Bárdossy-per: az igazság követelménye

Az Alkotmánybíróság (Ab) a jogbiztonságra figyelemmel nem vonta le a lezárt jogviszonyoknál a jogszabály alkotmányellenességének következményeit. Ez alól az elv alól azonban az Ab kivételt enged a jogerősen lezárt büntetőügyekben az elítélt javára kezdeményezett felülvizsgálati eljárás során, ha az alapeljárás később alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alapján folyt. „Ezt az alkotmányos büntetőjog követeli meg” – állapítja meg az Ab.Jogpolitikai axióma a törvény vissza nem hatása. A büntetőjogot mint egészet, mint rendszert kell látni, ezért a büntetőügyekben a viszszaható erőt alkalmazni nem lehet. A jelenleg hatályos anyagi jogi szabályok és bírósági gyakorlat is ezt a szabályt követi. A büntetőjog alkotmányos alapelveire tekintettel mentesülnek a büntetőjogi felelősség alól a pártállam idején bűncselekményt elkövető személyek.A Moszkvában 1943. október 30-án kiadott közös nyilatkozat és 1945. augusztus 8-án Londonban megkötött egyezményben foglaltaknak megfelelően a nürnbergi alapokmány elismerte az egyes államok függetlenségét, nem korlátozta őket a háborús bűnösök bíróság elé állításában. Az alapokmány rendezte a nemzetközi és az egyes nemzeti bíróságok egymás közti viszonyát. A fegyverszüneti egyezmény sem korlátozta a magyar bíróságokat ítélethozatalukban. Az Ab tehát helyesen állapította meg, hogy a magyar bíróságok szabadon mérlegelhették egyes személyek büntetőjogi felelősségét, bűnösségük fokát.A fentiekből következik, hogy a bíróság a perújítás során szabadon mérlegelheti a népbírósági rendelet hatályát, van-e helye a visszaható jogalkalmazásának a jogforrások rangsorára is figyelemmel. A magyar igazságügyi jogra vonatkozólag 1945-ben alapvető kútfői szabály az 1869. IV. tc. 19. paragrafusa volt, és eszerint a büntető törvénykönyv alapelveivel szemben a népbírósági rendelet jogforrás jellege másodlagos.Történelmi folyamatokA büntetőjogi alkotmányos szabályainak megsértése mellett azt is meg kell állapítani, hogy a népbíróság az általa alkalmazott jogszabályokban meghatározott követelményeknek sem felelt meg, anyagi és eljárási szabályt sértett, és ily módon állapította meg Bárdossy László bűnösségét és szabta ki a halálbüntetést.Bárdossy László hivatali működése alatt nem szegte meg az alkotmány és a hatályos törvény más rendelkezéseit, és bűnössége nem állapítható meg a népbírósági rendelet alapján sem. Magyarország támadó háborút nem viselt. A délszláv válság idején a belgrádi katonai puccs következtében a magyar–jugoszláv barátsági szerződés kikötéseivel ellentétes irányba fejlődtek az események. Ennek következtében választanunk kellett Németország és Jugoszlávia között. A magyarlakta Bácska visszaszerzése helyett nem hagyhattuk eltiporni magunkat Jugoszlávia kedvéért. A magyarlakta területek birtokbavételére végrehajtott katonai akció teljesen független volt a német és olasz katonai akciótól, és nem volt más, mint egy jugoszláv részről katonailag és közigazgatásilag kiürített terület birtokbavétele. A magyar lépés a tervezett külön német tartomány létrejöttét hiúsította meg. Az ismertetett álláspontot a kormány a hadműveletek megkezdésekor közölte a német kormánnyal. A magyar kormánynak a hadviselésre vonatkozó álláspontja megfelelt a nemzetközi gyakorlatnak. Anglia 1938-ban ugyanilyen indokkal állt el Csehszlovákia megsegítésétől, a Szovjetunió erre hivatkozott a lengyelek hátbatámadásakor.A katonai hírszerzés június 16-i jelentése a német csapatszállítások kapcsán szovjet támadás lehetőségére hívta fel a figyelmet. „Megítélésünk szerint – szól a jelentés – Szovjet-Oroszország háború esetén német csapatoknak magyar területen való megjelenésével és átvonulásával számol, és ezért Magyarországot már eleve ellenségének tekinti.” „Nincs kizárva tehát annak lehetősége, hogy a német csapatok elvágása céljából Kárpátalja megrohanását is megkísérli.” (Hadtörténeti levéltár Eln. Vkf. 1. 1941/5563.) A katonai vezetés nem tartotta kizártnak az orosz agresszió lehetőségét.A Szovjetunió elleni hadba lépés közvetlen kiváltó oka Kassa bombázása volt. 1941. június 26-án, a 13.10 órakor végrehajtott légitámadás során mindmáig tisztázatlan felségjel nélküli repülőgépek Kassa városát bombázták. Ezt megelőzően 12.10 órakor három szovjet vadászgép Rahó közelében géppuskázta a Kőrösmező–Budapest között közlekedő gyorsvonatot.Bár a Kassát bombázó gépek nemzeti hovatartozása máig nem tisztázott, és a kassai katonai jelentés is ismeretlen gépekre utalt, a vezérkarnál a támadó gépeket szovjeteknek tekintették, és azt így jelentették a vezérkar főnökének. A fent említett szerint a hírszerzők jelentései alapján számoltak egy Magyarország elleni szovjet támadással, így nem voltak kétségeik. Az egy órával korábbi gyorsvonat elleni szovjet támadás is ezt a feltevést erősítette meg. A történés idején a közvélemény többsége, a döntéshozók pedig kivétel nélkül ezen a véleményen voltak. A vezérkar főnöke feltehetően a honvédelmi miniszter kíséretében ilyen értelemben tájékoztatta a kormányzót is. A miniszterelnök előzetes tájékoztatását szükségtelennek tartotta. A kormányzót a Kassát ért szovjet légitámadás mérhetetlenül felháborította, és magáévá tette a vezérkar főnökének javaslatát: a provokálatlan támadást meg kell torolni. Ilyen esetben az 1920. XVII. tc. 2. paragrafusa mérvadó, mely a kormányzót felhatalmazta, hogy „közvetlen fenyegető veszély esetében – melynek bekövetkeztét a kormányzó jogosult megállapítani – a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül a hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazását elrendelje”. A „közvetlen fenyegető veszély” fennállásának megállapítása a kormányzó kizárólagos hatáskörébe tartozott. A döntéssel lehet egyetérteni vagy helyteleníteni, csupán törvényességét nem lehet vita tárgyává tenni. A döntő szót nem Bárdossy mondta ki.A magyar kormány nem hadiállapotot deklarált, hanem megállapította, hogy provokálatlan ellenséges támadás következtében – tehát a magyar kormány akaratán kívül fekvő okból – a Szovjetunió és Magyarország között háborús állapot állt be.A minisztertanács a kormányzó döntését tudomásul vette. Ezt követően Bárdossy szerepe arra korlátozódott, hogy a kormányzó határozatát ellenjegyezte. A győztes nagyhatalmak Horthyt nem tekintették háborús bűnösnek.Az Egyesült Államok és a tengelyhatalmak között kitört háborúban a magyar kormány csupán a diplomáciai viszony megszakításáig akart elmenni. A német, olasz és japán részről érkezett nagyon komoly figyelmeztetés után közölte Bárdossy az amerikai követtel, hogy a szolidaritási nyilatkozat hadiállapot beálltát jelenti. A munkatársai aggályaira Bárdossy azt válaszolta: „Van-e joga a magyar kormánynak odaajándékozni az egész országot Hitlernek – és semmi kétség, visszautasítás esetén néhány nap múlva Hitler lesz itt az úr – csak azért, hogy elkerüljön egy újabb hadüzenetet, amely önmagában semmit sem változtat a helyzetünkön?”A büntetőjogi felelősség elbírálásánál figyelembe kell venni azt is, hogy nem volt olyan nemzetközi szerződés, mely akár a támadó háborút nemzetközi bűncselekménnyé nyilvánította volna, és nem volt olyan szerződés sem, amely Magyarországot – szerződéshez történő hozzájárulás alapján – kötelezte volna, hogy háborús cselekményektől tartózkodjék.Ettől függetlenül a fentiekből kitűnően Magyarország támadó háborút nem viselt, ezért nem lehet Bárdossy Lászlót bűncselekménnyel vádolni.A Bárdossy-perben a politikai ügyész is úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Magyarország stratégiai, geopolitikai helyzeténél fogva a háborúból nem maradhatott ki.A német–szovjet-orosz viszony 1940 novemberében vált teljesen feszültté, mert Molotov Berlinben annak elismerését kérte, hogy Magyarország, Finnország és Svédország, valamint a Balkán Görögország kivételével a szovjet-orosz érdekkörbe tartozzék. Az angolok 1940 nyarán közölték Sztálinnal, elismerik, hogy Kelet- és Közép-Európa szovjet-orosz érdekkörbe tartozik. Churchill 1940 tavaszán Barcza György magyar londoni követnek megmondta, ha Németország legyőzéséhez szükséges, fél Európa bolsevizálásához is hozzájárul. Sztálin is elkerülhetetlennek tartotta a szovjet– német háborút, s úgy döntött, hogy az eredetileg 1942-re tervezett összecsapást előrehozza 1941-re. Mereckov vezérkari főnök 1940 szeptemberében készítette el a szovjet csapatok felvonulásának tervét. E szerint Kelet-Poroszország és a lengyel főkormányzóság elleni támadást, egy Budapest elfoglalását célzó kiegészítő támadás egészítette ki. Magyarország elfoglalásával Németországot akarták elzárni a Balkántól. Az Oroszországgal határos kárpátaljai határszakaszon a magyar katonai titkosszolgálati jelentés szerint az oroszok 1941 tavaszán két hegyivadászokból álló hadsereget helyeztek el. Magyarország csak Németország és a Szovjetunió között választhatott. Bármennyire keserves döntés volt, a magyarok nem mehettek önként lelkesen a szovjet-orosz óriás karjai közé, vállalva ezzel az előzetes német megszállást is, mert nem vállalhattak fel egy teljesen idegen kultúrát. A keleti óriás idegen tőlünk, kultúrája, civilizációja csakúgy, mint írása, gondolkodása, társadalmi felépítése, despotizmusra hajlamos vezető rétege. Ha a német–magyar viszony reálpolitikai keretek között marad, feltehetően elkerülhető lett volna az 1944. márciusi német megszállás. Az ország pedig – nemzeti egységét megőrizve – relatív akciószabadság birtokában reálisabb eséllyel tárgyalhatott volna az ősz folyamán a Szovjetunióval.A történettudománynak és a bíróságnak a múltra vonatkozó értékelése nem esik egybe, mert a forrásanyagot eltérően értékelik. A bíró a felderített tényállás alapján dönti el történt-e bűncselekmény. A történeti igazsághoz igazodó ténymegállapítás szerint Bárdossy László hivatali működése alatt nem szegte meg az alkotmány és a hatályos törvény más rendelkezéseit, ezért bűnössége nem állapítható meg.Kérdés, fennáll-e politikai felelőssége, döntései, intézkedései mennyire voltak helyesek vagy helytelenek, s az a fennálló körülmények szempontjából igazolhatók-e? Eltérő értékelés lehetőségére Bárdossy László is célzott, amikor tagadta bűnösségét, tettéért azonban vállalta a politikai felelősséget. Tévedés azt állítani, hogy az egymással szembenálló, élethalálharcát vívó két nagyhatalom között fekvő Magyarország kimaradhatott volna a háborúból.A német–orosz háború kitörésekor Hitler nem szorgalmazta Magyarország belépését a háborúba. A német katonai vezetés azonban a magyar vezérkarnál szorgalmazta a honvédség közreműködését. A Wehrmacht a keleti fronton számottevő tartalékkal nem rendelkezett. Hitler tudta nélkül a német katonai vezetők ezt nem tették volna. Pár hónappal később, 1942 januárjában Ribbentrop és Keitel marsall az egész honvédség bevetését követelte. A hosszas és nagy hangerővel folytatott alkudozás során Szombathelyi vezérkari főnöknek sikerült elérnie, hogy csak a 2. hadsereget kell kiadnunk. A hadba lépés késleltetése tehát csak néhány hónap lehetett. Júniusban ellenséges légi támadás alapján történt a hadiállapot beálltának megállapítása, vagyis a magyar kormány akaratán kívül fekvő okból; tehát nem viseltünk támadó háborút. Werth Henrik vezérkari főnök nem volt egyedül azon a nézeten, hogy az orosz háború rövid ideig tart. Hasonlóak voltak a brit és az amerikai hírszerzés jelentései is. Laurence Steinhardt amerikai moszkvai nagykövet azt jelentette: kétséges, vajon Sztálin rendszere túlélhetné-e a német támadást.A történelmi folyamatok nem azonosak azzal, ahogyan visszatekintve következményeik miatt látjuk őket. A felelősség megítélésénél azt is számításba kell venni, amit az emberek egy adott időszakban gondoltak, még akkor is, ha az utóbb tévesnek bizonyul. A lehetségest és a valóságot nem sikerül mindig különválasztani.Hitler háborút vesztett, de 1941-ben közel állt a győzelemhez. Egy hét alatt olyan kiterjedésű területet foglalt el, amelyet a német haderő három év alatt ért el az első világháborúban. Nyilvánvaló, hogy a német katonai sikerek hatással voltak a magyar vezetők döntéseire.A moszkvai csata befejezéséig, 1941 decemberéig számolni lehetett azzal is, hogy a háború úgy ér véget, hogy Németország meghatározó szerepet játszik Közép-Európában. Jóindulatára tehát a környező ellenséges államok gyűrűjében rászorultunk. Teljes vereség esetén ott rémlett Szovjet-Oroszország. A német megszállásig a zsidóság többsége sem kívánt szovjet uralom alá kerülni.DilemmákA büntetőperben Szalai politikai ügyész is megállapította, hogy a német nyomás következtében később úgyis belementünk volna a háborúba. Bárdossynak nem volt lehetősége arra, hogy a kormányzót a határozata és annak alapján kiadott katonai parancs visszavonására rábírja. Bárdossy László egy módon kerülhette volna el a dilemmát: ha lemond. Erre nézve mondta Ullein-Reviczkynek: „Nekem kell-e vállalnom a felelősséget ezért a háborúért, vagy át kell ruháznom az utódomra? Úgy gondolom, az ország semmit sem nyerne az utóbbi megoldással, hisz ha most visszavonulnék, utódom csakis a németek embere lehetne. Márpedig ő bizonyára messzebb elmenne, mint ameddig én szándékozom elmenni.”Két momentumot az idézetből maga a történelem bizonyított: 1944. március 19-én a Sztójay-, 1944. október 15-én a Szálasi-kormány beültetése.Bárdossy László mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabb szinten tartsa a háborús hozzájárulásunkat.Ezt bizonyítja sikeres törekvése 1941 őszén, hogy hazahozza a gyorshadtestet, és 1942 januárjában a követelt egész magyar honvédség helyett a 2. magyar hadsereget kellett kiadnunk. Bárdossy túlzottnak találta a németeknek tett engedményt. Csak a harcias hithűség egyoldalúsága állíthatja azt, hogy Magyarország önként, és nem Németország kényszerítő nyomására vett részt a háborúban. A németeknek voltak barátai, sőt csatlósai, akik a kormányra nyomást gyakorolhattak, de ezek az erők német közreműködés nélkül nem ragadhatták volna magukhoz a hatalmat. Aki azt hiszi, hogy a magyar vezetés bármit is tehetett volna büntetlenül Hitler szándékai ellen, az – Magyarország esetében – nem érti meg, hogy milyen volt a hitleri elnyomás, a zsarnokság. A háború kiterjedése a mindenkori magyar miniszterelnököt Teleki Páléhoz hasonló feloldhatatlan dilemma elé állította.A népszerűség óráiAmíg közvetett nyomással célt ért Magyarországon Hitler, erőszakot nem alkalmazott. Gosztonyi Péter közlése szerint Magyarországról alkotott véleményét Miklós Béla vezérezredesnek fejtette ki 1944. július 21-én, amikor kézhez vette Horthy levelét, amely felsorolta a Sztójay további kormányzása ellen szóló érveket. Hitler a levelet elolvasta, majd kijelentette, hogy őt világok választják el Horthytól. „A mostani konfliktus – mondta – egyáltalában nem olyan normális háború, mint esetleg Mária Terézia idejében, és nem is lehet olyan előkelő módon megvívni. Egész Közép-Európa sorsa forog kockán. Tekintettel szociális bajaira és az országban élő