ÉN NEM TUDOM...

Én nem tudom, hogy – az egyébiránt tájékozottnak és slágfertignek mutatkozó – Aczél Endre miként viszonyul az alapfokú matematikához, amit köznyelven számtannak nevezünk (összeadás, kivonás, szorzás, osztás). Sőt azt sem tudom, hogy saját tévedhetetlenségébe vetett hite megingatható-e.

Kristóf Attila
2001. 10. 31. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Népszabadság október 29-i számában közölt vezércikke (Inkább Szent Antal) nemcsak azért volt számomra meglepő, mert a mértékadó publicistához méltatlanul durva és faragatlan kitételeket tartalmazott, hanem azért is, mert a szerző nagy önbizalommal, olyan területre tévedt, amely még számára is (aki a Fehér Ház szándékait fölényes profiként tekinti át) ingoványosnak bizonyult.
Ezúttal Orbán Viktor egy közlését „döngölte agyagba”, amelyben a miniszterelnök azt fejtegette, hogy ha gazdasági növekedésünk továbbra is kétszerese lesz az EU-országok átlagának, akkor 15 év után felzárkózunk az unióhoz. Aczél szerint, ha valaki ezt mondja „a magyar dolgozó népnek… az hallgatóságát iskolázatlan, számolni nem tudó nyájnak tekinti. Az ilyen gátlástalan, szemérmetlen, és zabolátlan… Azt hiszi, hogy minekünk mindent »be lehet adni«”.
Hát Aczélnak aztán nem! Ő „tudja”, mint egy kis magyar Bolyai, hogy a kormányfő blöfföl. Azt mondja: „ A magyar GDP-t 7000, az EU-st 20 000 dollár körülinek véve, szinte lélegzet-visszafojtva várom elöljáróim (Orbánék. A szerk.) számait…, de … előre megmondom, akármilyen számot neveznek is meg (mondjuk 2–4, mundjuk 4–8, mondjuk 5–10, mondjuk – de inkább nem mondjuk – 10–20), mindannyiszor az jön ki, hogy a távolság mi közöttünk nem csökken, hanem nő. Ha mi csak kétszer gyorsabban fejlődünk, mint az unió, még jobban lemaradunk… Tessék elővenni papírt és ceruzát, és számolni. A százalékszámításban való jártasságot, gondolom, e lap szinte minden olvasója elsajátította.”
S vajh’ minden szerkesztője is?
Vegyük a papírt és a ceruzát, s nézzük például Aczél legnagylelkűbb fejlődési ajánlatát, a 10–20 százalékot.
Íme:
Magyarország EU
1. év 7 000+1 400=8 400 20 000+2 000=22 000
2. év 8 400+1 680=10 080 22 000+2 200=24 200
3. év 10 080+2 016=12 096 24 200+2 420=26 620
4. év 12 096+2 419=14 515 26 620+2 662=29 282
5. év 14 515+2 903=17 418 29 282+2 928=32 210
6. év 17 418+3 483=20 901 32 210+3 221=35 431

Itt Aczél egyik állítása, miszerint mi „még jobban lemaradunk”, megdőlt. A hatodik évben a növekedésünk 3483, míg az EU-é csak 3221. Minden elemit végzett ember számára világos, hogy ettől kezdve, abszolút mértékben csökken a köztünk lévő távolság, mégpediglen így:

Magyarország EU
7. év 20 901+4 180=25 081 35 431+3 543=38 974
8. év 25 081+5 016=30 097 38 974+3 897=42 871
9. év 30 097+6 019=36 116 42 871+4 287=47 158
10. év 36 116+7 223=43 339 47 158+4 715=51 873
11. év 43 339+8 667=52 006 51 873+5 187=57 060
12. év 52 006+10 401=62 407 57 060+5 706=62 766
13. év 62 407+12 481=74 888 62 766+6 276=69 042

Hoppá! Aczél szakértő egyik ajánlott adatával számolva 13 év alatt utolértük az EU-t!
Természetesen ha kisebb fejlődéssel számolunk mindkét oldalon, az utolérés később következik be. De mindenképpen bekövetkezik! Tézisként szögezhetjük le, a gyorsabban fejlődő utoléri a lassabban fejlődőt.
Mi következik ebből?
Ha félrevezetésről, tévedésről, félretájékoztatásról, átverésről, népbutításról van szó, a szuper fejlődőképes Aczél simán utoléri és lekörözi Orbán Viktort.
Hogy épp erre alapozza-e roppant önbizalmát, én nem tudom.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.