Az ellenzék, a baloldali média jeles képviselői szinte össztüzet zúdítottak a hivatalra, nehezményezték a részükre rendelkezésre bocsátott több- milliárdos támogatást, kifogásolták eddigi ténykedését és a Happy End Kft.-vel létrejött kapcsolatát. Új hivatal létrehozásakor nyilvánvalóan felmerül a kérdés: egyáltalán szükség van-e rá, a nagyobb anyagi támogatás odaítélésekor pedig a ráfordítás mértéke és felhasználásának módja lesz a vita tárgya. Ezzel valójában nem lehet baj, hiszen a demokráciában az ellenzéknek, közíróinak éppen az a feladata, hogy szemmel tartsák a kormány intézkedéseit, magyarázatot kérjenek minden általuk kevésbé meggyőzőnek vélt határozatról, pénzügyi kiutalásról. A jelen esetben azonban az átlagostól alapvetően eltérő és érzékenyebb kérdésről van szó. Nevezetesen arról: szükség van-e az országkép formálására, hírnevünk javítására, jellegzetességeink kiemelésére, nemzetközi propagandára.
Az, hogy egy országról milyen kép alakul ki a világban, egyáltalán nem mindegy. Még egy olyan ismert és elismert ország, mint Svájc is foglalkozik az országimázzsal. A svájciak azonban elsősorban nem magukkal akarnak jobban tisztában lenni, hanem messzemenően a külföld befolyásolására, meggyőzésére, rokonszenvük erősítésére törekszenek. Mindez nem lehet közömbös Magyarország, egy kis és szegényebb ország számára sem, amely szeretné a külföldi vállalkozókat befektetésre ösztönözni, szeretné elhitetni a nyugati országokkal, hogy mi is közéjük tartozunk. Gazdasági lemaradásunk nem a tehetetlenségünknek, lustaságunknak, hanem egy nagyhatalom által ránk kényszerített rendszernek a következménye. Ha fejlődésben le is szakadtunk tőlük, megőriztük magyarságunkat, identitásunkat, és a nehéz évtizedekben is hozzájárultunk az emberiség kultúrájához. Szeretné őket emlékeztetni arra, hogy ez volt az az ország, amely szinte puszta kézzel szállt szembe egy óriási hatalom tankjaival, és megkísérelte magának a szabadságot, a függetlenséget kiharcolni. Igaz, hogy ez nem sikerült, és óriási vérveszteséget szenvedtünk, de ennek gyümölcseit a nyugati világ aratta le: a tájékozatlan és a propaganda által félrevezetett baloldali mozgalmak, a munkásosztály először nyerhetett mélyebb bepillantást a világmegváltó szocializmus-kommunizmus természetébe. Szeretne rámutatni arra is, hogy azok a honfitársaink, akik a különböző színű diktatúrák elől emigráltak, szorgalmas munkájukkal, kreativitásukkal milyen nagy mértékben járultak hozzá új országok kulturális, tudományos és műszaki fejlettségéhez, és váltak annak hasznos polgáraivá. Azok pedig, akik 56-ban és az azután fokozatosan kinyíló kapukon keresztül nem hagyták el az országot, azt nem azért tették, mert a szovjet típusú szocializmus hívei voltak, hanem azért, mert ragaszkodtak szülőföldjükhöz, mert úgy érezték, hogy hazájuknak szüksége van polgáraira.
Magyarország szeretné azt is bizonyítani, hogy az első világháború után a határok eltolásával más országba szakadt honfitársaitól nem kíván elszakadni, hanem segíteni szándékozik őket, hogy szülőföldjükön maradhassanak. A kapcsolattartást, a nemzet fennmaradását békés eszközökkel óhajtja megoldani. A nyugati országoknak nem kellett a Kárpát-medencébe hadsereget vezényelniük a nemzetiségi kérdések megoldására, az öldöklések megakadályozására. Nem kellett dollármilliárdokat fordítaniuk az őrült diktátorok, a nacionalista népvezérek megfékezésére, a polgárháborúk okozta károk helyreállítására, a gazdaság megindítására.
Mindezeken túlmenően be szeretnénk mutatni értékeinket, pozitív tulajdonságainkat, egyediségünket, amelyeket ebben a globalizálódó világban is meg akarunk őrizni. Ezek kiválasztása természetszerűen vita tárgya lehet. Bokor Pál nézete szerint (Magyar Hírlap, június 30.) országimázsképző tényező a magyar borászat, a turizmus, a filmgyártás, a szoftveripar, a lótenyésztés és a sport. Meglepő viszont, hogy a művészetről, tudományról teljesen megfeledkezett. E kérdést érintő korábbi tanulmányomban (Magyar Nemzet, 2000. január 22.) rámutattam, hogy a hazai tudományos kutatás eredményei, még a rendszerváltozás előtt nyugati országokban éveket eltöltő sok ezer magyar kutató milyen nagy mértékben járult hozzá az országkép formálásához. Mindezek elismeréseként az elmúlt évtizedekben sok száz nemzetközi konferencia szervezésére kaptunk megbízást, ami aktív tudományos tevékenységünk nélkül aligha történt volna meg. Ebben a tekintetben jelentős mértékben megelőzzük szomszédainkat. A magyar tudomány reputációjának megtartásához, az előrelépéshez azonban változatlanul szükséges kutatóink részvétele a külföldi konferenciákon, és ehhez meg kell teremteni az anyagi feltételeket. Örvendetes hallani arról, hogy a főváros mellett a vidéki nagyvárosok is új konferenciaközpontok építését tervezik, és a konferenciaturizmus fejlesztéséről beszélnek. Nem tudom, gondolnak-e arra, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a konferenciaközpontok ne üresen, kihasználatlanul tátongjanak.
Mindezek tudatosítása, elhintése, az országimázs építése, propagandánk megtervezése nem kis feladat, és komoly kihívást jelent az ezzel a munkával megbízott intézmény részére. Az Országimázs Központ munkatársait nem ismerem, de feltételezem, hogy tehetséges fiatal szakemberek, különben a kormány nem bízta volna meg őket e munka koordinálásával. Hasonlóképpen jól működő gazdasági társulás a teendők kidolgozására az Országimázs Központtól megbízást elnyert Happy End Kft. is. Nem kívánok csatlakozni a baloldali politikusok és közírók kritikai észrevételeihez, de olvasva a kft. közzétett vázlatát, erős kételyeim vannak, hogy ezt a munkát egyedül meg tudja oldani. Az országimázs építése nagyon komoly, összetett feladat, amely lényegesen komolyabb szellemi erő bevonását igényli, mint amilyennel a Happy End Kft. rendelkezik. Itt szükség van minden jobb- és baloldalon álló, a nemzet gondjait és jövőjét szívén viselő polgár gondolatára, munkájára. Ez indított arra, hogy április 10-én levelet írjak a Miniszterelnöki Hivatal miniszterének. Ebben a követendő stratégia, a teendők kialakítása érdekében javasoltam jeles és a világot jól ismerő értelmiségiekből álló tanácsadó testület létrehozatalát.
Az országimázs építését semmiképpen nem szabad politikai csatamezőnek tekinteni. Arról természetesen lehet vitázni, mennyire van szükség arra, hogy az Országimázs Központ feltérképezze: a magyar embernek milyen képe van az országról, melyek azok az értékek, amelyek minden magyar ember számára vállalhatók. A munka mindenesetre már elkezdődött. Az eddigi hazai felmérések azzal a meglepő eredménnyel jártak (Magyar Nemzet, április 28.), hogy az emberek önképe, a társadalomról alkotott véleménye ellentmondásos. Borúsan ítéljük meg múltunkat, és történelmi ismereteink is hiányosak. Ez természetesen eddig is köztudott volt. Tanulságos viszont az, amiben majd mindenki egyetértett: a magyarság kimagasló szellemi értékekkel dicsekedhet, és a magyarság büszke szellemi teljesítményére. Ez a nézet talán utat mutathat az irodának, milyen irányba kell haladnia, és melyik az a terület, amelyikkel kiállhatunk a világ színe elé.
Azt jól mutatták az elmúlt év eseményei, hogy mennyire szükségünk van a külföld tájékoztatására, meggyőzésére, a pozitív országkép kialakítására. Nem volt túlságosan hízelgő ránk nézve a BBC filmje, amely hazánkat a legkorruptabb országok közé sorolta. Nem mondható jóindulatúnak az Amnesty Internationalnak a magyar rendőrök állítólagos brutalitását ábrázoló fizetett hirdetése sem. És aligha járult hozzá imázsunkhoz a Strasbourgba menekülő romák vádaskodása, hogy Magyarországon veszélyben van az életük. Nem tagadva a romák nehéz helyzetét, állításuk túlzása nyilvánvaló, éppen ezért nehezményezem a negyven magyar értelmiségi levelét Jospin miniszterelnökhöz (Magyar Nemzet, március 22.). Az se növeli jó hírünket, ha felnagyítjuk a mindenütt jelenlévő szélsőséges megnyilvánulásokat, ha külföldi lapokban kígyót-békát ráfognak a polgári kormányra, és annak vezetőjére. A nyugati polgárok a belpolitikai viták megoldásában egyik pártnak sem tudnak segíteni, legfeljebb ha elhiszik a vádakat besorolhatnak bennünket a politikai kultúra nélküli, a demokráciától még mindig távollévő országok közé.
Nyugat-Európa meglehetősen kritikus szemmel figyeli a kelet-európai országokat, és amint az írországi népszavazás is bizonyította, nem túlságosan lelkesedik azért, hogy a közeljövőben tagjai legyünk az Európai Uniónak. Erre a hozzáállásra a koronát annak a német pártnak a politikusa tette föl, amelytől a legnagyobb támogatást várjuk. Jóakarónk azt javasolta, hogy a balkáni államok Magyarország részvételével hozzák létre saját uniójukat. Magyarország mint balkáni állam! Ez is bizonyítja, hogy van még bőven tennivalónk országunk megismertetése, a rólunk kialakítandó pozitív és igazabb kép megteremtése érdekében.
A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja
origo.hu
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben
