Nem robot a miniszter, avagy mire jó a mozgószabály?

Érthető, hogy dühös pedagógusok tüntetése idején sokszor csuklik a tárcavezető. De vajon a buszsofőr miért?

Szómágia: a határkerítés, amely nem kerítés
Az osztrákoknak köszönhetően remek példát láthattuk arra, hogyan erőszakolja meg a nyelvet a politika.

Magyar szavak, amelyektől mindenki fél
Hogy mondjuk a csuklik, a siklik, az ízlik igét felszólító módban?

A kormányfő, akinek négy neve van
Alexisz Ciprasz, Aléxisz Cíprasz, Alekszisz Ciprasz, Alexis Tsipras – miért írják ennyiféleképpen Görögország miniszterelnökének nevét, és melyik a helyes?

Utóbbi szabályt nem minden esetben muszáj alkalmazni: például a zöldség-gyümölcs árusítás helyett természetesen használható a zöldség- és gyümölcsárusítás kifejezés. Véleményem szerint elegánsabb is, mert kötőjellel, illetve egybeírással jelezzük az elemek összetartozását.

Az a) alponttal viszonylag kevés gond van, mert általában szótagszám miatt kötőjelezett szavakat kell egybetolni, s aki a hat szótagnál hosszabb, többszörösen összetett szavakat jól tagolja, az minden bizonnyal a mozgószabályt is tudja alkalmazni. Leggyakrabban a b) alpont alkalmazása jelent nehézséget, azaz amikor van egy két szóba írt jelzős szerkezetünk, és ahhoz egy összetételi tagot szeretnénk illeszteni. A legérdekesebb témát ezek az esetek szolgáltatják. A klasszikus példa a használtautó-piac. Máshogy nem hozhatjuk létre az új kifejezést, hiszen összevonás nélkül más jelentést kapunk. A használt autó piac kifejezésnek éppúgy nincs értelme, ahogy a használt autópiacnak. Persze egyik-másik kifejezést be lehet gyömöszölni olyan szövegkörnyezetbe, amelyben értelmet nyer: például lopott kocsik eladására használt autópiac. A szabályzatban szereplő példák hibás változatai közül a hajlított bútorgyár megint csak viccesen értelmetlen, a hideg vízcsap és a hidegvíz-csap eltérő jelentése már szembeötlőbb. De ennél cifrábbak is vannak: téli gumiárusítás (tavasztól őszig bizonyára zárva tart az üzlet), elhasznált fénycsőgyűjtő (ahhoz képest jó állapotban volt), kalocsai paprikavásár (pedig budapesti boltban hirdették), kürtős kalácskuckó (valószínűleg jókora kéménylyuk tátong a helyiségben), meleg ételbár (ha szivárványos zászlókkal is fellobogózták, akkor érthető, miért írták így), hullámos papagájeledel (hepehupásan szétterített magvak), szeszes italbeszerző (maga is fogyasztott a beszerzett áruból – nyilván minőség-ellenőrzési céllal), csuklós buszvezető (talán épp neki szerezték be a szeszes italt).

Leggyakrabban persze nem ezekkel a hibás kifejezésekkel találkozunk. Van, ahol az iménti példákhoz hasonlóan az összetételi tagot egybeírják a jelzett szóval, a jelző pedig külön marad. A hidegzsír-oldót ritkán lehet helyes változatban olvasni; az anyagot hideg zsír oldására használják, nem az oldószer hideg, tehát a hideg zsíroldó kifejezés nem jó. A nem vagyoni kártérítés ugyancsak hibás, hiszen a kár az, ami nem vagyoni, a megtérítését szigorúan piszkos anyagi úton kell rendezni. Számtalan helyen lehet találkozni a túlzott deficiteljárással is, holott nem az eljárás túlzott – bár egyes vélemények szerint az is –, hanem a deficit, amely miatt az eljárást megindították.

Nemritkán előfordul, hogy a mozgószabály alkalmazása helyett három szóba írják a kifejezést. Gyakran olvashatunk például vállalati kapcsolatok igazgatóról, nemzetközi kapcsolatok osztályról vagy a parlament nemzeti összetartozás bizottságáról.

Van néhány kifejezés, amelynek több hibás verziója is elterjedt. A forgalmirend-változásra figyelmeztető közlekedési táblákon kétféle szöveg olvasható: forgalmi rend változás vagy forgalmirend változás. Gondosan ügyelhettek arra, nehogy helyesen szerepeljen – esetleg még a forgalmi rendváltozás alakot is kiírhatták volna, hogy teljes legyen a hibás változatok sora. Aztán ott van az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, akinek a pozícióját komoly lapokban is gyakran helytelenül tüntetik fel: vagy emberi erőforrásminiszternek, vagy emberi erőforrás miniszternek nevezik. Előbbi azt jelenti, hogy igen emberi fickó az erőforrás-miniszter, utóbbi pedig azt, hogy a tárcavezető maga emberi erőforrás, azaz nem gép végzi a munkát.

Bizonyos esetekben nem kell ragaszkodni a mozgószabály alkalmazásához, mert a különböző írásmódú kifejezéseknek ugyanaz a jelentésük. Például az önkormányzati képviselőválasztás ugyanazt jelenti, mint az önkormányzatiképviselő-választás, csak az elsőnél a választás, a másodiknál a képviselő jelzője az önkormányzati. Másként fogalmazva: az önkormányzatokat érintő képviselőválasztás nem különbözik az önkormányzati képviselők választásától. Száz emberből kilencvenkilenc szebbnek tartja az önkormányzati képviselőválasztás írásmódot, tehát ahol nem muszáj használni a mozgószabályt, ott ne erőltessük. Sajnos ezzel a lehetőséggel csak ritkán élhetünk, például a köztársaságielnök-választás kifejezésnél már nem, hiszen az elnök a köztársasági, nem a választás.

Persze a köztársaságielnök-választás, a nemzetközikapcsolatok-igazgató, az emberierőforrás-miniszter és társaik nem a legelegánsabb alakok, szerencsésebb, ha szerkezetes megoldást alkalmazunk – persze ahol a szöveg engedi –: köztársasági elnök választása, nemzetközi kapcsolati igazgató, emberi erőforrások minisztere stb. A szabályzat megjegyzi: „Ha szószaporítás nélkül lehetséges, célszerű a szerkezetes megoldás használata, például: hőre lágyuló műanyagok feldolgozása (nem hőrelágyulóműanyag-feldolgozás), lőtt vadak árusítása (nem lőttvad-árusítás).” Minél kacifántosabb egy „mozgószabályosított” kifejezés, annál inkább szerkezetes megoldásért kiált. A szórekordok Wikipédián szereplő listájában találtam a rendszerleíróadatbázis-szerkesztő, a székhelyszolgáltatás-hűségnyilatkozat és a folyamatellenőrzésiügyosztályvezetőhelyettesképesítésvizsgálat-szervezési kifejezéseket. Az általam kigyűjtött szavak közül pedig egy jogi szörnyszülött a csúcstartó: a szöveg szerint egy embert a bíróság pedagógusfoglalkozásgyakorlás-eltiltásra ítélt. Az ilyen nehézkesen olvasható szavak láttán eltűnődöm: lehet, hogy mást is el kellene tiltani a foglalkozásától