Harminc éve örökre elillant a brazilok öröme – Ayrton Sennára emlékezünk

Harminc éve volt a Formula–1 történetének minden bizonnyal legborzalmasabb hétvégéje. Az 1994-es imolai időmérőn az újonc Roland Ratzenberger, a május 1-jei San Marinó-i Nagydíjon pedig a sportág egyik legnagyobb alakja, a háromszoros világbajnok Ayrton Senna vesztette életét egy-egy szörnyű baleset következtében.

Ayrton Senna 1989 júniusában Fotó: AFP

Néhány centiméteren múlott Ayrton Senna élete

Sennának azonban csak rövid ideig tartott a San Marinó-i Nagydíj. A háromszoros világbajnok Schumacherrel (Benetton) csatázott, de a hetedik körben nem vette be a Tamburello-kanyart, hanem 310 kilométer/órás sebességnél egyenesen a betonfalba hajtott. A Williams kormányrúdja még a kanyar előtt eltört, Senna ezért veszítette el az irányítást az autója felett. A leszakadt jobb első kerékfelfüggesztés okozta sérülések miatt agyvérzés és ödéma lépett fel nála, és belehalt a sérüléseibe. 

Az orvosok szerint néhány centiméteren múlott a 34 éves klasszis élete – ha egy kicsivel feljebb vagy lejjebb éri őt az ütés, a saját lábain sétálhatott volna vissza a bokszba. 

A háromszoros világbajnok, 41-szeres futamgyőztes, 65-ször az élről induló Ayrton Senna személyében Brazília a nemzeti hősét veszítette el május 1-jén. Sao Paulóban másfél millió ember kísérte el utolsó útjára, és az országban háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el. Hogy valójában mennyit jelentett a honfitársainak, azt a 2010-ben megjelent Senna című dokumentumfilmben egy hölgy tökéletesen megfogalmazta: 

A braziloknak ételre, oktatásra, egészségre és egy kis örömre van szükségük. Az öröm most elillant.

Biztonságosabb lett a Formula–1

A királykategória egykori első embere, Bernie Ecclestone elmondása szerint a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) akkori elnöke, Max Mosley arra számított, hogy Senna halála egyben a Formula–1 végét is jelenti majd. Ez nem így lett, de a tragédiába torkolló imolai versenyhétvége változásokra késztette a száguldó cirkusz vezetőit. Senna barátja, a Formula–1 legendás orvosa, Sid Watkins sokat tett azért, hogy biztonságosabbá tegye a versenyzést, modern orvosi központokat alakíttatott ki a pályákon, amiket mentőhelikopterekkel és orvosi autókkal is elláttak. Emellett átépítették a pályákat, áttervezték az autókat, megalkották a nyakat és fejet védő HANS-rendszert. 

Ezen lépéseknek köszönhetően a következő húsz évben nem történt halálos kimenetelű baleset. Egészen a 2014-es Japán Nagydíjig. Azon a vasárnapon ítéletidő fogadta a mezőnyt. A pilóták dolgát nemcsak a pályára zúdult esőtömeg, hanem a sötétedés is nehezítette, a rossz látási viszonyok közepette egymás után csúsztak ki a versenyzők. Az egyikük Jules Bianchi (Marussia) volt, aki 212 kilométer/órás sebességgel egy mentést végző munkagépbe rohant bele. A francia versenyzőt súlyos fejsérülésekkel szállították kórházba. Megműtötték, majd kilenc hónapig feküdt kómában. Jules Bianchi 2015. július 17-én, röviddel a 26. születésnapja előtt hunyt el.

Remélhetőleg további nevekkel nem bővül a szomorú lista.