Ünnepnapra ébredtünk. 1991-ben ezen a napon, június 19-én hagyta el Magyarországot az utolsó megszálló katona. Sokat késtek.
Szatmárcsekén született
Nemzeti fohászunkat, bár volt rá kísérlet, sem a monarchia, sem az önkény nem tudta elvenni tőlünk.
Ünnepnapra ébredtünk. 1991-ben ezen a napon, június 19-én hagyta el Magyarországot az utolsó megszálló katona. Sokat késtek.
Negyvennégy őszén jöttek lánctalpakon. Pár évig „hivatalos megszállóként” maradtak, aztán meg csak úgy, az erősebb jogán. „Ideiglenesen.” Előbb hatalomba ültették a Moszkvában előnevelt magyar elvtársakat, majd ’56 véres ősze után visszasegítették őket ugyanoda.
A szabadságharc 16 pontja ezzel a követeléssel kezdődött: „Vonják ki a szovjet csapatokat!” Százaknak kellett bitón végezniük, tízezrekre börtön várt, mire ez megtörtént. Harmincöt évet kellett várnunk. A záhonyi hídjelenetnél kevés a protokoll. Silov altábornagy szenvtelenül tiszteleg, vele szemben Annus Antal magyar tábornok, a búcsút celebráló államtitkár. Silov beszéde rövid, magyarra nem is fordítják. Mit is mondhatna egy hazaparancsolt, ősz, orosz tábornok ilyenkor? Hogy sajnálja, negyvenötben, ötvenhatban ő sem így gondolta, csak hát, ugye, ilyen a világpolitika. Kezet fog, oroszosan körbecsókolja Annust, kocsiba száll, és Csap felé átrobog a Tiszán. (Több tucat hoppon maradt fotóriporter néz utána keservesen, csalódott valamennyi, hisz az előzetes programban az állt, az altábornagy gyalog megy át majd a hídon. Oda a sok történelmi fotó reménye.) Az utolsó orosz katona vissza se nézett.
Ott voltam a hídnál azon a forró délutánon. „Viktor Silov altábornagy fekete Volgája Záhonyt elhagyva áthajtott a Tisza-hídon – diktáltam tudósításomat a telefonba. – Ő volt az utolsó idegen katona magyar földön.” Sosem felejtem el, a gépíró kislány sírt.
Nemzeti fohászunkat, bár volt rá kísérlet, sem a monarchia, sem az önkény nem tudta elvenni tőlünk.
Ha olykor zsákutcába futottunk is, mindig szívesen hallgattam, mert azt hiszem, semmi sem szívszorítóbb az öregemberek kibeszéletlen sorsánál.
Egy kommentelő szerint nem kidobni kell a betelepülőket, csak visszapaterolni Afrikába, ott jó meleg van.
Szabó Dezső, Csurka István, Orbán Viktor… Már hallom, amint kapkodják a levegőt odaát.
Magyar konzulok segítik a ferencvárosi szurkolókat Frankfurtban
Itt a bejelentés: komoly pénz áll a házhoz
Nemzeti gyászba borul Magyarország: elhunyt a világbajnok kajakosunk
Hol vannak az orvosok?
"Nekem ő mindenhogy csodás!" Megszólalt kislánya betegségéről Kulcsár Edina
Egykoron gyáván, hátulról támadtak, most rettegnek a magyar börtönöktől az erőszakos antifák
Néhány nap és eldőlhet a sorsa a karateedzőnek, aki brutálisan felrúgott egy kisgyermeket
Bajnokok Ligája: a Leipzig sikere rossz hír Gulácsi Péternek
Felháborító jelenet játszódott le az ATV stúdiójában
Hobo dermesztő interjúban sózott oda Gyurcsánynak és az őt felkérdező libsiknek
Hiszünk benne eléggé, hogy még mindig élnek? – új, magyar szereplője van az ikerpár utáni nyomozásnak
Van bruttó egymillió feletti diplomás kezdőbér is
Nemzeti fohászunkat, bár volt rá kísérlet, sem a monarchia, sem az önkény nem tudta elvenni tőlünk.
Ha olykor zsákutcába futottunk is, mindig szívesen hallgattam, mert azt hiszem, semmi sem szívszorítóbb az öregemberek kibeszéletlen sorsánál.
Egy kommentelő szerint nem kidobni kell a betelepülőket, csak visszapaterolni Afrikába, ott jó meleg van.
Szabó Dezső, Csurka István, Orbán Viktor… Már hallom, amint kapkodják a levegőt odaát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.