Megszüntetve megőrzés a szocialistáknál

Nyugodtan vegyék elő a múltamat – ezzel a címmel jelent meg kolumnás interjú Medgyessy Péterrel a múlt szombati Magyar Hírlapban.A kialakult kép, noha enyhén ködös, azért határozottan kontúros. Adva van Medgyessy Péter, közel hatvanéves, hajdan az MSZMP tagja, aki ebbéli minőségében (is) szép karriert futott be a nem népi és nem demokratikus rendszerben. Ez a pálya a FERUNION segéd-üzletkötői beosztásából a Minisztertanács elnökhelyettességéig és MSZMP KB-tagságig ívelt. Mintegy három hónapja a közönséges honpolgárnak egyszer csak elkezdték mondani az MSZP-ből, hogy Medgyessy Péter... Az embernek olyan érzése támadt, hogy hohó, itten kallódik egy értékes ember. No és végül tényleg jött is ez a Medgyessy. Halk szavú, intelligens, nem harcias, újakat mond – hát ez az! „Egy tiszta hang.” Jön Medgyessy, visszalép Nagy Sándor, aztán Németh Miklós, végül maga a pártelnök Kovács – az ellentétek elsimultak, szférák zenéje hallatszik. S közben, mint biztos kézzel vezényelt kórus, megszólal a baloldali média. Előbb csak halkan, mondhatni a háttérből. Aztán erősödik a tónus. Néhány elejtett megjegyzés arról, hogy ez a Medgyessy egy közgazdász, pontosabban jó közgazdász, egy bankár, s persze a bankárok közt is vannak ragyogó szakemberek, ugye. Mindezt persze csak szordínó, amolyan pasztelles árnyalatokkal viszik föl a választó lelkivilágának falára. Rögtön azután, hogy Kovács László „nemes gesztussal” visszalép a miniszterelnök-jelöltségtől, új hangnemben kezd szólni az egész baloldali média. Minden egyes ellenzéki orgánum megkeresi Medgyessyt, és felteszi neki ugyanazt a kérdést: nem fél, hogy túl nagy támadási felület ellene a múltja? Egy MSZMP KB-tag; ráadásul nem is MSZP-tag (ez utóbbit persze mint Medgyessy érdemét tálalják).És Medgyessy válaszol. Mindig ugyanúgy: kimért, udvarias, nem hadakozik, kitér minden konfrontáció elől, különösen Orbán Viktor személyének és ténykedésének bírálatától tartózkodik. Ellenben mindenről (és mindenkiről!) van legalább egy jó szava, például „bátran” kijelenti, hogy a MIÉP táborában sok rendes ember van. Medgyessyvel megálmodhatjuk a Társadalmi Békét, amolyan kelet-európai luxuskivitelben.És mi marad a kábulatból visszatérve, a rideg valóságban? Egy ember, akinek „nyugodtan elővehetjük a múltját”. Aki vezető gazdasági-pénzügyi tisztviselője volt a haldokló Kádár-rendszernek, aki döntéshozó helyzetben csinálta végig a mind gyorsabb zuhanásba torkollt nyolcvanas éveket, amikor például háromszorosára növekedett az infláció. Egy ember, aki odaadóan szolgált egy nyomorító rendszert. Egy ember, aki tevékeny részese volt a spontán privatizációt megengedő kormányzásnak, s aki utóbb nemzetközi pénzintézetek hazai vezetője lett. Egy ember, aki csöndben beleült Bokros Lajos után a pénzügyminiszteri székbe, hogy aztán learathassa a Bokros vetését (hogy a Bokros után volt aratnivaló, azt nem én állítom, hanem a szocialisták!). Egy ember, aki a négyes metró szerződés-aláírásával antidemokratikus módon el akarta költeni a következő kormányok pénzét, egy ember, aki rálegyintett az átvilágító bírák ítéletére, nem vonván le semmilyen erkölcsi következtetést. Sajátos déja vu fog el: csak nem arról van szó, hogy Medgyessyben reméli megtalálni azt az embert az MSZP mögött megbúvó nagytőke, aki jövőre – mint ’94-ben Horn – begyűjti a vesztes kisemberek szavazatait, de aki majd a posztkommunista tőkések kedve szerint fog kormányozni? Szomorú látlelet: a „modern szociáldemokrata MSZP” egy pártonkívüliben, a hajdani állampárt egyik KB-tagjában találja meg új vezérét. Hogy is tanítja a dialektikus materializmus? Megszüntetve megőrzik...Medgyessy 21 és fél évvel idősebb Orbán Viktornál. Egy ember, akiben él és működik minden dohos, szocializmus kori reflex; megtestesít mindent, amitől meg akartunk szabadulni.