Összeesküvés az olaszliszkai kulákbirtokon?

Mendegél a pesti polgár az utcán, látja a hirdetőoszlopokon a hatalmas máltai kereszteket piros alapon, és arra gondol: már megint árvíz van, gyűjtenek a máltaiak. Aztán hazamegy, kezébe veszi a Heti Világgazdaságot, nézi a címlapját díszítő máltai keresztet, és azt gondolja: no lám, hát ezek is! Aztán beleolvas a lapba, és leesik az álla... Ehhez kellettek a félöles plakátok?Nincs manapság fontosabb ügy a johannita lovagrend magyarországi kommendátorának lejáratásánál? A gazdasági, politikai hetilap április 22-i számában megjelent cikk szerint súlyos az ő „bűnlajstroma”: az 1956-os forradalom után hagyta el az országot, Svájcban orvosi egyetemet végzett, kutatóként dolgozott, majd sikeres vállalkozó lett. 1989-től cégeket alapít Magyarországon a Svájcból hazahozott vagyonából. Részben a kapott kárpótlási jegyekből visszavásárolta ősei tiszafüredi birtokát: „... az elmúlt évtizedekben téeszirodává alakított kúriát visszavarázsolta eredeti állapotába, és földeket is szerzett mellé... a család tagjai csak a református istentiszteleteken tűnnek fel, s akadnak fürediek, akik hiányolják például a vagyonos Kékessyek jótékonysági hajlamát is.”Az inkriminált személy ugyanis nem más, mint Kékessy Dezső, a Magyar Köztársaság párizsi nagykövete, aki „gyűjti a megbízatásokat”. Például: 1991-ben genfi magyar tiszteletbeli konzul, 1995-től a johannita rend kommendátora, aki „személyesen avatta lovaggá Németh Zsolt külügyi politikai államtitkárt”. 1997-től genfi „főkonzulként dolgozik”. Ámbár a cikk szerint eléggé hanyagul. „... felmerült, hogy Kékessy többet is tehetett volna a svájci >alvó számlák< (a háborúban gazdátlanná vált zsidó vagyon) ügyében..."Ez azonban mind semmi ahhoz képest, hogy a svájci-magyar üzletembert "családi jó viszony fűzi Orbán Viktor miniszterelnökhöz, akit többször vendégül látott Genfben, illetve Tiszafüreden".És itt lép be az eddig homályos képbe a másik "főbűnös". Kékessynek közös vállalkozása van egy volt ügyvéddel, Lévai Anikóval, a kormányfő feleségével. E cég a szőlőműveléssel foglalkozó Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft. "... a hárommilliós törzstőkéjű cég székhelye... Olaszliszka egyik parasztházában van". Lévai Anikó egykori ügyvédkollégái a cégalapítók, "s Orbánék többször megfordultak a jogász sárazsadányi faházában". Az ügyvédek birtoka 6474 négyzetméter, ellenben "Lévaié 50 529 – négyzetméter"! Pártállami mércével biz' kulákbirtok!Kékessy és Madarász László, a Postabank Rt. 1998-ban kinevezett elnöke 200-200 ezer forinttal lépett be a "mamutvállalkozásba". A HVG ezután hosszasan boncolgatja a "bűntársak" ellentmondásait arról, hogy ki, kit, mikor léptetett be a "bűnszövetkezetbe", arról azonban a "kihallgatónak" Lévai Anikó nem nyilatkozott, hogy miért éppen Kékessy lett a párizsi nagykövet. Nagykövetek ügyében egyébként köztudomásúan a parlament illetékes bizottságai döntenek. "Szóltak hírek Prőhle Gergely, leendő berlini nagykövet... közvetítő szerepéről is...", aki azonban ezt cáfolta a HVG "vádhatósága" előtt. Vagyis ez az egész egy zavaros fejtegetés.A HVG – elvégre gazdasági hetilap – visszatér Kékessy gazdasági ügyeire, tucatnyi vállalkozására, amelyek részben nyereségesek, részben nem, mert vannak közöttük megvásárolt, veszteséges üzemek is, például egy százhektáros fűzfatelep, amelyet a helyi "egykori fideszes polgármester" ajánlott.A cikk azzal zárul, hogy a törvény egy nagykövetnek sem tiltja, hogy vállalkozásai legyenek. A külügyi bizottságnak nem sikerült Kékessy meghallgatásakor a kákán csomót találnia. Egyszóval: sehol semmi jogsértés.Akkor viszont mi értelme van a több mint kétoldalas újságcikknek? Miért böngészte Rádi Antónia kitartóan a cégbírósági bejegyzéseket? Miért szimatolt bűnügyi nyomozókat meghazudtoló hévvel Olaszliszkán és Tiszafüreden? Lehet-e egy ügyvédnek, még ha a férje miniszterelnök is, akár 505 millió négyzetcentiméter szőlője? Mert a nagyobb hatás kedvéért ezt is írhatta volna 50 ezer négyzetméter helyett. – Lehet. – Visszavásárolhatja-e valaki ősei birtokát, ha van rá pénze? – Vissza. – Alapíthat akárhány céget? – Alapíthat. – Meghívhatja a miniszterelnököt ebédre? – Meg. – Lehet-e üzlettársa a miniszterelnöknének? – Lehet. – Avathat-e lovaggá egy nagykövet egy külügyi államtitkárt? – Csakis ő avathat, mert ő a kommendátor. (De felvenni nem ő veheti fel, csakis a lovagrend erre hivatott bizottsága.)Miért íródott hát akkor ez a "tényfeltáró riport"? Miért jut a hajdani koncepciós perek vádiratain és Szabad Nép kommentárjain edződött olvasó eszébe bűnlajstrom és vádirat, ügyészi hang és koncepciós per? Mert a hang, a célzatosan csoportosított – önmagukban semmitmondó – tények, a gondolatmenet, az olvasóban megcélzott reflexek mind-mind az ÁVH és a korabeli népügyészek stílusát, perépítési technikáját kopírozzák.A miniszterelnök feleségének nem öt hektár, vagyis kilencholdnyi birtokrésze van, hanem 50 ezer négyzetméter. Sok az vagy kevés? Hátha beugrik az olvasó. Mindenesetre jó nagy szám. – Oda se neki! Kékessy Dezső nem úgy jelenik meg a HVG-cikkben, mint akinek családi hajlékát tsz-irodává silányították, hanem mint aki a tsz-irodából kúriát proccosított. A két család "összefonódását" az bizonyítja, hogy Genfben Kékessy vendégül látta Orbánt. Hogy az mikor volt, hogy egyáltalán tudni lehetett-e akkor, hogy Orbánból valamikor miniszterelnök lesz, az fel sem merül. Hogy a svájci magyarok azért hívtak meg a rendszerváltozás után magyar politikusokat, hogy megismerkedjenek velük, azt a riporter nem köteles tudni. Hogy egy főkonzul nem "dolgozik", nem alkalmazott, hanem tiszteletbeli feladatot lát el, nem is foglalkozhat zárolt zsidóvagyonok ügyével? – Nem tesz semmit.Ködbe vész, hogy Kékessy nem pénzmosás útján, nem az állami vagyon kótyavetyéjéből, nem hamis csődökből lopott milliárdokat síbolt külföldre, hanem becsületes úton kint szerzett vagyonát tette pénzzé és fektette be itthon? – Szót se róla. Hogy ezáltal sikerült egy hátrányos helyzetű körzetben egy életképes mezőgazdasági üzemet létrehoznia, hogy munkaalkalmat teremt? – Kit érdekel?! A tiszafürediek ne tudnák, hogy Kékessy, aki hivatalból is egy jelentős jótékonysági szervezet, a johannita rend hazai vezetője, már a pártállami időkben is szervezte a jótékonysági akciókat, és tevékenysége nem egy falura, hanem az egész országra és a határon túlra terjed ki? – Ugyan már!A riporteri trükkökhöz tartozik az a beállítás, hogy Kékessy pozíciókat juttat hozzátartozóinak "vállalatbirodalmában". Ahogyan egy pártállami főkorifeus juttatott zsíros állami pozíciókba rokont és klienst. Holott Kékessy a sok ezer éves gyakorlat szellemében saját családtagjait a családi(!) vagyon kezelésében foglalkoztatja.Folytathatnánk a csúsztatások, gyanúsítgatások, célzások tendenciózus csoportosítását. Ezekből az olvasó számára annak kell kikerekednie, hogy itt valami gyanús, erkölcstelen, bűnös folyamat tanúi lettünk, korrupt összefonódások, nyerészkedés, visszaélések, nepotizmus, kétes jogügyletek, hoci-nesze, egy lovagi címért egy nagyköveti állás, hivatali kötelesség elhanyagolása a vád tárgya.A hűvös tárgyilagosságot színlelő riport akkor árulja el magát, amikor kimondja: Kékessy "politikai hátszelét a jelek szerint részint annak köszönheti, hogy családi jó viszony fűzi Orbán Viktor miniszterelnökhöz..." Eszerint egy vezető politikus, általa ismert, alkalmasnak és megbízhatónak talált személyiségeket nem bízhat meg politikai feladattal? Hát akkor kit? Akit nem ismer? Akiben nem bízik?A cikk azt állítja: "felmerült, Kékessy politikai felkészültsége kívánnivalókat hagy maga után..." Felmerült. Csak úgy, valahol, valamikor. Rádi Antónia tesztelte? Beszélt vele franciául, németül? Vitatkozott vele magvas összeurópai gazdasági ügyekről? Megfigyelte, hogy nagykanállal eszi-e a krumplis tésztát, a nemzetközi fogadások nélkülözhetetlen csúcsfogását?Kékessy életrajzából – még Rádi Antónia szerint is – kiderül, hogy a vádlott külföldi saját tőkét hozott be, ért egyhez-máshoz, a nemzetközi ismertséggel rendelkező johannita rendben rangja és feladata van. Magyar megbízásból évekig látott el diplomáciai szolgálatot. Talán csak van olyan jó káderlapja, mint egy moszkvai diplomatanövendéknek, még ha nem is képezték ki emigránsok utáni szimatolásra, a nemzetközi munkásmozgalom titkos támogatására és terroristák álcázására.Más "jelek szerint", meg "részint" az merült fel, hogy van egy másik szél, ami másfelől fú, Párizsból. A többször is szóba került nagyköveti székhely körül kerekedtek ezek a szelek. Bizony sok évtizedes privilégiumok, régi szép Humanité-fesztiválok emléke, kommunista pártkasszákba guruló dollárok, rubelek, frankok és forintok kerültek veszélybe. Eddig "mértékadónak tekintett értelmiségi körök" mértékeinek hitele forog kockán. Ezek a "mértékadók" igazában nem a magyar állam pénzét óvják, hanem azt bánják, hogy a jövőben baloldali zsebek betömése helyett a magyarság tényleges nemzeti érdekeit, nemzetközi presztízsét szolgálják majd közpénzeink.Ezen a ponton száll harcba a "mértékadó" zsurnaliszta, Lipovecz Iván, hogy ennyi "megdönthetetlen bizonyítékból" lapjában levonja a Szabad Nép fénykorából ismerős álláspontot. Az egykori népügyészi dörgedelmek impertinens modorában le Dezső bátyámoz egy magas rangú diplomatát, mintha már két fegyőr között ülne, csíkos pizsamában. (Várjuk a legközelebbi fogadáson, Peti öcsémnek szólítják-e a zsurnaliszták az USA budapesti nagykövetét. Avagy ennyit ér a nagykövet, ha magyar?)Lipovecz Iván és Rádi Antónia – csakúgy, mint az Élet és Irodalom, a Mancs házi szerzői – súlyos, gyerekkori hiánybetegségben nőttek fel. Pártállami szocializációjuk és újságírói beidegződéseik következtében elméjük nem képes befogadni egy nálunk új jelenségcsoportot. Sokan vannak így: ez pedig az ősi, természetes, kötelező európai normák jelenléte egy őshonos emberfajta egész életvitelében. Nem érzékelik, hogy voltak, vannak és mindig lesznek – nálunk is -, akik megfelelnek a görög-római-keresztény európai örökség és a kulturált életvitel, viselkedés, erkölcs és gondolkozás mértékének.Jó lenne megtanulniuk – csak egyik a sok tanulnivaló közül -, hogy a törvényesen elismert, nemzetközi státusú lovagrendek nem az utcasarkon toborozzák tagjaikat. Felvételüket magas erkölcsi fórumok döntik el. Alapkövetelmény az erkölcsi, gazdasági feddhetetlenség, a humán, európai műveltség és a tiszta magánélet. Mindent megelőző alapfeltétel a keresztény vallási meggyőződés, a rendszeres, magas fokú vallásgyakorlás, hiszen a lovagrendek világi szerzetességek, és az önzetlen, karitatív szolgálat. Felségjelüket reklám- és propagandacélból felhasználni, mint a HVG címlapján, visszaélés!Ha a követelményeknek nem felelne meg, Kékessy Dezső már régen vagy eleve nem lehetne johannita lovag. Ebből következően Kékessy magasan felette áll az egyébként minden alapot nélkülöző gyanúsítgatásoknak.Ha pedig a diplomáciai szolgálatra gondolunk, a Szent János Lovagrend keresztjének viselése világszerte valódi elismerést, nemzetközi megbecsülést jelent, átlagon felüli társadalmi helyzetnek, műveltségnek, megbízhatóságnak és tisztességnek a bizonyítéka. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a máltai és a johannita rendnek számos tagja vállalhatna, mint ahogyan vállal is világszerte diplomáciai szolgálatot. Ha tehát a Magyar Köztársaság egy ilyen személyiséget tud delegálni nagykövetének, ez az ország nemzetközi elismertségét csak javíthatja.