időjárás 8°C Barbara , Borbála 2022. december 4.
logo

Parmáig repítette az ír trambulin

Ch. Gáll András
2020.06.26. 07:18
Parmáig repítette az ír trambulin

Tizenhárom hónapja történt, hogy 1-1-es rendes játékidő után tizenegyesekkel legyőztük Belgiumot az U17-es labdarúgó Európa-bajnokságon, és a Preisinger Sándor szövetségi edző dirigálta magyar válogatott az ötödik helyen végzett. Az a szép siker remek trambulin volt néhány játékosunknak, Kosznovszky Márkot MTK-s klubtársával, Balogh Botonddal együtt egészen Parmáig repítette. Ahol már mindketten a Serie A-ban a nyolcadik helyen álló első csapat keretével edzenek.

– Tényleg az az U17-es Eb növelte meg az önök ázsióját? – kérdeztük Kosznovszky Márktól, aki két hónapja ünnepelte tizennyolcadik születésnapját.

– Az biztos, hogy nem ártott az írországi siker, egy hónappal később kivitt a Parma egy németországi tornára, mondta a menedzserem, hogy igyekezzek, mert fontos lehet. Igyekeztem, és jó benyomást kelthettem, mert leszerződtettek. Még két év van hátra a szerződésemből.

– Nem volt fájdalmas egy tizenhét éves srácnak elhagyni a fóti szülői házat, és teljesen idegen közegbe cseppenni?

– Hozzászoktam az önálló élethez, tizenöt éves korom óta Agárdon éltem a Sándor Károly Akadémián. Persze Olaszország azért nem Agárd, de mivel az angol jól megy, nem okozott gondot, hogy szót értsek a soknemzetiségű társasággal. Meg aztán velem van Balogh Botond, a válogatottunk csapatkapitánya, van kivel magyarul beszélgetni.

– Könnyen alkalmazkodott a parmai tempóhoz?

– Az elején voltak gondjaim, mert az iram, az intenzitás jóval erősebb volt, mint amit otthon megszoktam. Technikailag semmivel sem jobbak nálunk, persze nem mindegy, hogy ugyanazt a mozdulatot, a cselt, a labdakezelést milyen sebességgel hajtja végre az ember. Már a koronavírus-járvány kitörése előtt felkerültünk az első csapat keretébe Roberto D’Aversa mester keze alá, aztán március 15-én lényegében az utolsó járattal repültünk haza Magyarországra, és körülbelül egy hónapja tértünk vissza a csapathoz Parmába.

– Van arra esélye, hogy a közeljövőben bekerüljön a Serie A-együttesbe?

– Az én szintem egyelőre a Prima­vera korosztály, s még ott is a legfiatalabbak vagyunk a velem egyidős Botonddal, miközben a keret többsége kétezres. Nagyon keményen oda kellett tennem magam, mire kezdőből felverekedtem magam a hierarchiában a legjobbak közé, nem volt egyszerű a nálam két évvel idősebbek között. A felnőttfocihoz fizikumban még erősödnöm kell. A magam 178 centijével nem vagyok óriás, a nagyoknál valóságos terminátorokkal kell megküzdenem. Nem adom fel, rengeteget erősítünk, és meg is van már a látszatja. Hetente olykor tíz edzésünk is van, és tudatosan nem könnyítünk a szombati bajnoki mérkőzés előtt. A korosztályos edzőnknek, Marco Veronesének az a hitvallása, hogy nem Primavera-meccseket kell nyernünk, hanem fel kell készülni a felnőttfutballra. Ez bizony az egyik legjelentősebb különbség az otthoni és az itteni mentalitás között.

Tizennyolc évesen a Serie A kapujában
Fotó: Facebook

– Hogy bírja ezt a kiképzést?

– Úgy, hogy az egyetlen szabadnapomon, vasárnap csak arra van erőm, hogy pihenjek, pedig Parma gyönyörű kisváros. Néhányszor voltam már városnéző sétán, de az az igazság, a vasárnap nekünk, profinak készülő focistáknak a pihenés napja.

– Kiktől tanulja a legtöbbet a felnőttcsapat edzésein?

– Bruno Alvestől, a portugál válogatott védőjétől, az elefántcsontparti Gervinhótól, a szlovák Kuckától – aki ellenünk is játszott az Eb-selejtezőn – és a keret legdrágább játékosától, a Manchester Unitedet is megjárt Darmiantól. Alves nagyon rendes, sokat segít nekem a tanácsaival. Bár már kezdek belejönni az olaszba, azért az angol az érintkezés nyelve ebben a soknemzetiségű társulatban. Nyáron úgy volt, hogy Gigi Buffon, a legendás kapus visszatér Parmába – nagyon izgultam! –, de sajnos a Juventust választotta.

– Hogyan teltek a koronavírus-járvány napjai?

– Edzésekkel. Két és fél hónapon át videós tréningeket tartott az olasz mesterünk, de ezenkívül is végeztem egyéni munkát. Nem volt gond, apukám labdarúgóedző.

Most is alapember

Preisinger Sándor, a korosztályos válogatott edzője igencsak jó véleménnyel van játékosáról. – Márk kulcsember volt az U17-es csapatomban, és az lesz az U19-esben is. Sajnos két éve volt egy keresztszalag-szakadása, de akkor is tartottam vele a kapcsolatot, amikor lábadozott, mert láttam benne azt a tehetséget, amit mások is észrevettek. Technikailag nagyon képzett, magas játékintelligenciájú futballista pozitív mentalitással megáldva. Támadó és védekező középpályásként is megállja a helyét, de játszott nálam olyan pozícióban is, hogy a balszélről kellett indulnia. Annyira intelligens labdarúgó, hogy szerteágazó taktikai feladatokat is meg tud oldani. Nem véletlenül volt kulcsemberem az U17-es válogatottban, a portugálokat például az ő góljával vertük meg. Hogy mikor léphet pályára a Serie A-ban? A közeljövőben talán még nem, de mi másért vitték volna Parmába, ha nem azért, hogy majd egyszer a felnőttcsapatban hasznát vegyék?

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.