Cigánykérdés Franciaországban

A szocializmus éveiben mindig jelentős sajtóvisszhangot aratott egy-egy nyugati állampolgár (nevezzük őket megengedően polgárjogi harcosoknak) a béketábor országaiba történő menekülése. Ugyanazok az újságírók (és politikusok), akik annak idején ezen igencsak ritka eseményeket a Szovjetunió és szatellitái magasabb rendű társadalmi fejlettsége egyenes eredőjeként állították be, ma a zámolyiak Franciaországban kapott menedékjogában hasonló gyorsasággal a magyar állam, a magyar kormány és úgy általában a magyarok rasszizmusának eklatáns bizonyítékát látják. Ahogy azonban a béketábor emberi jogi bizonyítványa már a szocializmus éveiben sem tűnt mindenki számára teljesen makulátlannak, érdemes megvizsgálni, mennyire érvényesül Franciaországban az idegenekkel szembeni tolerancia. Miután itt a rövidség kedvéért csak az utóbbi évtizeddel foglalkozom, nem térek ki részletesen arra, hogy a Vichy-i Franciaországból becslések szerint legalább 30 ezer romát szállítottak (más népcsoportokkal egyetemben) a náci haláltáborokba. Ugyancsak nem veszem sorra a franciaországi arab és fekete kisebbségek kötetekre rúgó sérelemlistáját. Az alábbiakban kizárólag a cigány népcsoporttal kapcsolatos, emberjogi aktivisták által az elmúlt évtizedben feljegyzett néhány fontos franciaországi eseményt taglalom, elsősorban a Maryland állami egyetem veszélyhelyzetben lévő kisebbségekkel foglalkozó kutatócsoportjának (Minorities at Risk Project) jelentését felhasználva (a hely hiánya miatt erősen rövidítve).Egy 1992-es állami felmérés szerint a franciák egyre ellenségesebbek a cigányok (és más kisebbségek) irányában.1992 októberében a Rhone-völgyében 18–20 évre ítélnek három cigányt fosztogatás, erőszak és gyilkosság vádjával, annak ellenére, hogy ügyvédjük romaellenes diszkriminációt panaszol: szerinte a valódi bűnösök az idegenlégió szökött katonái voltak. Az elítéltek a börtönben tiltakozásul levágják kisujjukat.1993. március 5-én Párizs egyik külvárosának polgármestere felhagy azon tervével, hogy 159 romát Kelet-Franciaországba telepítsen, miután a célváros lakosai botokkal és késekkel felszerelt csapatokba tömörülve várják a betelepülőket.1993 decemberében Franciaország deportál 2000 romániai cigányt, akik már 1989 óta az ország területén tartózkodtak.1995. június 12-én az Amnesty International 50 romániai illegális bevándorló (többségük cigány) kitoloncolása miatt tiltakozik Franciaországnál. A deportálások folytatódnak.Ugyancsak 1995-ben a francia hatóságok elutasítják egy szerbiai (mohamedán) romacsoport menedékjogi kérelmét. Előzőleg a csoport illegális határátlépése során egy 8 éves kifiút a francia határőrök lelőttek.A BBC 1998-as jelentése szerint a nagyobb európai országok közül Franciaországban a legszámottevőbb az idegengyűlölet. Az idézett felmérésben a franciák 38 százaléka vallotta magát rasszistának.Általános konklúzióként a marylandi egyetem említett kutatócsoportja megállapítja, hogy a franciák nagy része a romákat koldusok és tolvajok marginális csoportjának tartja, akik nem dolgoznak és nem is fizetnek adót, egyszóval nem tartoznak a francia társadalom tagjai közé. Említést tesz francia újságjelentésekről, amelyek szerint gabonát lopó cigányokat a parasztok meglőttek. A francia helyi hatóságok országszerte elnyomják a cigányokat, és különböző intézkedéseket foganatosítanak annak érdekében, hogy elűzzék őket az adott közigazgatási egység területéről.Összegzésképpen: a cigánykérdés Franciaországban (más kisebbségi problémákhoz hasonlóan) súlyos és megoldatlan. Amennyiben a zámolyiak példáján felbuzduló, menedékjogért Franciaországhoz forduló cigány honfitársainkat ott a fentiekben leírtakhoz hasonló atrocitások érik, felvetődik az őket kivándorlásra buzdító politikusok és újságírók felelőssége, hiszen elhallgatták előlük a roma kisebbséget Franciaországban övező ellenséges légkört.A szerző orvos, PhD, Richmond/Virginia