Három éve Phjongcshangban hat sportágban (alpesisí, gyorskorcsolya, műkorcsolya, rövidpályás gyorskorcsolya, síakrobatika, sífutás) 19 versenyzőnk indult, de az élmezőnyben – ahogyan arra számíthattunk – csak rövidpályás gyorskorcsolyázóink végeztek. Ők viszont legelöl, férfiváltónk (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba, Knoch Viktor) őrületes végjáték után szerezte meg első téli olimpiai aranyunkat.
Női váltónktól is remek volt a negyedik hely, míg az egyéni számokban Liu Shaolinnak két ötödik hely (500 és 1500 méter) jött össze. Két sportolónk azért még bekerült a híradásokba: a női műkorcsolyázók között Tóth Ivett unikum volt a vagány, rockerszerelésben előadott rövid programjával; a síakrobaták között pedig a honosított Swaney Elizabeth azzal, hogy messze ő volt a legügyetlenebb, félszegen csúszkált a félcsőben, és rajtunk élcelődött a fél világ. A Magyar Síszövetség később azzal védekezett, hogy nem látták versenyezni, de mivel a – szerény – kvalifikációs feltételeket teljesítette, így benevezték…
Azt azért ne gondoljuk, hogy a téli olimpián boldog, boldogtalan elindulhat, de kétségkívül több sportágban a ranglisták végéről is be lehet csusszanni a mezőnybe, hogy nőjön a részt vevő országok száma.
A rövidpályás gyorskorcsolyázásban nem ez a helyzet, az olimpián a férfiaknál és a nőknél is csak nyolc váltó indulhat. S bár erre ma már kevesen emlékeznek, férfiváltónknak bizony neccesen lett meg a phjongcshangi kvótája. A kiindulási helyzet most ugyanaz, a pekingi kvótákat két-két ázsiai és európai világkupaverseny eredményeinek összesítése alapján osztják ki, de a kvalifikáció csak az ősszel kezdődik. Az persze nem mindegy, hogyan szerepelünk március 5–7. között a hollandiai vb-n, hiszen a vk-versenyeken a futamok beosztását a világranglista alapján készítik el.
Januárban a gdanski Eb nem sült el jól a számunkra, váltónk a negyedik lett, s csak egyetlen érmet szereztünk, 1000 méteren a honosított John-Henry Krueger másodikként zárt. Ő amúgy a phjongcshangi olimpián is ezüstérmes volt 1000 méteren, még amerikai színekben. Nagy erősítés, hogy továbbra is megéljünk a jég hátán, váltónkban ő helyettesítheti a visszavonult Knochot. Arra ne is gondoljunk, hogy a stafétánk elbukik a kvalifikációban, de ha mégis így történne, három egyéni indulónk kijuthat az olimpiára, s ez a helyzet a nőknél is. Újdonság, hogy Pekingben már a vegyes váltó is szerepel a programban, tizenkét kvartett indulhat majd.
Tavaly a debreceni Eb-n taroltak a Liu fivérek. Shaoang egy ezüsttel jobb volt
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A korcsolyázók úgy számolnak, hogy Phjongcshang után Pekingben is érdekeltek leszünk a nagy pályás gyorskorcsolyázók és a műkorcsolyázók versenyein is.
Vardanjan Gurgen ágazati sportigazgató szerint arra, hogy a jövő évi olimpián legyen magyar páros, kilencven százalék esély van, ugyanez a női versenyző esetében ötven százalék, míg férfi egyéniben és jégtáncban tíz-tíz százalék.
Alpesisíben és sífutásban a világranglistákról ezúttal is jó eséllyel juthatnak ki magyar versenyzők az olimpiára, míg sílövészetben szabadkártyában reménykedhetünk. Bár az nem fest jó képet rólunk, hogy a múlt héten a Pokljukában megrendezett vb-n egyetlen indulónk, Gyallai Soma a tíz kilométeres sprintversenyben és húsz kilométeren egyaránt utolsó előtti lett (103., illetve 100.), s mindkét számban magasan nála volt a legtöbb lövőhiba (tízből hat, húszból kilenc). Hozzá képest Cortina d’Ampezzóban az alpesisí-vb-n nyolcfős válogatottunk legjobbja, Kékesi Márton egyenesen sziporkázott, műlesiklásban a százfős mezőnyben 25. lett; de a képet némileg árnyalja, hogy az első futamban rögtön 45-en kiestek, s végül csupán 37-en fejezték be a versenyszámot.
Az Oberstdorfban tegnap megkezdődött északisí-vb-n hat fővel képviseltetjük magunkat, s a tíz kilométeres selejtezőben Kónya Ádám és Lágler Kristóf is teljesítette az olimpiai nevezési szintet. Ez egyelőre azt jelenti, hogy Pekingben a nemzet jogán legalább egy sífutónk ott lehet. A vb-n női síugrásban indul az ugyancsak olimpiai részvételre hajtó Vörös Virág is, aki az előző szezonban több világkupán is pontszerző volt, amíg nem szenvedett súlyos térdsérülést. Síugrásban legutóbb az 1968-as téli olimpián volt versenyzőnk, akkor kettő is; mondani sem kell, hogy akkoriban ezt a műfajt még csak a férfiak űzték.
A hódeszkások között felkartörése után az Európa-kupa-győztes, húszéves Fricz Botond lehet az első magyar, aki szerepelhet olimpián, ha sikerrel jár a jövő januárban záruló kvalifikációs sorozatban. S curlingben is történelmet írhatnánk, ha vegyes párosban összejönne a kvóta. A Palancsa Dorottya, Kiss Zsolt páros 2013-ban és 2015-ben egyaránt világbajnok volt, de akkoriban ez a szám még nem szerepelt az olimpia műsorán, azóta pedig meghatványozódott a riválisok száma. Áprilisban az aberdeeni vb-n a legjobb hétben kell végezni a pekingi részvételhez, később pedig még két kvótát osztanak ki.
Fricz Botond nem akármilyen kunsztokra képes:
Összeállításunkban mindenképpen rögzíteni kell, hogy jégkorongban még férfi és női válogatottunk is kijuthat az olimpiára, ám ez igazi „téli álom”. A férfiaknak augusztusban a rigai kvalifikációs tornán a franciákat, az olaszokat és a letteket is meg kellene előzniük; a nőknek pedig novemberben Csehországban a házigazda mellett a norvég, valamint egy selejtezőből érkező válogatott lesz az ellenfele. A realitás az, hogy Phjongcshang után Pekingben is húszfős körüli magyar csapatlétszámban bízhatunk, s rövidpályás gyorskorcsolyázónkra alapozva abban is, hogy a jövő olimpiáról sem jövünk haza üres kézzel.
Az elmúlt húsz évet nézve 2002-ben Salt Lake Cityben 25, Torinóban 19, Vancouverben 15, Szocsiban 16, Phjongcshangban 19 fős volt a magyar csapat. Ha egy jégkorongcsapat is kijutna, akkor nagy, rekordot jelentő, 45 fős körüli is lehetne a magyar különítmény; az eddigi csúcsunkat az 1964-es, innsbrucki játékokon állítottuk fel, azon 28 versenyzővel vettünk részt.
