Gondolatok a pénztárban

A kisgazdapárt a magas benzinárakra való tekintettel bojkottra szólította fel az autósokat. Az akció vezérgondolata egyszerű és logikus. Ha a Mol az árképzése során nincs tekintettel a magyar jövedelmi viszonyokra, akkor a magyar autósok tankoljanak a konkurenciánál. Az első pillantásra kézenfekvő megoldást azonban érdemes jobban meggondolni.Talán leginkább ott hibázik ez a gondolat, hogy a Mol nem pusztán benzinkúthálózat-üzemeltető, hanem a többi üzemanyag-kiskereskedőt ellátó viszonteladó. Kőolajimportőr, feldolgozóüzem-tulajdonos, a Magyarországot átszelő olajvezetékek tulajdonosa. Azzal tehát, hogy nem a nemzeti színekkel jelzett – noha több mint ötven százalékban külföldi tulajdonban lévő – kutaknál veszünk benzint, hanem valamelyik multinál, csak a bevételeinek és hasznának egy kisebb részétől fosztjuk meg a céget.Mielőtt azonban tüntetően mellőzzük a bűnös benzinkereskedőt, érdemes egy kis önvizsgálatot is tartani: korábban, amikor még nem volt bajunk az áraival, gondoltunk-e valamiféle pozitív diszkriminációra? Támogattuk-e vásárlásainkkal a – legalább részben – magyar tulajdonú céget? Emlékezetem szerint nem tudott tömegeket megmozgató kampánnyá kerekedni a Széchenyitől származó gondolat, miszerint támogassuk a honi ipart. Legalábbis amióta Otto-motor szolgálja a haladást. Ez sokkal nagyobb veszteség pedig, mint amibe manapság – teszem azt – egy balatoni kiruccanás kerül.És nem a Molnak.