Bárdossy-per: az igazság követelménye és a történelem

A magyar háborús és népellenes bűnösök elleni büntetőeljárás lefolytatására az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21. és 22. napján Debrecenben adott felhatalmazása alapján az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelettel bevezette a népbíráskodást. A népbíróságokra vonatkozó rendelkezéseket a Nemzetgyűlés 1945. szeptember 11-én hozott 1945. évi VII. törvénycikk alapján törvényerőre emelte.A népbíróságok megalakulásával az addigi magyar jogfejlődéssel ellentétes módon elérhető, a Szovjetunióban alkalmazott ítélkezési gyakorlat alakult ki, mely jogon kívüli szempontokat vett figyelembe. Mindez a jogállamiság megszűnéséhez vezetett. A népbíráskodás a kizárólagos hatalomra törő politikai vezető réteg legitimáló és megfélemlítő eszközévé vált. Erre belpolitikai okokból volt szükség.Lehetővé tette az új politikai garnitúra hatalomátvételét és a kizárólagos hatalom megtartását. Egyes adatok szerint 1948-ig körülbelül 50 ezer ember került háborús és népellenes bűncselekmények miatt a népbíróság elé. Ilyen bűnökért 189 embert végeztek ki, ezreket zártak börtönbe, két törvényes úton kinevezett miniszterelnököt, egy vezérkari főnököt kivégeztek, egy miniszterelnök és egy vezérkari főnök szovjet fogságban halt meg, az államfő és az ország utolsó alkotmányosan működő miniszterelnöke emigrációba kényszerült. A magyar vezető réteget a hitleri Németország vezető rétegével azonos módon büntették. Az első magyar háborús bűnös Bárdossy László miniszterelnök volt. Az újonnan életrehívott népbíróságok elé személyében került először olyan ismert politikus, aki nemrég még meghatározott szerepet játszott az ország életében.A Bárdossy-per feladata az volt, hogy marasztaló ítéletet hozzon az előző történelmi korszakról és annak vezetőiről. Ennek elsősorban belpolitikai okai voltak. Elítéltetésül elzárta őket a politikai szerepléstől és így szerephez juthatott a Moszkvából érkező új politikai vezető réteg.Bárdossy László tizenegy hónapig volt a magyar kormány elnöke. Ezalatt szereztük vissza a Délvidéket és Magyarország hadviselő féllé vált Németország oldalán. Mindezekért bűnbaknak kiáltották ki, amit ő maga előre látott. A Budapesti Népbíróság 1945. november 2-án hozott ítéletével háborús és népellenes bűntettben bűnösnek mondta ki, és halálra ítélte.A Népbíróságok Országos Tanácsa 1945. december 28-án hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtatással helyben- hagyta. Az elítélt kivégzését 1946. január 10-én hajtották végre. A büntetőper alkalmas lett volna arra, hogy a magyar társadalom szembenézzen a múltjával, a történteket újragondolja, felismerje, elemezze tévedéseit, tisztázza, mikor és hogyan kellett volna másként cselekedni.Nem ez történt. A népbíróság nem helyezett súlyt a történeti igazság felderítésére, a politika utasításának megfelelően a háborúba lépés felelősségéről előre kialakított, egyoldalú adatokra támaszkodva állapította meg a tényállást, amely nem felel meg a történeti igazságnak. A XXI. század küszöbén a nemzetre háruló feladatok szükségessé teszik a nemzeti történelem egyes szakaszai, így a két háború közötti Magyarországról kialakított koncepciók, értékítéletek felülvizsgálatát, a II. világháború alatt és után megtörtént események, jelenségek, törvénytelenségek és a törvénytelenségekhez való viszony kérdéseinek újratárgyalását és újraértékelését. A magyar történelem idézése összefügg a jelen kérdéseivel. Miként Szekfű Gyula írja: összefügg, mert a történelem során megoldatlan problémák magát a nemzeti történelmet teszik aktuálisan is gyúanyaggá. A történelmi kérdések feszegetése tehát a jelen problémáinak a feszegetése is.Nemzedékek nőttek fel hamis és meghamisított történeti ismeretekkel. A helyes értékítélet kialakításához nem mellőzhető a Kelet- és Közép-Európában 1939 és 1945 között lejátszódott helyi és nemzetközi politika – és hadvezetés működése – valós tényeinek feltárása.Ezért múlhatatlanul szükséges Bárdossy László perének, mint egy egész történelmi korszak elítélésének felülvizsgálata. Ez számunkra nem csupán egy általunk igazságtalanul elítélt magyar politikus rehabilitálását jelenti, hanem egy egész történelmi korszak valós megítélését, történelmi „helyretételét” is.Bárdossy László büntetőjogi felelősségének elbírálásánál jelentősége van annak, hogy a népbírósági rendelet megalkotásánál a jogalkotót milyen szándékok vezették, a népbíróság mennyiben tért el a jogalkotó akaratától, megfelelt-e a büntetőjog anyagi és eljárási szabályainak. További kérdés, hogy maga a népbírósági rendelet megfelelt-e az alkotmányossági követelményeknek.Általános szabály, hogy a jogszabály-értelmezésnél a törvény vagy más jogszabály megalkotására alkalmat adó körülményt (casus legis) is vizsgálni kell. A törvény magyarázatában és alkalmazásában nemcsak a szöveg szó szerinti értelmét, hanem a törvénynek a rendelkezés alapgondolatában és céljában megnyilvánult szándékát, valamint a rendelkezésnek egymással összefüggő kapcsolatát is figyelembe kell venni. A kivételt statuáló szabályokat (ius singulare) azonban nem szabad tágan értelmezni.A népbírósági rendelet magyarázatánál és alkalmazásánál nem lehet elfogadni Ries István jogértelmezését, azt, hogy a rendelet alapgondolata a megtorlás és a bosszú volt, nem az igazságszolgáltatás.Ries István ekkor nem sejtette, hogy rövid időn belül maga is a bosszú áldozata lesz. A bosszú ragályos betegség, tévedés azt hinni, hogy egyirányú. Az utolsó század történései megmutatták, hogy mi a következménye annak, ha Justitia inkább szólgálólány, mint úrnő, és lefekszik a győztesek táborából érkező első politikai érdekkel.Ries István miniszter „alapelveiben” és a népbírósági ítéletben megfogalmazott, a két háború közötti magyar politikai vezetést elítélő állításait a történeti kutatás nem támasztja alá.Nincs törvényes alapja annak, hogy jogrendszerünktől távol álló jogintézmény, a népbírósági eljárás útján és egyéb más eszközök igénybevételével, külső hatalomra támaszkodva, idegen érdekeket szolgálva a magyar társadalom vezető erejének megtörését célozza meg.Az irányadó időben – 1945-ben – a hatályban lévő törvények, majd a köztársaságról szóló 1946. évi I. törvény szerint a büntethetőség jogalapjának alkotmányosnak kellett lennie, a büntetőhatalom gyakorlásának alapja kizárólag az alkotmányos büntetőjog lehetett. Miként az Alkotmánybíróság (Ab) is megállapította, „a jogállamiság elve nem pusztán deklaráció, hanem önálló alkotmányi norma, aminek sérelme önmagában is megalapozza valamely jogszabály alkotmányellenességét”. „Az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat a törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” Az államnak tehát nincs, és nem is lehet korlátlan büntető hatalma.A büntetőjogi garanciák alóli kivétel a garanciák nyílt félretételét jelentené. A törvényalkotónak nem ez volt a szándéka. A népbírósági eljárás során alkalmazott jogszabályoknak, így a népbírósági rendeletnek nem lehetett az alapgondolata, a célja (casus legis) a bosszú, a megtorlás. Az ennek szellemében lefolytatott büntetőeljárásnak nincs törvényes alapja.A jogszabály értelmezésének, a jogalkotó akaratának kiderítése nem mellőzhető, mert a népbírósági rendelet a háborús és népellenes bűncselekményeket csak jellegzetesebb ismérvük szerint írta körül.Tisztázatlan maradt az agresszió fogalma. Homályos fogalmazásuk az ítélkezési gyakorlatot is befolyásolta, amit növelt a tételes joggal ellentétes, külső nyomásra kialakult gyakorlat, amely az említett bűncselekményeknél mellőzte az ilyen bűncselekményt elkövető személy egyéni, alanyi körülményeinek, motívumainak, célzatának értékelését.Bárdossy Lászlónál is a tárgyi felelősségnél szigorúbb szabályokat alkalmaztak, mentesítő oknak csak a végszükséget tekintették. Ez az ítélkezési gyakorlat szemben állt a hatályos törvénnyel, a nemzetközi elvárásokkal, a jogfejlődéssel. Nem minősíthető a nemzetközi jog szerinti háborús bűncselekmények pontosan meghatározott elkövetési magatartásai alá esőnek.Ha a jog területén maradunk a casus legis vizsgálatánál, azt kell megállapítani, hogy a jogalkotónak a törvénnyel az volt a célja, hogy a bíróság a magyar társadalom tragikus közelmúltjának legfontosabb sorsfordulóira tekintettel tisztázza a felelős személyek büntetőjogi felelősségét, megsértették-e az alkotmány és a hatályos törvények rendelkezéseit.Az alapvető jogi szabályok nem érvényesültek az első kirakatperben, Bárdossy László büntetőperében. A Bárdossy-perben a népbíróság a büntetőjog és a perrendtartás szabályainak megsértésével, szabályszerű bizonyítási eljárás mellőzésével hozott ítéletet. A tények és bizonyítékok meghamisításával megállapított tényállás nem felel meg a történeti igazságnak.A népbíróság a tényállásnak tárgyilagos, eredeti bizonyítékokkal alátámasztott megállapítását akadályozta meg azzal, hogy az eredeti bizonyíték egy részét nem tárta fel.További kérdés, hogy a népbírósági rendelet megfelel-e a jogállam kritériumainak.Az Alkotmánybíróság nyomatékkal mutat rá arra, hogy a népbírósági rendelet (Nbr.) nemcsak azért alkotmányellenes, mert sérti a visszaható hatály alkotmányos büntetőjogi tilalmát (Btk. 2. §), és így ellentmond a jogbiztonság elvének, az előreláthatóságnak és kiszámíthatóságnak, hanem azért is, mert nem felel meg a büntetőjogi beavatkozás elkerülhetetlenségére, szükségességére és arányosságára vonatkozó alkotmányos előírásoknak sem. Az alkotmány ugyanis még rendkívüli állapot, szükséghelyzet, vagy veszélyhelyzet idején sem teszi lehetővé a büntetőjog alkotmányos alapelveinek korlátozását vagy felfüggesztését.A népbírósági rendelet visszaható jogalkalmazásából kiindulva az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte azoknak a paragrafusoknak a többségét, amelyek alapján a népbíróság a Bárdossy-perben ítéletét meghozta. Megállapította az Ab, hogy „egyrészt a visszamenőleges jogalkalmazás nem következett az ország nemzetközi kötelezettségvállalásából, másrészt a felelősségre vonás megtörténhetett volna korábban is hatályos jogszabályok alapján”.„Az Ab 53/1993. (október 13.) határozatában kifejtett értelmezés szerint az alkotmány 7. § (1) bekezdés első fordulata alapján a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai külön transzformáció nélkül is a magyar jog részei, és az alkotmány 57. § (4), valamint a 7. § (1) bekezdése egymásra tekintettel értelmeződnek. Ennek megfelelően az AB azt vizsgálta, hogy az Nbr. 11. és 13. §-ai mennyiben határoznak meg olyan, a nemzetközi jog szerint is bűncselekménynek minősülő magatartásokat, amelyek esetében a nullum crimen nulla poena sine lege elveinek megsértése nem alkotmányellenes. A Nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság Szabályzatában (Alapokmány) meghatározott bűncselekményeknek az Nbr. 11. § 5. és a 13. § 2. pontja feleltethető meg. Az AB megállapította tehát, hogy az Nbr. előbb említett pontjai nem alkotmányellenesek, mivel a nemzetközi büntetőjogban is kriminalizált magatartásokat tartalmaznak. Az Nbr. 11. és 13. paragrafusának többi rendelkezése azonban az elkövetőre hátrányosan visszaható hatályú büntető jogalkotás és jogalkalmazás alkotmányos tilalmát nemzetközi bűncselekménynek nem tekinthető magatartások tekintetében sérti.” (2/1994., január 24-i Ab-határozat.)Az Nbr. 11. § 5. pontja alapján háborús bűnös az, aki a reá bízott hatalommal visszaélve a megszállt területek lakosságával, vagy a hadifoglyokkal kegyetlenkedett, felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának.Az Nbr. 13. § 2. pontja alapján pedig az követ el háborús bűncselekményt, aki valamilyen katonai alakulatnak személy vagy vagyontárgy ellen elkövetett erőszakos cselekményhez segítséget nyújtott.Az Nbr. 11. § 5. és a 13. § 2. pontjában meghatározott cselekmények a nemzetközi jog szerint is bűncselekménynek minősülnek, ezért ezeket a bűncselekményeket az Ab kriminalizált magatartásoknak tekinti. E szabályok alapján vonja felelősségre a nemzetközi bíróság a délszláv háborús bűnösöket.Az Nbr. 11. és 13. paragrafusának többi rendelkezései, tehát azok is, amelyek alapján Bárdossy László bűnösségét megállapították, az Ab idézett határozata szerint alkotmányellenesek.Van olyan vélemény, amely szerint Bárdossy ügyében az Ab említett határozatai nem alkalmazhatók, mert az Nbr. 11. és 13. paragrafusában meghatározott bűncselekmények miatt lefolytatott, és 1989. október 23-át megelőzően jogerősen lezárt ügyeket az alkotmánybírósági határozat nem érintette. Ugyanakkor nem vitás, hogy a Bárdossy bűnösségét megállapító ítélet az Nbr. olyan paragrafusaira alapul, amelyek az Ab működését szabályozó 1989. 33. tv. meghozatalakor még hatályosak voltak. Véleményem szerint a perújítási eljárás során az Ab idézett állásfoglalásai irányadók, mert ha a határozatok nem tekintendők constitutív (jogalapító, változtató) határozatnak, a határozatok declaratív jellege megállapítható. Az Ab a népbírósági rendelet törvényellenességét megállapította, anélkül, hogy levonta volna az említett ügyekben a törvénysértés jogkövetkezményeit. Ez a hatáskörrel bíró ügyészség, végső soron a bíróság feladata az ügy felülvizsgálata során. Az igazságügyi szervek aligha foglalhatnak el az Ab-től eltérő álláspontot, mert a Bárdossy-per idején – 1945-ben – a büntető törvénykönyv a jelenleg hatályban lévő törvénnyel azonos módon szabályozta a büntető törvény időbeli hatályát és kimondta, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. A büntethetőség jogalapja is a jelenlegivel azonos módon volt szabályozva.Az ENSZ-közgyűlés 1948. december 10-én elfogadott deklarációja is leszögezi: „Senki sem maraszalható el egy olyan tett vagy mulasztás alapján, amely az elkövetés idején a nemzeti vagy a nemzetközi jog szerint nem minősül bűncselekménynek.”Folytatás a holnapi számunkban