Az európai jogokért

Ha figyelmesen nyomon követjük a Magyar Nemzetben Lovas István kitűnő sajtószemléit, a múlt héten értesülhettünk róla, hogy Olaszországban az új rádióelnök kinevezése után – undort keltő módon – horogkeresztek és Dávid-csillagok kerültek középületek falaira. Egyesek így kívánták jelezni, hogy elégedetlenek a kinevezéssel, amely szerintük árt az olasz kultúrának. Nálunk – noha még nem vagyunk tagok – ilyesmi szerencsére soha nem fordult, és remélhetőleg soha nem is fog előfordulni. Mégis, szinte minden nem volt kommunistákból alakult parlamenti párt volt már szélsőséges nacionalista. A KDNP-től az FKGP-n és az MDF-en át egészen a Fideszig. De e jelzők minden bizonynyal nem kerülnék el se Illyés Gyulát, se Vörösmartyt – ha ma élnének.
Az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos legfontosabb kérdések egyáltalán nem, vagy csak álcázva kerülnek terítékre. Senki sem foglalkozik például azzal, mi lesz a határon túli magyarsággal. Eörsi Mátyás, az SZDSZ képviselője nemrégiben úgy fogalmazott, hogy számukra a státustörvényt illetően csak „európai” megoldás fogadható el. Eörsi arról nem beszélt, hogy számára a baszk, vagy az északír modell szimpatikusabb-e, annyi azonban leszögezhető: a szovjet politika erőszakos internacionalizmusa – amelyet, ha körbenézünk, nem egy helyen a szövetségbe forrt szabad köztársaságok véres szakítása kísért – egyik legnagyobb vesztese a határon túli magyarság.
A kormánypártok elvtelen és nevetséges kampánya azonban velük nem foglalkozik.
A Kérdések és válaszok a csatlakozásról című és 13+1 kérdés alcímű „vaskos” – hét apró oldal – reklámfüzet sem tér ki rájuk. A „Miért fontos Magyarország számára az uniós tagság?” kérdésre adott válaszban pedig ezt olvashatjuk: „… (az EU) fellép a … faji hovatartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetés ellen…” Hogy a pozitív diszkrimináció ellen fellépnek-e, arról nem írnak. Pedig kellene. Hiszen könnyen megeshet, hogy a szlovákiai magyar kisebbséggel szemben pozitívan fogják diszkriminálni a Finnországban élő svédeket. Miről is van szó?
Finnországban a hatszázaléknyi svéd kisebbség anyanyelvét hivatalos nyelvként ismerik el.
A svéd Finnország hivatalos nyelve. Ahogy Horvátország 1990-ben külön cikkelyben rögzítette alkotmányában a külföldi horvátok alanyi jogát a horvát állampolgársághoz, nyilván nem követendő, mert Horvátország nem EU-tagország. Ha azonban az EU-hoz akarunk tartozni – ahogy nap mint nap fejünkre olvassák – mindent el kell követnünk azért, hogy hozzájuk a lehető legjobban hasonlítsunk. Az ocsmánykodó falfelirat nem követendő példa. Az azonban lényeges lenne, hogy a közel tízszázaléknyi szlovákiai magyarság – az élet minden területén – rendelkezzék ugyanazokkal a jogokkal, amivel a Finnországban élő hat- százaléknyi svéd.
Jöjjön tehát egy kérés: Pető Ivántól, Kovács Lászlótól, Medgyessy Pétertől kérjük, hogy az elkövetkező időkben tűzzel-vassal harcoljanak, hogy a felvidéki magyarság Szlovákiában – a finn példa nyomán – hivatalos nyelvként használhassa a magyart. Ha megteszik, 600 ezer barátot szereznek.
A szerző egyetemi hallgató