Stoiber megelőzte Schrödert

Ez év szeptember 22-én zajlanak le a német parlamenti választások. Júniusban ellenben a német lakosság figyelmét főleg a labdarúgó-világbajnokság kötötte le. Ez a tény viszont a választások iránti jelenleg mérsékelt érdeklődést tovább gyengítette. A választási küzdelem Németországban ugyan már hónapokkal ezelőtt megindult, amikor tavasszal a kereszténydemokrata párt (CDU) Edmund Stoiber bajor miniszterelnököt, a CSU elnökét választotta meg a két testvérpárt közös kancellárjelöltjének. Júniusban a Frankfurtban megtartott CDU Pártnap egyhangúlag ismét bizalmat szavazott Stoibernek és ezzel kifejezte, hogy teljes mértékben támogatja jelölését.
Stoiber időközben megkezdte csapatának összeállítását, illetőleg azoknak a politikusoknak a kijelölését, akik a választási győzelem esetén kormányában helyet kapnának. Ez nem volt könnyű feladat, mert olyan személyiségeket kellett kiválasztania, akiket egyrészt pártja elfogad, másrészt a választók is alkalmasnak találnak a kitűzött feladatok elvégzésére. Stoiber csapatához tartozik Wolfgang Schäuble, Kohl egykori helyettese a CDU-ban, Lothar Späth, volt baden-württembergi miniszterelnök, aki jelenleg a jénai optikai művek vezetője. De vannak köztük fiatalabbak is, mint Friedrich März, a CDU parlamenti frakciójának vezetője és mások. Bajor részről Beckstein belügyminiszter és Seehofer volt szövetségi egészségügyi miniszter tartozik a csapatba.
Július és augusztus Németországban tradicionálisan a nyaralás időszaka. Ilyenkor az emberek érdeklődése főleg a szabadságra és az utazásra koncentrálódik. Tehát az igazi választási kampány, amikor a lakosság érdeklődése is nagyobb, valójában szeptember első három hetére fog igazán korlátozódni. Végső soron a választások eredménye attól is függ, hogy mennyire sikerül a még bizonytalan szavazókat arról meggyőzni, hogy ezt vagy azt a pártot válasszák, vagy egyáltalán elmenjenek voksukat leadni. A különböző közvélemény-kutató intézetek felmérései már hónapok óta kisebb-nagyobb eltéréssel nagyjából ugyanazt a tendenciát mutatják. A legutolsó felmérés szerint a CDU–CSU vezet mintegy 40 százalékkal, míg az SPD választási eredményeit 34-35 százalékra taksálják. Az utóbbi hetekben itt némi változás következett be, mert a CDU/CSU leadott egy százalékot, az SPD támogatottsága viszont ugyanennyivel növekedett. Ebből a tényből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert bár a választásnál egy-két százalékos eltérés döntő jelentőségű lehet, de a jelenlegi kisebb ingadozások csak a választók pillanatnyi hangulatát tükrözik vissza.
Sokkal fontosabb a két kancellárjelölt, Gerhard Schröder jelenlegi kormányfő és Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, ellenzéki vezető megítélése a lakosság részéről. Itt a közvélemény-kutatás meglehetősen más képet mutat, mint a pártok megítélésénél. A lakosság 52 százalékának Schröderről jó véleménye van, amíg Stoiber csak 42 százalékos szimpátiát könyvelhet el magának. A megkérdezettek mintegy 38-40 százaléka kívánja Schrödert a kormány élére, míg Stoibert viszont csak 34 százalék látná szívesen a kancellári székben. Figyelemre méltó, hogy Schröder szimpátiaértékei az elmúlt négy év alatt nem csökkentek lényegesen, míg pártjának támogatása jelentősen viszszaesett. Schröder jó fellépését, szónoki képességét, céltudatosságát és kompromisszumkészségét továbbra is pozitívan értékelik az emberek. Azoknak a száma viszont megnövekedett, akik úgy vélik, hogy a pártja által négy évvel ezelőtt kitűzött célokat csak részben tudta megvalósítani. Stoiber pozitív tulajdonságai között különösen céltudatos cselekvését, pontosságát, elvhűségét, valamint többéves sikeres bajor miniszterelnöki szereplését emelik ki. Jelenleg minden kétséget kizárólag ő a CDU/CSU legalkalmasabb jelöltje. Ami a szakmai teljesítőképességet illeti, a legfrissebb adatok szerint Stoiber megelőzte Schrödert – adta hírül az Emnid közvélemény-kutató intézet.
A szeptemberi választások egyik legizgalmasabb kérdése, hogy az emberek döntéseiknél a kancellárjelöltek iránti szimpátiájuk vagy pártok megítélése alapján döntenek-e. Erre a dilemmára a közvélemény-kutatók még nem tudtak kielégítő választ adni. A lakosság döntésében jelentős szerepet fog játszani a két jelöltnek a választások előtt három héttel megrendezendő televíziós vitája. Gyakran elhangzanak olyan vélemények, hogy a választók számtalan országban (így az USA-ban is) nem a pártprogramok alapján döntenek, hanem aszerint, hogy a vezető jelöltek milyen benyomást keltenek az emberekre. Ez a megállapítás gyakran találó, mert világszerte megfigyelhető, hogy a pártprogramok iránt általában csökken az érdeklődés. De nem teljesen, mert a személyes megítélések és szimpátiák mellett a választók döntésénél igenis szerepet játszik a pártok céljainak a megméretése is.
A német lakosság elvárja a politikusoktól a jelenlegi legégetőbb problémák megoldását. Ezek közé tartozik a munkanélküliség (számuk júniusban valamivel négymillió alatt volt) csökkentése, a szükséges reformok belátható időn belüli megvalósítása (adó és munkaerőpiac), és a bevándorlás szabályozása. A reformok végrehajtásában, a bevándorlás korlátozásánál és a munkanélküliség csökkentésénél az emberek úgy vélik, hogy Stoiber jobb eredményt tudna elérni, mint a jelenlegi kancellár. Schröder képességeit viszont a kül- és társadalompolitikában, a környezetvédelemben, családtámogatásnál és az alacsonyabb jövedelmű emberek helyzetének megkönnyítésénél értékelik magasabbra.
Jelentős szerepet játszik Németország pillanatnyi gazdasági helyzete is. A világgazdaság az utóbbi fél évben jelentősen romlott. A munkanélküliség megnövekedett, a részvényárfolyamok nem csak a szeptember 11-i merénylet következtében csökkentek jelentősen világszerte. Számtalan nagyvállalat és neves bank bocsátja el ezrével alkalmazottait. A részvények árfolyama azért is fontos tényező, mert Németországban az elmúlt évek gazdasági növekedése következtében az emberek nagyobb mértékben vásároltak részvényeket, mint korábban. Néhány év alatt az értékpapírokkal rendelkező tulajdonosok száma 11 százalékról 20 százalékra emelkedett. Az elmúlt hónapokban lezajlott tömeges árfolyamcsökkenés tehát érzékenyen érintette ezeket az embereket és jelentős veszteséget okozott nekik. Amennyiben a választások előtt a gazdasági helyzet valamelyest javulna, úgy ez a kormány választási eredményeire előnyösen hatna ki. A gazdasági helyzet rosszabbodása viszont az ellenzéknek segítene, mert akkor az emberek abban reménykednek, hogy kormányváltozás esetén jobbra fordul a helyzet.
A választási verseny pillanatnyilag tovább is nyitott. A CDU/CSU valószínűleg az első helyre kerül, de az a kérdés, milyen eredménnyel. Bármelyik nagy néppárt is győzne, kevés a valószínűség arra, hogy egyik is abszolút többséget kap. Itt van a probléma. A szociáldemokraták, úgy mint ebben a kormányidőszakban, legszívesebben a Zöldekkel akarnak kormányt alakítani. De a jelenlegi helyzet alapján a Zöldek előreláthatólag csak 5-6 százalékos eredményre számíthatnak, ezért kicsi a valószínűsége annak, hogy együttesen megszerzik a parlamenti többséget a Bundestagban. A liberális párt (FDP) nagy célokat tűzött ki maga elé és 18 százalékra szeretné feltornászni magát. Ez azonban inkább szép álomnak tűnik, mert a jelenlegi helyzet alapján mintegy 8-10 százalékot fognak kapni. Még nem kötelezték el magukat, hogy kivel akarnak koalíciót kötni, bár elsősorban a CDU–CSU-val alakítanának közös kormányt, de adott esetben egy SPD/FDP frigy sincs kizárva. Viszont bekövetkezhet az a sajátos helyzet is, hogy az egyik koalíciónak sem sikerül a Bundestagban az abszolút többséget megszereznie. Ekkor nem maradna más kiút, mint egy nagykoalíció létrejötte, a CDU/CSU, valamint az SPD között. Ezt a megoldást ugyan mindkét párt kizárja, de egy adott, kivételes helyzetben nem lenne más kiút egy stabil kormány megalakítására.
Egyszer megkérdeztem egy német ismerősömet, aki az egyik Ruhr-vidéki egyetemen statisztikát tanított, hogy foglalkozik-e prognózisokkal. Azt válaszolta, ezek számára nagyon bizonytalan dolgok. Ez természetesen nem mond ellent annak, hogy ne kelljen előrejelzéseket készíteni, mert egy modern világgazdaság és a politika nem tud létezni prognózisok nélkül. De mindig marad jó néhány bizonytalansági tényező, ami váratlan eredményekhez vezethet.
A szerző közgazdász (München)