A magyar rokonszenves vagy a külföldi szimpatikus? – Nyelvész a piacon

A rokonszenves, az ellenszenves, a szimpatikus, az antipatikus, az unszimpatikus és a szimpi.

Milyen orosz repülőgép zuhant le?
Majdnem mindenki hibásan mondja. Rendet vágunk a repülőgépmárkák kiejtésében.

Szómágia: a határkerítés, amely nem kerítés
Az osztrákoknak köszönhetően remek példát láthattuk arra, hogyan erőszakolja meg a nyelvet a politika.

Magyar szavak, amelyektől mindenki fél
Hogy mondjuk a csuklik, a siklik, az ízlik igét felszólító módban?

A kormányfő, akinek négy neve van
Alexisz Ciprasz, Aléxisz Cíprasz, Alekszisz Ciprasz, Alexis Tsipras – miért írják ennyiféleképpen Görögország miniszterelnökének nevét, és melyik a helyes?

A sok zöldség közt a nyelvész szavakat értékesít. A portékája a rokonszenves és az ellenszenves, ezek mögött áll, de ott van még kissé távolabb a szimpatikus, az antipatikus, az unszimpatikus, végül a szimpi. A szimpi a szomszédos – majdnem franciás hangzású – tábla felirata, a pari analógiájára újmagyarul van, ez a legolcsóbb. Iskoláskorú nézelődője szerint az a baj a többi szóval, hogy nem becézhető. Más vevői olykor azon vitáznak, hogy az antipatikus vagy az unszimpatikus a jobb. Az egyik az antipatikus mellett kardoskodik, aztán a nyelvészt méregeti, mire az lepillant az előtte lévő szóra, majd csöppnyi ellenszenvvel a szemében visszanéz rá, és magyarázatba bonyolódik. Az antipatikus a jobbik rossz. A görög-latin eredetű antipátia és szimpátia szavunk megfelelője más európai nyelvekben is meghonosodott. A németben az antipathischon kívül az un- fosztóképzős unsympathisch is megjelent. Az antipatikus mellett, átvéve az utóbbit, az unszimpatikus – német-görög koprodukció, mint nemrég óta a görög repterek – is meggyökeresedni indult a nyelvünkben, ám nem tudott olyan mélyen gyökeret verni, mint az antipatikus, ezért avulni kezdett. Megint más vevője valódi régimódi klasszika-filológus, a görög-latin szimpatikus mellett áll ki, a többiből nem kér.

Majd véletlenül épp erre jár három bizakodó író is. Nádas Péter Az égi és a földi szerelemről című könyvéhez válogat szavakat, azt mondja, hogy már csak egy ellenszenv és két rokonszenv hiányzik. Ottlik Géza az Iskola a határon regényéhez ugyanilyen arányban kér e szavakból: a rokonszenvesből hatot, az ellenszenvesből hármat. Végül Esterházy Péter érkezik, A szabadság nehéz mámorához az egy ellenszenv mellett kilenc rokonszenvet is visz. A többi szóból egyikük sem kér, egyet sem. A nyelvész megköszöni a jó vevőknek a vásárlást, majd rájuk kacsint: ha kell, a pult alól adhat mást is, az antipatikus helyett van itt visszatetsző, visszataszító, ellenséges; a szimpatikus helyett együtt érző, barátságos, megnyerő.

A rokon- és az ellen- utótagja a -szenv, görög-latin párja a -pátia. A pátosz jelentését valahol a szenvedély és a szenvedés között találjuk, melyek mind Arisztotelész, mind Freud véleménye szerint egy tőről fakadnak. Így talán nem is olyan meglepő, hogyha szenvedélyeinkhez időnként szenvedés is társul. A rokonszenves és ellenszenves szavunkat az 1830-as években, a nyelvújítás korában alkották meg, Barczafalvi Szabó Dávid és Bugát Pál civakodott azon, hogy melyikük leleménye volt. A rokonszenves és ellenszenves tehát fiatalabb és modernebb, mint a szimpatikus és az antipatikus. Vagyis ha valaki az utóbbiakat tartja fiatalosabbnak, ezért alkalmazandónak az előbbiek rovására, voltaképpen eltévedt nyelvi időutazó.