Még most, tizenöt év után is rajtam a hányinger, ahogy kenetteljesen mondja:
– Elnök úr, kérnék öntől valami szívességet. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember. Ilyet senki nem mondott. […] Nem akarhat igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet. […] Vonja vissza ezt a kampányt, mert ha nem teszi, akkor maga is az igaztalanság vádjába süllyed.
Ezt vágta Orbán Viktor Fidesz-elnök arcába Gyurcsány Ferenc puccsista kormányfő 2006. április 5-én, négy nappal az országgyűlési választások első fordulója előtt a köztelevíziós vitában.
Aztán mégiscsak jött a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj – de akkor már jöhetett, az MSZP megnyerte a választást.
Gyurcsány újabb éveket rabolt el a becsapott országtól.
Az ellenzékbe szorult Fidesz és a KDNP kezdeményezte népszavazásra az őszödi lelepleződés és az azt követő véres ősz után, 2008 tavaszán került sor. A haragos választók elsöprő többséggel, 82 százalékkal úgy döntöttek, nem kérnek a hazug ember tarhálós trükkjeiből. Jellemző, hogy Gyurcsány udvarában nem akadt ember, aki odament volna gazdájához, hogy nézd, Ferenc, téged egy egész ország utál, leghelyesebb, ha leköszönsz. Nem akadt ilyen a lakájok között – neki pedig, az uniót is félrevezető hazug miniszterelnöknek, szeme sem rebbent, folytatta, ahol abbahagyta. Csak a határozott brüsszeli „kérés” után, 2009 tavaszán vette a kalapját a notórius hazudozó.
Most, hogy 2021-ben újra itt spekulál, uszít, fenyegetőzik közöttünk, gondoltam, szólok.
Memória, magyar! Memória!
