Politikus(ok)

Nagy test, kis lélek. Kimért, mint a só, melyből kevés van a grenadírmarson. Valójában mintha mindig viszszaszorítaná. A marsot. Ezáltal olyan nyugodt, hogy szétreped. Ez a repedés csak a somolyig terjed, ahogy szokták mondani, somolyog – a bajsza alatt. Merthogy vidéki, mint a mondás. Minden vidéki rajta, az álla, az állcsúcsa, beltenyészete. Jóságos, csaknem kegyes, mint az a középfokú intézmény, ahová az ilyen köztisztviselők járni szoktak diákkorukban. Valóban, mint egy kedves, nagy diák, szakszer. Nem szakszervezeti – azt ellenezte már a rendszerváltás előtt, hanem inkább szakszer – szakszerű – az unalomig. Kedvenc szava a szakszerű, mint vezető párttagságának oroszlánrésze. Igyekszik „magyarán” beszélni – tetszenek ismerni azokat, akik vidékiesnek akarnak tetszeni, nehogy városinak nézzék őket, még brummog is, ha kell.Bácsi. Jótét bácsinak hatna, ha térdig érő lajbijában nem lötyögne egy tojásverő stukker. Veri magát a revolverrel. Közben somolyog, női és fényes mázú műtárgyakra emlékeztetően.Visszafog. Ő a párt visszafogója, nem vizafogója, hiszen viza már nincs, se a Dunában, ahogy párttag a pártjában. Ő azonban rendületlenül visszafog – hangot, irányzatot, kellemet és racscsolást. Nem szereti, ha pártjában valaki raccsol – maga is évekig ezt tette, de úgy érezte, vigyáznia kell az „r”-rel, elhitelteleníti a népi Magyarország előtt. Tűzzel-vassal irtja (gyomlálja csak?) a párt raccsolását, szakszer ebben is. Ám így lassan átcsúszik magába a szakszervezetbe, hol nagy kollégája tölti be helyét, hasát abban a mészárszékben, amit parlamentnek becéznek. Ő inkább óvodának nézi, múltkor is fölszólalt, hogy „nem ülök a Pistike mellé, mert bepisil!” A soron következő szekszis és szövetséges világanya is rászült, ne legyen ennyire szeksz-erű.- Sok hibám van, de ezt még senki sem mondta rólam!- Nem csodálom – mormogta női bajusza alatt társszervezetének szekszepiles szépségkirálynője, a Teréz anya fájdalmas madonnaarcát meghazudtoló Világanya.