Mivel a magyar közoktatásban jó okkal elsősorban az angol a preferált nyelv, utána a német, a francia már nem tud méltóképpen labdába rúgni, talán ezért is kevéssé ismert ez az ékezetes betű.
HÉV helyett hamarosan hévre szállhatunk
Az egyik mellett a szokás, a másik mellett a logikusság és a praktikum szól.
Nem robot a miniszter, avagy mire jó a mozgószabály?
Érthető, hogy dühös pedagógusok tüntetése idején sokszor csuklik a tárcavezető. De vajon a buszsofőr miért?
A magyar rokonszenves vagy a külföldi szimpatikus? – Nyelvész a piacon
Terítékre kerül a rokonszenves, az ellenszenves, a szimpatikus, az antipatikus, az unszimpatikus és a szimpi.
Nevezzük nevén a párizsi merénylőt!
A latin betűs nevek témája gyakorlóterep ahhoz képest, ami az idegen ábécés nyelvek személyneveinél vár minket.
Soros „magyarabb”, mint Simonyi?
Andy Vajna filmügyi kormánybiztos neve változásának apropójából körüljárjuk a névhasználat témáját.
Hibás-e a Magyar Úszó Szövetség?
Nemzetközi Úszószövetség és Magyar Úszó Szövetség – eltérő az írásmódjuk, de így mindkettő helyes. Fordítva már nem.
Migráns, gyoda, pöcs és a rettegett g-szó
A kifejezések, amelyek szerintünk leginkább meghatározták a 2015-ös évet. Szubjektív és szókimondó lista.
Mit kívánjunk az ünnepekre?
Karácsonykor a vágyott ajándék nem a legújabb iPhone, hanem az Úr eljövetele. Noha ez ünnep jelentősége nem kicsi, a kezdőbetűje igen.
Mourinhót vagy Mourinhot rúgták ki?
Erre a kérdésre azok adnak jó választ, akik nagyon otthon vannak a helyesírási kérdésekben, illetve akik nemigen ismerik a szabályokat.
Nem lehet kapni normand fenyőt
Mégpedig egyszerűen azért, mert nincs ilyen fa. Hogy nevezik akkor?
Senkit sem zavar a kínos kormánybaki – Info vagy infó?
Érthetetlen, miért nem tűnik fel senkinek, hogy hibás a heti kormányzati tájékoztató neve.
Mint a mesében: okoskenyér és jól nevelt hurrikán
Nevezzük, hívjuk, névre hallgató, névre keresztelt – Hogyan használjuk őket?
Kidobófiúkkal az embercsempészek ellen?
Sok hírportálon, sőt újságokban is ez olvasható – de persze nem így gondolták. Parti őrség vagy partiőrség?
Hogy hívják a japán miniszterelnököt? – Csatangolás a japán nevek átírásának útvesztőjében
A japán a vezetéknév és utónév sorrendjét illetően rokonlélek velünk. S ha már biztosak vagyunk a helyes sorrendben, találnunk kell jó átírási formát.
Milyen orosz repülőgép zuhant le?
Majdnem mindenki hibásan mondja. Rendet vágunk a repülőgépmárkák kiejtésében.
Szómágia: a határkerítés, amely nem kerítés
Az osztrákoknak köszönhetően remek példát láthattuk arra, hogyan erőszakolja meg a nyelvet a politika.
Magyar szavak, amelyektől mindenki fél
Hogy mondjuk a csuklik, a siklik, az ízlik igét felszólító módban?
A kormányfő, akinek négy neve van
Alexisz Ciprasz, Aléxisz Cíprasz, Alekszisz Ciprasz, Alexis Tsipras – miért írják ennyiféleképpen Görögország miniszterelnökének nevét, és melyik a helyes?
Az etimológiai szótár az ékezet szó legrégebbi előfordulását 1791-re teszi. Meghatározása szerint a betű fölé tett jel, amely rendszerint a jelölt hang hosszúságát, rövidségét, hangsúlyosságát, esetleg a betű hangzásbeli módosulását jelzi.
Nyelvtanárként a magyart tanuló külföldi, kezdő szintű diákjaimat Don Quijote-i elszántsággal igyekeztem meggyőzni az ékezetek jelentőségéről, mondván: nem ugyanaz, ha sorban állok vagy sörben, esetleg az arám bizserget meg vagy az áram. Az e-é distanciára vonatkoztatva a dolgot az sem mindegy, hogy egy jeles sportoló nyakában az aranyérem van vagy az aranyerem – ez utóbbi érzékletes példától őket megkíméltem.
Visszatérve a franciára: az olykor magyar ö (fonetikai jelével [ə]) hangra emlékeztető e betű mellett többek között é és è is van. Amíg az előbbi lényegileg megegyezik a mi é hangunkkal, addig az è balra dőlő ékezete éppen azt hivatott jelezni, hogy még csak véletlenül sem é-ről van szó, hanem nagyjából a mi e hangunkkal esik egybe. Ez esetben tehát döntő, hogy merre dől az ékezet, balra vagy jobbra.
Hibásak tehát a következő – sajtóból vett – példák:
„Angliában az Arsenal tizennegyedszer szerezte meg a szuperkupát, és a csapat edzője, Arséne Wenger a José Mourinho ellen vívott tizennegyedik mérkőzésén végre le tudta győzni a portugál szakember csapatát.”
„Thomas de Maiziére a ZDF csatornának nyilatkozott arról, hogy a nyomásgyakorlás eszközeiről is beszélni kell azokkal a tagállamokkal, akik [sic!] elzárkóznak az európai menekültkvóta bevezetésétől.”
„Aki emlékszik a nagymonológra, amelybe becsempésztek egy rövid színpadi jelenetet, megérti, miként lényegült át Moliére-hez méltón Funès a pénzét betegesen szerető polgárba.”
Az utóbbiban különösen fájó, hogy amíg A fösvény című Molière-műben rendező és Harpagont alakító Louis de Funès nevét sikerült jól leírni, az íróét nem.
A legpontosabb és a helyes eljárás tehát a Molière, Thomas de Maizière, Arsène Wenger stb. alakok írása, de ha valamilyen technikai ok miatt nem lehetséges a különleges ékezet használata, vagy – kevésbé hivatalos, kevésbé szakmai szöveg esetén – nem akarunk sokat szöszölni az è betűkkel, akkor az arany középút legyen a Moliere, Thomas de Maiziere, Arsene Wenger, mert akkor közelebb maradunk a valósághoz, mintha é-t írnánk.
Hasonlóképp: ha nem tudjuk eredeti formájában leírni az à la carte kifejezést vagy Cesc Fàbregas nevét, az à helyett nem á-t, hanem a-t kell írnunk. Minden olyan esetben, amikor nem tudjuk kitenni a magyar nyelv számára idegen mellékjelet, el kell hagynunk.
Érdekes módon az ékezeteknek csak ezt az egy fajtáját szokták erőszakkal átírni. A Citroën esetében például sosem találkozunk a helytelen Citroén formával, ahogy Räikkönen nevét sem írja senki Ráikkönennek, ha a speciális karakter nem használható. Molière-ből mégis gyakran Moliére lesz, pedig az è és az à ugyanolyan távol áll az é-től és az á-tól, mint az ë és az ä.
A helyesírási szabályzat szeptemberig érvényes kiadásának 214. pontja ezt írja: „Nyomtatásban ha nincs megfelelő betű, és ha a nyomtatási eljárás a mellékjel pótlását nem teszi lehetővé, a mellékjelet elhagyjuk, az alapbetűt megtartjuk: Capek, Francois, Moliere, Chatelet, Gdansk, Liepaja, Lódz, Marasesti, Maranón, Plzen; stb. – A mellékjelek elhagyása szükségmegoldás, de a mellékjeles betűk helyett az alapbetűktől eltérő más magyar betűk alkalmazása, azaz a névnek fonetikus vagy éppen eltorzított átírása (pl. Françoise helyett Franszoáz v. Franszoise, Bălcescu helyett Bölcseszku) teljességgel helytelen.” Valamilyen megmagyarázhatatlan okból ez a rész a 12. kiadásból eltűnt, vagyis az új szabályzat nem ír elő semmit arra az esetre, ha az idegen mellékjel szoftver-, nyomdatechnikai, keresőoptimalizálási okokból nem használható.
