Béla bácsi a rengeteg teendő mellett a saját versenyzését elhanyagolta. Így csak a JOSI, majd az ASI megszüntetését követően játszott aktívabban. Személyes örömömre 1969-ben egy nagyon erős mezőnyű, hazai sakktornán ő is megszerezte a sakkmesteri címet. Élete utolsó 12 évében (1976-1988 között) a Statisztikát vezette vissza az ob I-be.
Papp Béla munkásságát, elért eredményeit még értékesebbé teszi a vele szemben szünet nélkül alkalmazott gáncsoskodás, a nem is titkolt erős ellenszél. Az ASI sakkozóinak az első osztályú csapatbajnokságba történt feljutása idején például évente kétszer is megrendezték a magyar–jugoszláv ifjúsági válogatottak kétfordulós mérkőzéseit. A fotó tanúsága szerint a magyar válogatott tizenegy játékosa közül hét volt Papp Béla saját neveltje, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy a legjobb ifikkel ő utazhasson szakvezetőként Jugoszláviába.
Emlékét még szép számmal élő tanítványai szeretettel őrzik e sorok írójával együtt. Béla bácsitól egyetlen sakkleckét sem kaptam, mégis örülök, hogy „lőtávolságon” belülről megtapasztalhattam azt a tanítványaival szemben mindig is megvolt kivételes emberi bánásmódot és szakmai affinitást, ami csak őt jellemezte!
Születésének centenáriumán Papp Béla megérdemel egy fohászt és őszinte fejhajtást.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!