„Állampolgári hűségünk Ausztráliához köt, de szellemi hűségünk a magyar népé […] Mennyezetünk az a magyar égbolt, amely mindazokat betakarja, akiknek szívét-lelkét még melegíti a magyar érzés” – írta Csapó Endre főszerkesztő négy évtizeddel ezelőtt, Ausztrália egyetlen magyar nyelvű nyomtatott lapja, a Magyar Élet indulásakor. Valóban ezt tette. Ebben a szellemiségben tudósított az újság, és ez vezette a tollát Csapó Endrének is (minden vezércikknek ő volt a szerzője!), amikor a diaszpóra távoli magyarjainak, elszakadt honfitársainknak írt. Míg tehette. A húszoldalas hetilap tavaly december végén jelent meg utoljára. Akkor, amikor az újság bevétele már a kiadás költségeit sem fedezte. (Pedig a négytagú szerkesztőség régóta fizetés nélkül dolgozott.) A búcsúzó főszerkesztő az utolsó lapszámban arra emlékeztetett, hogy az újság akkor jött létre, amikor nagy szükség volt rá, és akkor szűnik meg, amikor már elmúlik mindaz a lehetőség, amiben az ottani magyar társas élet alakító tényezője lehetett. Sajnos igaza volt, mint szinte mindig…
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/IZo0i1tf-W0UEJOshpulJFyTdM5f7JnhzDCramKRx98/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzRhMjg1MWQ4MjkxMjRiNGNhODJkNzQ1ZDdhZTdkZDE3.jpg)
A demenciára spekulál
Egyfajta Új Márciusi Frontot kíván útjára indítani Szekeres Imre nyugállományú gondolkodó, az MSZP alapító tagja.