Jó ügy, nemes ügy, akár csatlakozni is lehetne hozzá, csak az a baj, hogy a felhívás olyannyira egyoldalú és előítéletes, hogy maga is kirekesztés bűnébe esik. Ötvenhét okos, intelligens, művelt, köztiszteletet érdemlő, és persze kevésbé okos stb. ember írta alá a levelet, s közülük egynek sem jutott eszébe, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus nem kizárólag a történelmi keresztény egyházak sajátja, nem Jézus követőinek, híveinek a „privilégiuma”. Már a címzettek köre is hiányérzetet kelt. Miért csak a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetője kapja meg a levelet? Milyen szempontok alapján maradtak ki a kisebb felekezetek, a nem keresztény csoportok? Mi a garancia arra, hogy egy adventista, egy mormon, egy krisnás – urambocsá! –, egy zsidó nem lehet antiszemita, cigányellenes, rasszista, kirekesztő, s erről se feledkezzünk meg: magyargyűlölő? Ezek az emberek miért lennének eleve mentesek ilyen nemtelen eszméktől, indulatoktól, miért csak katolikusokban, reformátusokban, evangélikusokban fortyoghatnak ilyen mérgek? Miféle csőlátás ez az ötvenhét értelmiségi részéről, miféle lenézése, megvetése, megalázása a társadalom jelentős részét kitevő magyar keresztényeknek?
„A keresztény egyházak hívei és lelkészei között, sajnos elég sokan vannak antiszemiták, cigány- és idegengyűlölők.” Ez igaz sajnos – hozzátéve, hogy az egy is „sok”, ám a levél azt a látszatot kelti, csak közöttük vannak ilyenek, mintha a más vallásúakat vagy az ateistákat egyszerűen nem fertőzné meg ez a fajta bűn. Bizony, még a levél aláírói között is vannak, akik rendszeresen, a legalpáribb hangon gyalázzák a kereszténységet, a keresztényeket, a magyarságot, a magyarokat. Netán úgy gondolják a levél aláírói, hogy azt szabad, mi több, kívánatos is. Avagy kizárólag zsidót, cigányt, fekete bőrűt, szektatagot lehet kirekeszteni és diszkriminálni, keresztényt és magyart nem. Esetleg őket is lehet, de őket kötelezően kell is? Hihetünk-e az aláírók jó szándékában, ha közösséget vállalnak közismert és hírhedt magyargyűlölőkkel?
Van a levélnek néhány meglepő tétele. Foglalkozik ifj. Hegedűs Loránt személyével, majd utána kinyilatkoztatja, hogy „A katolikusoknak és az evangélikusoknak az antiszemitizmussal, a cigányellenességgel és az idegengyűlölettel való fertőzöttsége nem ennyire nyilvánvaló”. A szerzők szerint tehát azok is fertőzöttek, csak nem látszik. Akkor honnan tudják? Honnan veszik a bátorságot egy ilyen kijelentéshez, mivel bizonyítják, támasztják alá megállapításukat?
Nem látszik az antiszemitizmus semmi jele, nyoma nincs, de azért létezik, mert a levél írói elképzelhetetlennek tartják, hogy keresztény magyar emberek ne lennének antiszemiták, cigányellenesek, idegengyűlölők. Mi ez, ha nem előítélet? Másrészt, egy embertől mi módon lenne fertőzött az egész református egyház? Vannak az aláírók között olyanok, akik többet ártottak a magyar református egyháznak, mint ifj. Hegedűs Loránt valaha is bír. De az egyházat nem rajtuk keresztül kell megítélni, ahogyan Jézus tanítványait sem szokás Júdás tettei alapján minősíteni. Az ilyen általánosítások, az egyik egyház láthatóan fertőzött, a másik kettő csak látensen – a levél hitele ellen hatnak. Miként az a sommás megállapítás is, hogy az 1890 és 1944 közötti időszak a magyar kereszténység történetének szomorú és szégyenteljes fejezete. Ostobaság lenne tagadni, voltak egyházi személyek, akik nekivadult antiszemita propagandát folytattak, de ebből még nem következik az, hogy a „magyar egyházak tevékeny szerepet játszottak a magyar holokausztnak, több százezer zsidó honfitársunk elpusztításának az előkészítésében”. Ne tegyünk úgy, mintha Kun páter teljesítené ki a jelzett időszak egyházi tevékenységét. Ugyanolyan féloldalas, azaz igazságtalan lesz a kép, mintha csak a hitvallókkal, a glóriás szent életűekkel akarnánk fémjelezni azt a fél évszázadot.
Nem értjük teljes bizonyossággal az alábbi kitételt sem: „Kérjük, hogy vizsgáljanak felül, tisztelt püspök urak a teológiai tankönyvektől kezdve a kisgyerekek hittankönyveiig minden oktatási segédeszközt abból a szempontból, hogy tartalmaz-e más vallásokra nézve nyíltan vagy burkoltan becsmérlő kijelentéseket, vagy inkább előmozdítja más vallások jobb megértését, a hozzájuk való közeledést és a velük való kiengesztelődést.” A becsmérlő kijelentéseket valóban ki kell gyomlálni mindenhonnan, nem csak a hitéleti szövegekből. De a burkolt becsmérlés fogalma a liberális misztériumok sorába tartozik, akárcsak a láthatatlan antiszemitizmus. Tetszik, nem tetszik, a kereszténység úgy született, hogy Jézus követői elszakadtak a zsidóságtól. Emiatt nem kell a két vallásnak gyűlölködnie, de ezt a tényt még az ökumené jegyében sem lehet szemérmesen elhallgatni. Egy katolikus, református, evangélikus hittankönyvnek pedig az a feladata, hogy a gyerekekkel megismertesse, megszerettesse a saját vallásukat, s ezt igazán nem vehetjük rossz néven. A keresztény hitoktatás minden vallás, faj, ember tiszteletére és megbecsülésére tanít, de azt is hirdeti, hogy az üdvösség a saját vallás által érhető el. Ez nem kirekesztés, nem burkolt becsmérlése a másiknak.
Mindez nem jelenti azt, hogy a történelmi, keresztény egyházaknak nem lenne szükségük önvizsgálatra, mi több, bűnbánatra. De nem csak azért, s nem úgy, ahogyan a nyílt levél szerkesztői gondolják. Volt az egyházaknak vétkük 1890 előtt és 1940 után is, ám velük szemben is elkövettek bűnöket, főleg olyanok, akik most bocsátnatkérést követelnek.
Ám térjünk át a médiumok területére, mert a levélíróktól lapunk is megkapta a magáét. „(…) aki uszítást akar hallani vagy olvasni, annak elég bekapcsolnia az úgynevezett közszolgálati rádiók és tévék bizonyos műsorait, például a Vasárnapi Újságot, vagy olvasnia a bárki számára hozzáférhető lapokat, köztük a Magyar Nemzetet, amelyben szintén felbukkannak ilyen írások.” Szóval uszítunk, még szerencse, hogy nem rendszeresen, hanem csak néha, olyan felbukkanó módon. Jó lenne, ha ez az „úgynevezett” hívő értelmiségi társulat csak egyetlen uszító hangvételű cikkünket is felmutatná. Sejtelmünk sincs, hogy mi bukkan fel nekik, hacsak nem a burkolt, láthatatlan meg a nem nyilvánvaló. S vajon ki ellen uszítgatunk mi itten szép, idillikus egyetértésben? Nem kevernek össze minket a Heti Hetessel? Ott felbukkannak antiszemita meg kirekesztő kijelentések, s mi itt a lapnál egyáltalán nem díjazzuk azokat. Sőt, minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy csökkentsük, oldjuk az előítéleket, a parttalan gyűlölködést. Említsünk egy jellemző példát is. Amikor az egész magyar sajtó tele volt a zámolyiak ügyével, egyedül a mi lapunk írta meg, hogy a nagy zajongással kísért kivándorlás mögött egy hétköznapian egyszerű közbűntényes cselekmény áll. A médiumok erről mélyen hallgattak, csak minket rasszistáztak le egyesek. Melyik a rasszista megnyilvánulás: elhallgatni az igazságot, vagy keresni azt? Politikai hátsó szándéktól vezérelve, egy roma közösséget fel- és kihasználva egetverő botrányt kavarni, vagy a békesség megteremtése érdekében megírni a nagyon is szimpla valót.
Nehéz helyzetben lennének a nyílt levél fogalmazói, ha lapunkban antiszemita, cigányellenes, fajgyűlölő, kirekesztő, diszkriminatív, gyalázkodó, gyűlölködő, uszító írásokat keresnének, mert ilyenek itt nem jelentek meg, sőt, nem is születtek.
Persze arra van esély, hogy ezt a cikket nevezik ki annak.
origo.hu
Menczer Tamás: Hazudós vagy, Peti! - videó
