Ma a Formula–1 nézőiként szerencsére főként csak amiatt bosszankodhatunk, hogy a kedvenc pilótánknak félresikerül a hétvégéje, esetleg a könyökünkön jön ki, hogy éppen Max Verstappen (Red Bull) vagy Lewis Hamilton (Mercedes) agyonnyeri magát. A száguldó cirkusz történetének első évtizedeiben eközben ennél sokkal súlyosabb okok miatt szomorkodtak a szurkolók és borultak gyászba a lelátók, hiszen a versenypályák sorra szedték a halálos áldozatokat. Az 1950-es indulástól számítva 39 pilóta vesztette életét egy-egy versenyhétvégén, esetleg tesztelés során. Hogy ma már ilyesmi eszünkbe sem jut, amikor vasárnaponként leülünk megnézni egy futamot, az az egyik legnagyobb bajnok, Ayrton Senna halálának az eredménye.
A brazil versenyző már háromszoros vb-győztesként igazolt 1994-ben a Williamshez. Nagy reményekkel érkezett a csapathoz, amely az előző évben mindkét világbajnoki címet elhódította (az egyénit Senna nagy riválisával, Alain Prosttal a volán mögött), de az 1994-es idényre bevezetett szabályok visszavetették a Williamst, Senna pedig csak szenvedett az autóban. Ennek ellenére az első két alkalommal megszerezte a pole pozíciót, ám baleset miatt egyik futamot sem fejezte be, helyette az ifjú titán Michael Schumachert intették le elsőként Brazíliában és Japánban is.
Fekete hétvége
Ezek után Senna nagy erőkkel készült a harmadik állomásra, a San Marinó-i Nagydíjra. Az első rajthelyet ezúttal is megszerezte, de fontolgatta, hogy nem áll ki a versenyre. Már a pénteki szabadedzés is kis híján tragédiába fulladt, Rubens Barrichello (Jordan) óriási balesetet szenvedett, kórházba került, a következő futamon viszont már ott volt a rajtrácson. Roland Ratzenberger (Simtek) és Ayrton Senna sajnos nem.
Az osztrák újonc a szombati időmérő edzésen 315 kilométer/órás sebességnél a betonfalba csapódott, miután eltört a Simtek első vezetőszárnya, és irányíthatatlanná vált az autója. A 33 éves Ratzenberger csigolya- és koponyaalapi törést szenvedett, szinte azonnal belehalt a sérüléseibe.
Senna biztonságosabbá akarta tenni a Formula–1-et, ezért a történtek másnapján néhány társával újraindították a versenyzők érdekvédelmi szövetségét (GPDA), amelynek a brazil pilóta lett az egyik igazgatója. Bár egyes beszámolók szerint Senna nem volt olyan lelkiállapotban, hogy részt vegyen a futamon, mégis így tett. Egy osztrák zászlót is magával vitt az autóba, hogy ha nyer, a célba érés után ezt lobogtatva tisztelegjen Ratzenberger emléke előtt.
Néhány centiméteren múlott Ayrton Senna élete
Sennának azonban csak rövid ideig tartott a San Marinó-i Nagydíj. A háromszoros világbajnok Schumacherrel (Benetton) csatázott, de a hetedik körben nem vette be a Tamburello-kanyart, hanem 310 kilométer/órás sebességnél egyenesen a betonfalba hajtott. A Williams kormányrúdja még a kanyar előtt eltört, Senna ezért veszítette el az irányítást az autója felett. A leszakadt jobb első kerékfelfüggesztés okozta sérülések miatt agyvérzés és ödéma lépett fel nála, és belehalt a sérüléseibe.
Az orvosok szerint néhány centiméteren múlott a 34 éves klasszis élete – ha egy kicsivel feljebb vagy lejjebb éri őt az ütés, a saját lábain sétálhatott volna vissza a bokszba.
A háromszoros világbajnok, 41-szeres futamgyőztes, 65-ször az élről induló Ayrton Senna személyében Brazília a nemzeti hősét veszítette el május 1-jén. Sao Paulóban másfél millió ember kísérte el utolsó útjára, és az országban háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el. Hogy valójában mennyit jelentett a honfitársainak, azt a 2010-ben megjelent Senna című dokumentumfilmben egy hölgy tökéletesen megfogalmazta:
A braziloknak ételre, oktatásra, egészségre és egy kis örömre van szükségük. Az öröm most elillant.
Biztonságosabb lett a Formula–1
A királykategória egykori első embere, Bernie Ecclestone elmondása szerint a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) akkori elnöke, Max Mosley arra számított, hogy Senna halála egyben a Formula–1 végét is jelenti majd. Ez nem így lett, de a tragédiába torkolló imolai versenyhétvége változásokra késztette a száguldó cirkusz vezetőit. Senna barátja, a Formula–1 legendás orvosa, Sid Watkins sokat tett azért, hogy biztonságosabbá tegye a versenyzést, modern orvosi központokat alakíttatott ki a pályákon, amiket mentőhelikopterekkel és orvosi autókkal is elláttak. Emellett átépítették a pályákat, áttervezték az autókat, megalkották a nyakat és fejet védő HANS-rendszert.
Ezen lépéseknek köszönhetően a következő húsz évben nem történt halálos kimenetelű baleset. Egészen a 2014-es Japán Nagydíjig. Azon a vasárnapon ítéletidő fogadta a mezőnyt. A pilóták dolgát nemcsak a pályára zúdult esőtömeg, hanem a sötétedés is nehezítette, a rossz látási viszonyok közepette egymás után csúsztak ki a versenyzők. Az egyikük Jules Bianchi (Marussia) volt, aki 212 kilométer/órás sebességgel egy mentést végző munkagépbe rohant bele. A francia versenyzőt súlyos fejsérülésekkel szállították kórházba. Megműtötték, majd kilenc hónapig feküdt kómában. Jules Bianchi 2015. július 17-én, röviddel a 26. születésnapja előtt hunyt el.
Remélhetőleg további nevekkel nem bővül a szomorú lista.
