Piknikezőket látott

Kerékgyártó István íróval készített beszélgetést minap a 168 Óra. Irodalmi interjúnak (ahogy azt a cím is sugallja) nem nevezném az alkotást.

Kerékgyártó István íróval készített beszélgetést minap a 168 Óra. Irodalmi interjúnak (ahogy azt a cím is sugallja) nem nevezném az alkotást – „Már nem a medencében üldögélve vizelnek bele a vízbe, hanem a trambulinról, mindenki szeme láttára” –, inkább afféle kormánymószerolás. Kicsit uszít, kicsit lódít, ahogyan kell arrafelé. „(Orbán) a közmédián butított tömegekkel elhitette, hogy nagy veszély leselkedik ránk – rajzolja meg a közállapotokat a finom tollú író. – Vademberek hordái érkeznek hamarosan, megerőszakolják asszonyainkat, elveszik a munkánkat, kenyerünket. […] Ezektől a rettenetektől csak ő, a miniszterelnök tudja megmenteni a népét.” Nosztalgiát érezni Kerékgyártó szavai­ból, mikor arról mesél, bezzeg a rendszerváltáskor jó irányba indult az ország, ám letértünk az útról, és az unióban ma már csak Bulgáriával vagyunk versenyben. Szlovákia példáját hozza fel, ahol ma már euróval fizetnek, és náluk szabad a sajtó. (Az interjút közlő 168 Óra nyilván szamizdatban jelent meg…) Egyik kommentelő azt tudakolja: vajon miért nem költözik az író a virágzó Romániába?

Legutóbb még a nyáron olvastam a szerzőtől. A mértékadó 24.hu-n (sűrűn ír ide) megjelent riportjának már a címe is optimizmust sugall: „Hamburg tele migránssal. És ez jót tesz neki”. Megtudtam, az egykori dicsőséges Hanza-város korábban gőgös kalmárjai mára meglágyultak, barátságosabbak, színesebbek, befogadóbbak lettek, és ezt az idegeneknek köszönhetik, akik hatottak rájuk. „Valahogy mediterránabb lett a város – írja Kerékgyártó –, a parkokban emberek piknikeznek.” Később kiderült: nem piknikeznek, ott laknak.

Kerékgyártó viszont pechünkre hazajött.