– Tényleg az az U17-es Eb növelte meg az önök ázsióját? – kérdeztük Kosznovszky Márktól, aki két hónapja ünnepelte tizennyolcadik születésnapját.
– Az biztos, hogy nem ártott az írországi siker, egy hónappal később kivitt a Parma egy németországi tornára, mondta a menedzserem, hogy igyekezzek, mert fontos lehet. Igyekeztem, és jó benyomást kelthettem, mert leszerződtettek. Még két év van hátra a szerződésemből.
– Nem volt fájdalmas egy tizenhét éves srácnak elhagyni a fóti szülői házat, és teljesen idegen közegbe cseppenni?
– Hozzászoktam az önálló élethez, tizenöt éves korom óta Agárdon éltem a Sándor Károly Akadémián. Persze Olaszország azért nem Agárd, de mivel az angol jól megy, nem okozott gondot, hogy szót értsek a soknemzetiségű társasággal. Meg aztán velem van Balogh Botond, a válogatottunk csapatkapitánya, van kivel magyarul beszélgetni.
– Könnyen alkalmazkodott a parmai tempóhoz?
– Az elején voltak gondjaim, mert az iram, az intenzitás jóval erősebb volt, mint amit otthon megszoktam. Technikailag semmivel sem jobbak nálunk, persze nem mindegy, hogy ugyanazt a mozdulatot, a cselt, a labdakezelést milyen sebességgel hajtja végre az ember. Már a koronavírus-járvány kitörése előtt felkerültünk az első csapat keretébe Roberto D’Aversa mester keze alá, aztán március 15-én lényegében az utolsó járattal repültünk haza Magyarországra, és körülbelül egy hónapja tértünk vissza a csapathoz Parmába.
– Van arra esélye, hogy a közeljövőben bekerüljön a Serie A-együttesbe?
– Az én szintem egyelőre a Primavera korosztály, s még ott is a legfiatalabbak vagyunk a velem egyidős Botonddal, miközben a keret többsége kétezres. Nagyon keményen oda kellett tennem magam, mire kezdőből felverekedtem magam a hierarchiában a legjobbak közé, nem volt egyszerű a nálam két évvel idősebbek között. A felnőttfocihoz fizikumban még erősödnöm kell. A magam 178 centijével nem vagyok óriás, a nagyoknál valóságos terminátorokkal kell megküzdenem. Nem adom fel, rengeteget erősítünk, és meg is van már a látszatja. Hetente olykor tíz edzésünk is van, és tudatosan nem könnyítünk a szombati bajnoki mérkőzés előtt. A korosztályos edzőnknek, Marco Veronesének az a hitvallása, hogy nem Primavera-meccseket kell nyernünk, hanem fel kell készülni a felnőttfutballra. Ez bizony az egyik legjelentősebb különbség az otthoni és az itteni mentalitás között.