Ronaldo még várhat, Balogh semmit sem szeretne elkapkodni

Augusztusban a tévében látta a BL-döntőn Ivan Perišićet, szombaton a horvát vb-ezüstérmes csatár ellen futballozott a Parma színeiben élete első Serie A-s mérkőzésén a tizennyolc éves Balogh Botond. Az MTK-ban nevelkedett tizennyolc éves védő volt az Internazionale elleni találkozó (2-2) egyik kulcsfigurája, Balogh másnap rögtön a világ egyik legjelentősebb szaklapja, a La Gazzetta dello Sport címlapján találta magát.

2020. 11. 02. 7:15
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Látta a La Gazetta dello Sport vasárnapi címlapját?

– Természetesen, és hatalmas büszkeséggel töltött el. A barátaim is felhívták rá a figyelmemet, hogy ott vagyok Perišićcsel, amint éppen zuhanunk együtt a tizenhatoson belül.

Tizenegyes volt?

– A pályán egyértelműen úgy érzékeltem, hogy szó sem volt büntetőről. Perišić előttem állt, fogta a mezem, igaz, én is az övét, és dőltünk együtt, ráadásul ő még egy kicsit dobta is magát. Mondtam is a csapattáraimnak, hogy ezért biztosan nem jár tizenegyes. Visszanézve az esetet, én is elbizonytalanodtam, de a lényeg az, hogy a játékvezető nem fújta be.

 

Ashley Young szemmel követte az indítását, az Inter edzője, Antonio Conte a háttérben figyelte az eseményeket
Fotó: Parma Calcio/Andrea Cantini

Meglepődött azon, hogy a Pescara elleni hétközi kupamérkőzés után újra a kezdőcsapatban kapott helyet?

– Nagyon! Az edzéseken úgy készültünk, hogy Bruno Alves, Osorio és Gagliolo kezd az Inter ellen. Én arra gondoltam, hogy az én posztomon az argentin Valenti kap majd lehetőséget. Osorióról szombat reggel derült ki, hogy megfertőződött. Másfél órával a meccs kezdete előtt ismertette az összeállítást az edzőnk. Nagyon izgultam, amint meghallottam a nevem, szerencsére a többiek nyugtatgattak, főleg a csapatkapitányunk, Iacoponi biztatgatott. Nem volt hátrány, hogy ő is védő, mellettem játszott, többször is beszélt hozzám. A lámpalázam idővel elmúlt, nem is volt időm azzal foglalkozni, hogy ennyire ideges vagyok. Rengeteg feladatom volt a pályán. Nem ez volt életem meccse, de szerintem nem vallottam szégyent.

Perišićet hogyan lehet féken tartani?

– Hát, ezt én sem tudom… Rengeteget mozgott, szinte nem is volt olyan pillanat, amikor sétált, mindig volt egy-egy ütemváltása, és ezeket nagyon nehéz volt lekövetni. Hihetetlen, hogy egy vb-ezüstérmes játékost fogtam, akit két hónapja még a tévében láttam a BL-döntőn. Mondhatom persze Lautaro Martínezt is, akit fél Európa, többek között a Barcelona szeretett volna megszerezni a nyáron. Az argentin csatár a második félidő első tíz percében helyet cserélt Perišićcsel, ellene sem volt könnyebb dolgom. Az Inter elleni volt pályafutásom eddigi legnehezebb mérkőzése. Olyan csapat ellen játszhattam, amelyikben Brozović, Vidal vagy Nainggolan csak csere volt. Elképesztően nagy élmény volt.

Meglepődne ezek után, ha az edzője, a korábban a Lazióban is futballozó középpályás, Fabio Liverani a következő fordulóban nem jelölné a kezdőcsapatba?

– Ugyan, dehogy! Nekem még rengeteget kel tanulnom, és a kezdő tizenegy összeállítását, ahogy az Inter ellen is, nagyban befolyásolhatja, hogy melyik játékosunk sérült vagy esetleg koronavírusos. Liverani megdicsérte a csapatot, személyre szabott értékelés egyelőre nem volt. A mester csak azt kérdezte tőlem, hogy boldog vagyok-e amiért bemutatkoztam a Serie A-ban. Természetesen igennel válaszoltam.

Az üresen tátongó San Siróban mutatkozott be a Serie A-ban
Fotó: Parma Calcio/Andrea Cantini

Ha választhatna, melyik olasz csapat ellen játszana a legszívesebben?

– Jó lenne egyszer a Juventus ellen pályára lépni, Cristiano Ronaldót fogni, de nekem 18 évesen semmit sem szabad siettetnem. Rengeteget kell még fejlődnöm, főleg a gondolkodás sebességében. Szombaton az Inter ellen a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ilyen szinten egy pillanatra sem szabad kihagyni, mert az megbosszulhatja magát. Fizikálisan jó erőben érzem magam, nem is éreztem fáradtságot, fejben annál inkább.

Tavaly nyáron szerződött Pármába korábbi MTK-s csapattársával, Kosznovszky Márkkal. Az U17-es Európa-bajnokságon „szúrták ki” az olaszok?

– Igen, ötödikek lettünk, Portugáliát, Izlandot és Oroszországot legyőztük, Spanyolország viszont 11-esekkel legyőzött bennünket. Az ötödik helyért Belgium ellen nyertünk, szintén tizenegyesekkel, és ezzel kivívtuk a vb-szereplés lehetőségét. Erre nagyon büszke vagyok, de ezt Márk nevében is mondhatom. Ugyan hívtak nagyobb, ismertebb csapatok, én mégis úgy éreztem, hogy nem szabad hirtelen túl nagyot lépnem. A Parma a legjobb hely a fejlődésem szempontjából.

Miben más az edzés, felkészülés Olaszországban, mint itthon?

– Tudom, hogy ez már lerágott csont, de ettől még igaz. Itt minden edzés olyan, mintha mérkőzés lenne. Hatalmas az iram, minden egyes cselért, jó megoldásért meg kell szenvedni, áldozatot kell hozni elsősorban azért, mert hatalmas a konkurencia a csapaton belül. Mindenki meg akarja mutatni magát, be akar kerülni a kezdőcsapatba. Kosznovszky Márk is a felnőttcsapattal készül, ő középpályás, rengetegen vannak a posztján, de ő is mindent elkövet, hogy megkapja a lehetőséget. És szeretném megemlíteni a 2004-es születésű Fiáth Bencét, aki szintén sokat dolgozik azért, hogy megvalósítsa az álmait.

Mi lehet a magyarok reális célja Parmában?

– Mindenek előtt fejlődni szeretnénk. Amikor kikerültem, úgy éreztem, túl erős az utánpótlás-bajnokság, a Primavera szintje. De most már megállom a helyem, én nagyon örülnék annak, ha néhány év múlva rendszeresen, hétről hétre futballozhatnék az olasz bajnokságban.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.