A média nyelvében nem fehér holló a valaminek köszönhető, köszönhetően szavak alkalmazása akkor is, ha kellemetlen, negatív eseményről, jelenségről számolnak be. Az E-nyelven az olvasható – a minősítő állásfoglalástól óvatosan tartózkodva –, hogy a nyelvhasználók kezdik elfelejteni e szó eredeti jelentését, pusztán névutóként használják a miatt szinonimájaként. E feledékenyeket az Etimológiai szótár emlékeztetheti arra, hogy a köszön szavunk valószínűleg a honfoglalás előtti török nyelvből származik, kíván jelentéssel. A Nyelvművelő kéziszótár a pongyolaság levetkőzésére csábít, arra indít, hogy az igényesebb stílus jegyében csak jó dolgokra mondjuk. Mindezt kiegészítve az Értelmező kéziszótárral azt látjuk, hogy háromféleképpen használják a köszönhető szót: az első, ha valaminek, valakinek a jóvoltából állt elő a köszönhető dolog, a második a gúny esete, amikor valaki, valami hibájából adódik kellemetlenség, a harmadik a helytelen alkalmazás. Pozitív: „Budapest belvárosában megnyílt az ország legnagyobb olimpiai szurkolói központja. A versenyeket a 35 négyzetméteres kivetítőnek köszönhetően a környékről is követni lehet.” Gúnyos: „Ha cinikusak a szakvezetők, azt is mondhatnák: harmincéves semmittevésüknek köszönhető a mostani hihetetlen futballfieszta”. Zavaróan helytelen: „Ráadásul annak köszönhetően, hogy a magyar halálozási statisztika az egyik legrosszabb az EU-ban ” vagy „Szakértők szerint nem volt megfelelő a műszaki ellenőrzés, ennek köszönhetően zuhant le a gép”.
Ami a feledékenységet és a nyelv művelését illeti, Ady jut eszembe: „Elvadult tájon gázolok”, „A magyar Ugaron”, azaz olyan értékes közegben, amelyet ha nem művelünk, elburjánzik a gaz, s ha már „Vad indák gyűrűznek körül”, érdemes kicsit kertészkedni. Ha tehát nincs mit köszönni, nem kedvező értelemben mondjuk inkább azt, hogy tulajdonítható, következménye. De ez érvényes az olyan mondatokra is, amelyekben nincs szó sem kedvező, sem kedvezőtlen dolgokról. E köszönhetőt felcserélendő szavak semlegességénél fogva járható út, ha pozitív értelemben helyettesítik a valóban köszönhetőt, az út azonban csak egyirányú, kellemetlenség tárgyalására a tulajdonítható, következménye, miatt helyénvalóbbak, mint a köszönhető, köszönhetően.
Szó szerint
Az infó vagy az info a helyes írásmód? A -stul-/stül vagy a -stól/-stől használandó? Hogyan mondjuk a csuklik igét felszólító módban? Dőlhet-e jobbra az eredetileg balra dőlő ékezet? A bratyiszlavázásról, a mozgószabályról, a szerb nevek írásmódjáról, a kisbetűs brexitről és hévről, továbbá sok egyéb helyesírási-nyelvhelyességi témáról olvashat rovatunkban. Korábbi írásainkat itt találja.
A magyar médianyelv ugarán talán nemcsak azért burjánzottak el a köszönhetően vadhajtásai, mert – túl a feledékenységen – néha nem szúr eléggé a gúnyos használat éle, ami aztán félreértéshez vezet, hanem mint a politikában előforduló számos éremtermészetű fogalomnak, ennek is két oldala van: a fényeset, a pozitív értelműt a kormányoldal és az ahhoz húzó média nyelve csillogtatja: „A feldolgozóipar őrült módon száguld, ám ez a növekedés javarészt néhány vállalati beruházásnak köszönhető a gumi- és az autóiparban”, míg az ellenzék az árnyoldalát, a gúnyosat veszi elő előszeretettel: „Orbán Viktor ezt a sikert [ ] annak az agymosásnak köszönheti, amelyet elsősorban a [ ] közmédiából kormánypárti szócsővé vedlett tévécsatornák és rádiók végeztek.”
Az előbbieknél komplikáltabb – egy szépirodalomból vett példával –, amikor pillanatnyilag negatívnak tűnő helyen melléfogásnak tűnik, majd tágabb összefüggésből derül ki, hogy végül jó dologra vezet, s így mégis helyénvaló volt: „átfutott bennem valami a félelemből, ami tán inkább a féltékenységnek volt köszönhető, mivel nem értettem, hogyan csókolhat ily tapasztaltan, holott ugyanakkor éreznem kellett, hogy egyáltalán nem tapasztalat ez, hanem éppen legtisztább ösztönösségét adja nekem” (Nádas Péter: Emlékiratok könyve).
