Az emlékezet pislákoló zsarátnoka

Negyvenöt éve kicsit korábban ébredtem, mint ma. Ma csak hatkor szólalt meg a rádió (mely egyben vekkerem), s közölte, borongós, itt-ott napos idő lesz. Negyvenöt éve nem a rádió ébresztett a Szász Károly utcában, hanem az ágyúzás. A Széna tér felől jött, s nem volt még hajnali öt óra. Nem kellett ernyő, mert nem léptünk ki az utcára, de nagyon hamar lenn voltunk a pincében. A rádió pedig nem időjárás-jelentést mondott, hanem egy kialvatlan férfihang közölte: Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Majd kisvártatva egy erős férfihang ismételgette szakadatlanul: Segítsetek, segítsetek!