Amióta a haladó baloldal bedobta a „Több nőt a magyar közéletbe!” jelszót, alig múlik el nap valami „lányos” politikai attrakció nélkül. Mostanában Gyurcsány felesége viszi a prímet. Megjegyzem, az Integrity Lab kutatócég felmérése szerint a DK-híveknek csupán a fele nőpárti. (Talán mert még emlékeznek a Gyurcsány-korszak klasszikus Fletó-szövegére, amely az „öregecskedő” feleségek lecserélését ajánlotta a férfiemberek figyelmébe. Végül Láriferit cserélték le – a választók.) Klára asszony, a párt EP-listavezetője minap az ATV Egyenes beszéd műsorában osztotta meg gondolatait. „Nem érhet senkit olyan vád – mesélte –, hogy előhúzták a fiókból az eldugott kis feleséget, és hirtelen politikus lesz belőle. Évek óta unszolnak, hogy legyek politikus.” Valóban. Láriferiék már 2016 végén bedobták: mi lenne, ha Gyurcsányné lenne Magyarország miniszterelnöke?
Bár ettől nem kell tartanunk, azért ideírom az aggályaimat. Elhiszem, hogy Klára asszonynak vállalatvezetői, sőt államigazgatási tapasztalatai vannak, meg hogy tud késsel-villával enni, a Facebookon pedig sok ezer önfeledt rajongója van. Akad viszont egy bökkenő, és az mindent visz – Gyurcsány Ferenc. Nem az Apró nagypapa a baj (villarabló Tóni bácsi a sötét Kádár-kor egyik szimbóluma volt), nem is Piroska mama – az ember az eleiről nem tehet. Arról viszont tehet Klára asszony, hogy a túlbérmálkozott hordószónoknak, a szakdolgozatát „nem találó” habzóborásznak, a szemkilövető Nérónak mondott igent az anyakönyvvezetőnél.
Ha a zsákból nem kértünk, miért kéne a foltja?
