HÉV helyett hamarosan hévre szállhatunk

Az egyik mellett a szokás, a másik mellett a logikusság és a praktikum szól.

Hogy hívják a japán miniszterelnököt? – Csatangolás a japán nevek átírásának útvesztőjében
A japán a vezetéknév és utónév sorrendjét illetően rokonlélek velünk. S ha már biztosak vagyunk a helyes sorrendben, találnunk kell jó átírási formát.

Milyen orosz repülőgép zuhant le?
Majdnem mindenki hibásan mondja. Rendet vágunk a repülőgépmárkák kiejtésében.

Szómágia: a határkerítés, amely nem kerítés
Az osztrákoknak köszönhetően remek példát láthattuk arra, hogyan erőszakolja meg a nyelvet a politika.

Magyar szavak, amelyektől mindenki fél
Hogy mondjuk a csuklik, a siklik, az ízlik igét felszólító módban?

A kormányfő, akinek négy neve van
Alexisz Ciprasz, Aléxisz Cíprasz, Alekszisz Ciprasz, Alexis Tsipras – miért írják ennyiféleképpen Görögország miniszterelnökének nevét, és melyik a helyes?

„A betűszókat, vagyis azokat a mozaikszókat, amelyek (a magyarban, esetleg már az átadó idegen nyelvben) valamely többszavas név elemeinek kezdőbetűiből alakultak, kétféleképpen írjuk.

a) A tulajdonnévi (főként többelemű intézményneveket helyettesítő) magyar és idegen betűszóknak minden betűjét (a többjegyűeknek minden jegyét) nagybetűvel írjuk, mivel legtöbbször nagybetűvel kezdett szavakat képviselnek, például: BKK (= Budapesti Közlekedési Központ), DE (= Debreceni Egyetem), KSH (= Központi Statisztikai Hivatal), ELTE (= Eötvös Loránd Tudományegyetem), EMKE (= Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület), KMKSZ (= Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség), TESZ (= Társadalmi Egyesülések Szövetsége), UNESCO (= United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization).

b) A közszói betűszók csupa kisbetűből állnak, mivel kis kezdőbetűs szavakat helyettesítenek, például: tbc (= tuberkulózis), tv (= televízió).

A szaktudományok körében a többelemű közszói alakulatokat is szokás nagybetűkkel írt betűszókkal helyettesíteni, például: CB (= citizen band), DNS (= dezoxiribonukleinsav), EKG (= elektrokardiogram), PVC [= poli(vinil-klorid)], URH (= ultrarövidhullám).

Nem helytelenek az ilyen köznyelvi, nagybetűkkel írt betűszók sem, például: BÚÉK (= boldog új évet kíván/kívánok/kívánunk), TDK (= tudományos diákkör), TKM (= tájak, korok, múzeumok).

A közszói betűszót alkotó betűk nevét néhány esetben teljesen, a kiejtést tükrözve is írhatjuk, például: pévécé, tébécé, tévé.”

Való igaz, hogy a közlekedési eszköz elnevezése tulajdonnévi eredetű, azonban ma már csak egyetlen magyar társaság üzemeltet helyi érdekű vasutat: a Fertővidéki Helyi Érdekű Vasúti Zrt. a Fertőszentmiklós és Nezsider közötti vonalat. A fővárosban és környékén közlekedő zöld szerelvények a Budapesti Közlekedési Központhoz, illetve a BKV Zrt.-hez tartoznak. Azok az érvek tehát, amelyek a MÁV mintájára a szabály a) pontja alapján ajánlják a HÉV formát, tévesek. Ráadásul ha létezne is még a Budapesti Helyi Érdekű Vasút, csak a teljes, hivatalos nevét használva kellene nagy kezdőbetűkkel írni, minden egyéb esetben kis kezdőbetűket használnánk – ahogy például a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium forma nagybetűs, a fejlesztési minisztérium és a nemzeti fejlesztési tárca alak már kisbetűs. Sőt, ha létrehoznának egy új üzemeltető társaságot Helyi Érdekű Vasút néven, a HÉV szónak akkor is illene köznevesülnie bizonyos jelentéseiben, hiszen többnyire nem a vállalatot, hanem a szerelvényeket vagy a vonalakat értjük alatta, azaz a vonat, illetve a vasút megfelelője, s nem a MÁV-é.

A szabály a) pontját tehát most el is felejthetjük. Azonban a közszói betűszókra vonatkozó b) pont is lehetőséget ad a csupa nagybetűs írásmódra szaktudományos szövegekben és egyéb esetekben. Előbbiektől tekintsünk el – hiszen a kül- és elővárosi vasúttal kapcsolatos közlekedéstudományi írásokkal az átlagember ritkán foglalkozik –, s marad az egyéb esetekre vonatkozó, kissé homályos meghatározás: „nem helytelenek az ilyen köznyelvi, nagybetűkkel írt betűszók sem”: BÚÉK, TDK, TKM.

Azaz akár kis-, akár nagybetűkkel írjuk le a közlekedési eszköz nevét, a szabály szellemében járunk el. Azonban van két dolog, amely hátráltatja, hogy a HÉV hévvé válhasson.

Az egyik az az érv, hogy van már egy más jelentéssel bíró hév szavunk. Ez tény, de ettől még az érvelés sántít, hiszen jó néhány példát találunk arra, hogy az azonos alakú, illetve többjelentésű szavak békésen megférnek egymás mellett, mert nem tudjuk összekeverni őket: „az erdőből kis ér bukkan elő”, „levonult az ár”, „becsavarok egy körtét”, „átmegyek a zebrán”. Nem hiszem, hogy az iménti példamondatokat olvasva bárkinek kiránduló véna, a helyszínt elhagyó pénzbeli ellenérték, lámpafoglalatba tekert gyümölcs vagy csíkos afrikai lófélén gyalogló ember képe jutna eszébe. Ahogy minden bizonnyal senki nem egy szerelvénnyel a kezében gesztikuláló emberre gondol a „nagy hévvel magyarázott” szöveg olvastán, s a „felszállok a hévre” sem jelenti senkinek azt, hogy a hevület szárnyán fogok Békásmegyerre utazni.

A HÉV kisbetűsítése elleni másik, egy fokkal komolyabb érv az, hogy a kifejezés nagybetűsen rögzült. A helyesírási szótárakban is így találjuk – s ezzel meg is érkeztünk a szótár és a nyelv közötti patthelyzet témájához: a szótárakban azért hozzák nagybetűvel, mert még nem terjedt el a kisbetűs forma, az emberek pedig azért nem merik kicsivel írni, mert a szótárban naggyal szerepel. (Ugyanez a patthelyzet figyelhető meg az idegen szavak meghonosodása kapcsán. Rovatunkban részletesebben is fogunk foglalkozni a témával.)

Van tehát a rögzült HÉV és a logikusabb hév forma, amely egyformán helyes. Jelenleg az első jóval elterjedtebb, de mint a selfie/szelfi példája is mutatja: pillanatok alatt el tud terjedni a mindennapi nyelvbe jobban illeszkedő forma. Könnyen lehet, hogy a HÉV igen szilárdnak tűnő pozíciója is megrendül, hiszen az utóbbi időben már a Budapesti Közlekedési Központ is a hév alakot használja egyes anyagaiban. Ráadásul a kisbetűs alak nemcsak logikusabb, hanem szebb, praktikusabb is: ugye, hogy elegánsabb kihévezni Szentendrére, mint ki-HÉV-ezni?