Csernobil hagyatéka

Az ezredvég közelsége különös aktualitást ad a csernobili katasztrófa évfordulójának, hiszen jó lenne úgy lépni a harmadik évezredbe, hogy nem kell attól tartani, gyermekeink és unokáink a „láthatatlan gyilkos” karmai közé kerülhetnek.1986. április 26-án a kora hajnali órákban a csernobili négyes számú reaktorblokkban egy biztonsági kísérletet követően hatalmas robbanás következett be. A szétrobbant reaktorból a számítások szerint mintegy 50 millió curie radioaktivitás szabadult ki. Ez körülbelül ezerszer annyi, mint amennyi a Windscale (Nagy-Britannia) atomerőműben 1957-ben bekövetkezett tűz miatt a levegőbe került. A kinyílt reaktorból május 6-ig áradt ki a radioaktív anyag. A robbanáskor erősen sugárzó üzemanyagdarabok, grafittörmelék, por került a levegőbe és a szomszédos hármas blokk tetejére, ahonnan halálra ítélt emberekkel – úgynevezett „likvidátorokkal” – lapátoltatták be a sugárzó törmeléket a felrobbant négyes blokk terébe. A kialakult radioaktív felhő közben elindult pusztító útjára, beszennyezve földet, vizet, növényeket és minden más előlényt. A sugárzásmérők gyorsabban kattogtak ott, amerre a radioaktív felhő elhaladt a Szovjetunió határain túl, és a világ így szerzett tudomást a legnagyobb nukleáris katasztrófáról.A szovjet vezetőkben annyi tisztesség sem volt, hogy figyelmeztessék a lakosságot: védjék, ami védhető. A csodás tavaszi napsütésben mit sem sejtő anyák sétáltatták gyermekeiket, a május 1-jei felvonuláson tömegek éltették a munkát és a szörnyű titok tudóit. A bejelentési kötelezettség ellenére csak napok múlva értesültek az emberek a katasztrófáról. Magyarországon április 29-én közölték az eseményt, de a lakosságot csak május 2-án figyelmeztették a veszélyre, nehogy megzavarják a felvonulást.Mi történt azóta Csernobilban? A szétrobbant négyes reaktort 1986 júliusa és novembere között befedték egy szarkofágnak becézett betonburokkal. Az építményt harminc évre tervezték, de máris repedések szabdalják, ezért 1993-ban üvegszálas műanyaggal és fémborítással betömték a hézagokat. A szarkofágban utólag lezajló folyamatokról nem sokat tudnak a szakemberek, mert ilyen baleset még nem volt a világon. Egy biztos: egy erősebb szivárgás nem csak az ukránokat veszélyezteti. Az Európai Közösség TACIS nevű programja keretében már tíz évvel azelőtt kidolgoztak egy tervet a négyes blokk újraburkolására, a konzorciumban brit, francia és német cégek vettek részt. Az új szarkofág állítólag víznek, földrengésnek és tornádónak is ellenáll, de az építmény azóta sem készült el. Jelenleg egy blokk működik Csernobilban, és mintegy hatezer ember dolgozik az erőmű területén. A harminc kilométeres zónából kitelepített mintegy százhúszezer ember egy része szétszóródott, másik része egy Szlavutics nevű új városban él, amelyet a kiürített Pripjáty helyett építettek. A lezárt zónába többen még 1988-ban visszaszöktek, és ma is folyik az önkéntes visszatelepülés.Mi történt az emberekkel? Máig nem tudják a halálesetek és a sugárbetegek számát, hiszen a munkálatokban részt vevő mintegy hatszázezer „likvidátor” sorsát képtelenség volt nyomon követni, egyes jelentések több ezer halálesetről szólnak. Az igazi mérleget csak lassan, az évtizedek múlásával lehet elkészíteni. Amit biztosan tudunk: a gyermekek körében ötszázszor gyakoribb a pajzsmirigyrák, és a rosszindulatú daganat gyakrabban képez áttétet. Nemcsak Ukrajnában, de Fehéroroszországban is hasonló a helyzet, különösen azoknál a gyerekeknél, akik négyévesnél fiatalabbak voltak a katasztrófa idején. Az ukrán elnök ígéretet tett arra, hogy az idén bezárják Csernobilt, megfelelő ellenszolgáltatások esetén. A britek felajánlást tettek a szarkofág újjáépítésének finanszírozására, más országokkal együttműködve. Csak kibírja addig a szarkofág...A Csernobil típusú (RBMK) reaktort a Szovjetunióban fejlesztették ki, és ilyenek csak ott működnek. Nyugati országban nem is kaptak volna üzemeltetési engedélyt. A volt Szovjetunió területén jelenleg tizenöt ilyen RBMK-1000 típusú reaktor létezik ma is, időzített bombaként. Egy csernobili nukleáris szakember szerint a reaktor konstruk-ciója volt a baleset egyetlen oka. „Ha az erőmű közelében sétálsz, semmi rendkívülit nem veszel észre, hacsak nem kapcsolod be a sugárzásmérő készülékedet...” – mondta egy amerikai szakember. Ezt hagyta örökül az utókorra az emberi felelőtlenség. Sohase feledkezzünk meg róla!