Papp Béla hatgyermekes, szegény sorsú családba született. Hétévesen ismerkedett meg a sakkjátékkal, amelynek oktatására felnőtt éveinek többségét teljes mértékben feláldozta. Béla bácsi – mert ő minden sakkozó Béla bácsija volt! – 1956-ig a MÁV-nál dolgozott mérlegképes könyvelőként, de akkor egy átszervezés miatt „szabadon igazolhatóvá” lett...
Ő pedig húzott egy merészet, és korábbi életformáját feladva tehetséges gyerekek felkutatására adta a fejét. Angyalföldön az akkori Thällmann (ma: Fiastyúk) utcai általános iskola volt a bázisa. Fáradhatatlanul tartotta Budapest XIII. kerületében a sakkszimultánokat, ahonnan azután kiemelte a tehetségesnek tartott fiúkat és lányokat.
Az Angyalföldi Sportiskola (ASI) sakkcsapatát már 1957 őszén benevezte a kerületi II. osztályú bajnokságba. (Később, 1959-ben életre hívta fiókcsapatát a Józsefvárosi Sportiskolában.) Az ASI-ban nevelt tanítványai minden évben feljebb léptek egy-egy osztállyal, így 1963 őszén már a felnőtt országos csapatbajnokság I. osztályában bizonyíthatták tehetségüket, szorgalmukat, felkészültségüket! Béla bácsi akkoriban érettségiző átlagkorú legénysége simán bennmaradt az ob I-ben, mígnem 1964-ben érthetetlenül feloszlatták az ASI-t (ahogy Béla bácsi nevezte, az „Asivárost”).
A kizárólag a sakkoktatásnak, a tanítványainak élő, végtelenül kedves Béla bácsi keze alól komoly sakkozók hosszú sora került ki. Adorján András olimpiai bajnok, későbbi világbajnokjelölt és Faragó Iván nemzetközi nagymesterek tőle kapták az alapokat, miként a női nemzetközi nagymester, a hétszeres ezüst és négyszeres bronzérmes olimpikon, Verőci Zsuzsa is. Rajtuk kívül Tompa János, Nagy Ervin, Geszosz Pavlosz és Petrán Pál nemzetközi mester lett, mögöttük pedig erős mesterek és mesterjelöltek adták a stabil hátországot.
Kristálytiszta és következetesen betartott elveire, gondolkodásmódjára jellemzésül egy rövid történet. 1962-ben az ASI már az ob II-ben szerepelt, amikor jelentkezett nála Kiskunfélegyházáról az akkor 14 éves Vadász László (aki 1978-ban tagja volt az olimpiai bajnok magyar csapatnak). Szeretett volna az ASI-ba igazolni, Béla bácsi viszont köszönettel elhárította a nyilván komoly erősítést ígérő Vadászt azzal, hogy nem fog mások tollaival ékeskedni. Így kizárólag saját nevelésű iskolásokkal érkezett meg 1963 tavaszán az ASI a felnőtt élvonalba. Az irigyeket persze irritálta ez a világszenzáció.