Guardiola is küldött köszöntőt a Vasas 110. születésnapjára + videó

1911. február 16-án a következő felhívás jelent meg a Vas- és Fémmunkások Lapjában: „Mindazon vas-és fémmunkás szaktársak, akik a sport és testedzés iránt érdeklődnek és hajlandók egy vasmunkás sportklub alapításában részt venni, kéretnek, hogy 1911. év február hó 24-én, pénteken este 8 órakor, a szövetség házának I. emeleti olvasótermében megjelenni szíveskedjenek.” A szaktársak megjelentek, március 16-án megalakult a Vasas SC, és ezzel elkezdődött a klub máig tartó, pontosan száztíz esztendős történelme. Markovits László elnökkel beszélgettünk.

– Mi a Vasas? Nem szervezetileg értem…

– Összetartó közösség. Sokaknak a második családja. Persze nem mindenki születik Vasas-függőnek, a gyerekeket legtöbbször a lakóhelyhez legközelebbi klubba viszik el sportolni, ám egy igazi közösséget képviselő klubban hamar kialakulhat a büszkeség az odatartozásra, kialakulhat a hűség és az az életérzés, hogy jó vasasosnak lenni. A gazdag történelem miatt pedig vannak, akiknek már a nagyszülei is a klubnak szurkoltak, vagy éppen az egyesületben sportoltak, és így jön a generációkon átívelő kötődés.

– A Vasas a munkások klubjaként alakult, később éppen ezért az állampárt kedvenc klubja lett, rá is ragadt a kommunista bélyeg. Harminc évvel a rendszerváltás után sikerült ettől megszabadulni?

– Az egykori munkás háttér tény, ezeket a gyökereket nincs is miért letagadni, ám a világ, így Angyalföld vagy a Vasas is alaposan átalakult az utóbbi évtizedekben. Egy olimpiai bajnok legendánk éppen a születésnap kapcsán mondta, hogy a Vasas azért már a hetvenes, nyolcvanas években sem kifejezetten az a munkásklub volt. Manapság pedig már egyáltalán nem szűkíthető le egy társadalmi osztályra a velünk rokonszenvezők és a hozzánk tartozók tábora, de hasonló változáson egyébként a legtöbb nagy hagyományú klub átesett. Ez nálunk sem téma, csak azt nézzük, hogy ki mit tesz hozzá a Vasas életéhez, milyen teljesítménnyel gazdagít minket.

Markovits László elnök a múlt és a jelen legendáival: a 93 éves Raduly Józseffel, a legidősebb élő válogatott futballistával és a kétszeres olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal
Fotó: Vasassc.hu

– A Vasas a huszonnégy szakosztályával csúcstartó az országban?

– Hadd helyesbítsem: huszonnégy sportág tartozik hozzánk. Több közülük önálló gazdasági társaságként, önálló vezetéssel, tehát nem szakosztályi keretek között működik, ám mégis a Vasas családhoz tartoznak. Az biztos, hogy ebben a tekintetben a legnagyobb klubok közé tartozunk, és fontosnak is gondolom, hogy minél szélesebb legyen a sportági palettánk. A sportszakmai szempontokon túl ez azért is a stratégiánk, mert minél nagyobb egy közösség, annál nagyobb a kapcsolatrendszere és az érdekképviseletének az ereje is.

– Hogyan állnak a Vasas-város tervei?

– Mi magunk között inkább Vasas-parknak hívjuk, és a beépítési koncepció már készen áll. A Béke út felőli fronton tervezzük bővíteni a sporttelepet. Ennek kapcsán nyitottak vagyunk más sportszervezetekkel is együttműködni, például a röplabdaszövetséggel van egy közös tervünk egy háromezer fős sportcsarnok megépítésére, és nagy vágyunk egy Faragó Tamásról elnevezett uszoda, amely a nagy múltú vízilabda szakosztályunk mellett az úszóinkat és paraúszóinkat is ki tudná szolgálni.

– Hogyan ünneplik a száztíz éves születésnapot?

– Eredetileg az Illovszky-stadionba terveztünk egy nagy családi összejövetelt, de erre a koronavírus-járvány miatt értelemszerűen nem kerülhet sor. Így most az online térben ünneplünk, többek között egy video-összeállításban fújjuk el szimbolikusan a száztíz gyertyát, és Pep Guardiola is küldött egy személyes üzenetet a Vasas családnak. Persze akad azért kézzelfogható ajándék is, hiszen a szakosztályainknak és a kiemelt partnereinknek egyedi, erre az alkalomra készített Vasas110-es tortákkal kedveskedtünk.

– Guardiola hogyan került képbe?

– Ő maradéktalanul hiteles sportember, hiszen játékosként a klubhűség mintaképe volt Barcelonában, ráadásul Kubala László személye közös pont a Vasassal. Sokat segített Manuel Estiarte, az olimpiai bajnok vízilabdázó, aki a CN Barcelonával akkor nyert BEK-et, amikor az édesapám, Markovits Kálmán volt a csapat edzője. Manuel hosszú évek óta Guardiola jobbkeze, és együtt dolgoznak a Manchester Citynél is. Miután megkerestem az ötlettel, pár nap múlva már meg is érkezett Guardiola személyes üzenete, és Manuel is küldött egy rövid videót, amelyben nagyon kedvesen beszélt a Vasasról, Kubaláról, az édesapámról, akitől sokat tanult, valamint Faragó Tamásról, aki a példaképe volt. Számomra nagyon megható ez a gesztus, mert valahol ezekről a szoros emberi kapcsolatokról is szól a sport. A Vasas pedig a múltja révén még mindig komoly tényező a világ sportjában.

– Ön 2002 óta, lassan húsz éve vezeti a klubot. Mennyit változtak azóta a klubvezető előtt álló kihívások?

– Röviden összefoglalva, rengeteget. Az elnökségem első felében állami források nélkül kellett boldogulnunk, kizárólag a saját menedzselésünkre és az önzetlen partnereinkre támaszkova próbáltunk eredményesek lenni. Az utóbbi tíz év fő kihívása pedig az volt, hogy a sportba áramló soha nem tapasztalt mértékű forrásokat minél hatékonyabban használjuk fel. A maga nemében mindkét időszakban nagy kihívás a versenyképesség fenntartása.

Markovits László és a pólós legenda, Faragó Tamás
Fotó: Vasassc.hu

– Mi volt a legnagyobb csalódás?

– Számomra a legtöbb keserűséget a felnőtt labdarúgás megmentéséért való vissza-visszatérő küzdelem okozta, a rengeteg hiábavaló tárgyalás, a tulajdonosjelöltekkel vagy éppen áljelöltekkel. Szerencsére ez már történelem.

– A közvélemény még mindig alighanem éppen a futballcsapat teljesítményével méri a klubot. Meglesz a feljutás az élvonalba?

– Mindannyian abban bízunk, hogy a szezon végén ünnepelhetünk, de a legfontosabb, hogy a Vasas labdarúgása már hosszabb ideje nagyon jó kezekben van. A tulajdonosok, Nagy György és Nagy Miklós szerepvállalása garancia arra, hogy hosszú távon új szintre emelkedjen a klub labdarúgása. Megvan a kellő akarat és a háttér a fejlődéshez és a feljutáshoz is.

DICSŐ MÚLT A Vasas 1911. március 16-án alakult meg, és lehetetlen felsorolni azt a rengeteg sportembert, akik dicsőséget szereztek a klub színeiben a magyar sportnak. Olyan kiválóságok öregbítették a Vasas Sport Club hírnevét, mint az atléta Németh Imre, a 100. olimpiai bajnoki címet szerző birkózó, Hegedűs Csaba, a teniszező Körmöczy Zsuzsa és Taróczy Balázs. De folytathatjuk a legendák sorát Papp Lászlóval, Gedó Györggyel, a vívó Kárpáti Rudolffal, a vízilabdázók képviseletében Markovits Kálmánnal, Jeney Lászlóval, a Faragó-Csapó-Kenéz „triumvirátussal” vagy a Mocsai Lajos irányításával BEK-et nyert női kézilabdázókkal, és még jó néhány oldalon keresztül sorolhatnánk a nagyságokat, egészen a kétszeres olimpiai bajnok Szilágyi Áronig, és akkor még nem esett szó olyan világklasszis futballistákról, mint például Mészöly Kálmán, Farkas János vagy Ihász Kálmán. A sportegyesületnek a hagyományos sportágak mellett (labdarúgás, atlétika, birkózás, kézilabda, vízilabda, ökölvívás, röplabda, vívás, sakk, tenisz) olyan kuriózumnak számító szakosztályai is alakultak az idők során, mint a gyeplabda, a motorcsónak, a motorkerékpár-autó. Magyarország eddig 177 aranyérmet szerzett az olimpiákon, ennek több mint a negyedét, kereken ötvenet angyalföldi sportolók nyakába akasztották, és van egy arany paralimpiáról is. Emellett a klubnak van 55 világ- és 62 Európa-bajnoki címe is.