Az alapvető kérdés, hogy latin vagy cirill ábécés nyelvnek tekintjük a szerbet és a montenegróit. Szerbiában az alkotmány értelmében a cirill ábécé az elsődleges, de mindkettő hivatalosnak számít, és ma már többen használják a latint. Egyes újságokat, honlapokat latin, másokat cirill betűvel írnak, a parlament, a kormány, az államfő és az alkotmánybíróság hivatalos oldalán váltani lehet a két írásmód között. A montenegrói alaptörvény egyenlő státust biztosít a két ábécének, de a latint használók száma jelentős növekedést mutat, s a parlament, az államfő és a bíróságok honlapján már nem is szerepel cirill betűs szöveg. Mindkét országban az önazonosság, az értékrend, a politikai hovatartozás kifejezésének egyik eszköze az ábécéhasználat.
Ha szeretnénk leírni egy szerb vagy montenegrói ember nevét, minden amellett szól, hogy a latin betűs alakot vegyük alapul. Az idegen betűs nevek átírása kényszermegoldás, sokszor körülményes, és a hibalehetőséget is magában hordozza. Ráadásul a magyar ábécé a magyar hangkészlet betűit tartalmazza, és számtalan olyan hang van az idegen nyelvekben, amelyeket csak jobb híján tudunk valamelyik betűnkkel jelölni.
Mindjárt itt van az az emberemlékezet óta folyó vita, hogy a latin (horvát) ábécében Ć/ć, a cirillben Ћ/ћ betűvel jelölt hang a ty-hez vagy a cs-hez áll közelebb. Tény, hogy különbözik a Č/č, illetve Ч/ч betűvel jelölt, a magyar cs-vel szinte megegyező hangtól, a ty-pártiak az – időközben elillant – akadémiai állásfoglalás mellett épp erre hivatkoznak, valamint arra, hogy a magyar ty-t is ezzel a betűvel írják át szerbre (például Káty település szerb neve Kać/ Каћ). Az ellentábor tagjai viszont azt állítják, hogy a hang bár nem tiszta cs, még mindig közelebb áll hozzá, mint a ty-hez. A helyzetet remekül illusztrálják a magyarosodott nevek: egy részük ty-re (Jelasity Radován, Sztevanovity Dusán), egy részük cs-re (Filipovics Vladan, Vujicsics Tihamér) végződik, és ott vannak még a régies írásmódú nevek is (Damjanich János, Milosevits Mirkó). Magyarországi szerb ismerősöm egyértelműen a ty mellett áll ki, egykori délvidéki kollégám ugyanilyen határozottan a cs mellett érvel, egy mostani délvidéki munkatársamnak pedig szerb ismerőse azt tanácsolta, hogy próbáljon tj-t mondani a tökéletes kiejtéshez. Ember legyen a talpán, aki itt eligazodik