezzük, azt a középső pár métert ki kellene venni, és akkor még pörgősebb lenne a póló.

– Januárban Budapesten lesz az Európa-bajnokság. Mit tippel?

– Ha benne leszek a csapatban, akkor szeretném megnyerni. Egyrészt nincs még Eb-aranyérmem – olimpiai és világbajnoki már van –, másrészt úgy sokkal könnyebb lenne, ha már januárban megvan a tokiói repülőjegy. Akkor járunk jól, ha nem a kvótaszerzés jár a fejünkben, hanem a győzelem. De ha mondjuk Szerbia és Olaszország végez előttünk, akiknek már van kvótájuk, mi meg harmadikok vagyunk, az is olimpiai kijutást ér.

– És Tokióban mi lesz?

– Ma már nem igaz, amit annak idején Rajki Béla mondott. Hogy az ezüstérem nekünk kudarc. Bár a szurkolók és a szakma nagy része még mindig így gondolkodik. Bevallom, én is.

– Nyomasztó ez a teher?

– Cseppet sem. Az nyomasztana, ha már a hatodik helyet is sikerként könyvelnék el.