A magyar termőföld megőrzéséért

A termőföld társadalmi érték, nemzeti kincs, nem csupán egy a szabadon adható, vehető árucikkek közül. Az, hogy kinek a kezébe kerül, mi történik vele, végső soron mindnyájunk életét, boldogulását befolyásolja. Az európai uniós tagság történelmi következményekkel járó változásokat indít el az országban. A kis nyugati államok példája mutatja, ha okosan és bölcsen használjuk ki a csatlakozás adta lehetőségeket, az a nemzet felemelkedését hozhatja magával. Ha viszont figyelmetlenül és óvatlanul cselekszünk, sorskérdéseink évszázadokra rossz irányba dőlhetnek el. Így például örökre elveszíthetjük élelmiszer-termelésünk alapját, az ország pótolhatatlan kincsét: a nemzeti vagyon egynegyedét érő magyar termőföldet. E veszteséggel együtt függetlenségünk is veszélybe kerülhet. Az alábbiakban kérdések és válaszok segítségével bizonyítjuk: a magyar föld megmentéséért mindenkinek tennie kell.

1. Sokan úgy gondolják: a magyar termőföld jövője csak és kizárólag a falvak népére tartozik. A városi ember végtére is nem a földművelésből él. Mi köze volna tehát ahhoz, hogy mi lesz a sorsa a hazai szántóknak és ültetvényeknek?

Amint a városi ember terített asztalhoz ül, máris kapcsolatba kerül a magyar termőfölddel. Annak ellenére, hogy fokozatosan növekszik a külföldről behozott áruk mennyisége, zömében még ma is a hazai szántók, ültetvények biztosítják a magyar polgárok számára a mindennapi létfenntartáshoz szükséges élelmiszereket. Nem mindegy tehát, hogy a kenyér, vagy a tej mennyibe kerül. Ha kiadjuk kezünkből a termelést, ha kiadjuk kezünkből a földet, tovább emelkedhetnek az élelmiszerárak. Ugyanakkor a munkájukat, jövőjüket vesztő vidékiek is a városokba menekülnek. Latin-Amerikában így alakultak ki a hatalmassá duzzadt metropolisokat körülölelő, végeláthatatlan nyomornegyedek. Falusi emberek milliói élnek ott, életüket derékba törte a nagybirtok. A kistelepülések népességének elöregedése, a fiatalok elvándorlása nálunk is régóta tapasztalható. Az üres házakat rendre külföldiek vásárolják meg. Némelyik dunántúli faluban már alig hallani magyar szót. Ha a kisközségek határa is mások kezébe kerül, felgyorsul ez a folyamat.

2. Kik birtokolják ma Magyarországon a termőföldet? Valóra vált-e az a régi óhaj, hogy azé legyen a föld, aki megműveli?

A földhasználati statisztikák Magyarországon a múltból örökölt nagybirtokrendszer fennmaradását mutatják. A szélsőséges viszonyokat példázza az egyik világbanki szakértő számítása, mely szerint hazánkban a gazdaságok mindössze nyolc százalékát kitevő nagyüzemek a földek kilencven százalékát birtokolják. Ebből következik, hogy a 92 százalékot kitevő kisüzemeknek alig tíz százalék marad. A KSH által 2000-ben elvégzett általános mezőgazdasági összeírásból is hasonló adatok olvashatók ki. A 8200 gazdasági szervezeté a földek hatvan százaléka. Ennek harmada hetvenkét, tízezer hektár feletti területet művelő nagyüzem kezében van. A gazdasági szervezetek átlagos birtokmérete 1500 hektár. A majd’ egymillió egyéni gazdaság mindössze három század százaléka művel 300 hektár feletti földterületet, míg 90,4 százalékuk legfeljebb 5 hektáron gazdálkodik. Az ország mindegyik régiójában működik tízezer hektár feletti nagyüzem. A nagybirtok szerepe különösen az Alföldön és Észak-Magyarországon jelentős. Ebből is látható, hogy a föld hazánkban ma nem azok tulajdonában van, akik azt megművelik. Erre utal a földhaszonbérlet európai viszonylatban is kiugróan magas túlsúlya. A szántók 69 százalékáért, a rétek, legelők közel hatvan százalékáért, a gyümölcsösök, szőlők 45-48 százalékáért fizetnek bérleti díjat a termelők. A földbérlet aránya a gazdasági társaságoknál 51,2, a szövetkezeteknél pedig 90,7 százalék. De szántóik felét a magángazdák is másoktól bérlik, ami e körben jelentős földéhségre utal.

3. Hasonló birtokszerkezetet – egy-két emberöltővel ezelőtt – leírtak már a statisztikusok az országban. A rendszerváltás újra lehetőséget nyújtott e „történelmi átok” megtörésére. Mi történt a földek magánosítása során? Miért nem váltottuk valóra elképzeléseinket?

A kommunista állam 1967-ben végleg bekebelezte a paraszti földtulajdont, aminek káros következményeit a rendszerváltáskor megkezdődött és lényegében ma is tartó földvagyon-magánosítás próbálta megszüntetni. A birtokok zömét azonban nem az új magántermelői réteg és nem a diktatúra károsultjai kapták meg – miként az az eredeti célkitűzésekben szerepelt –, hanem a korábbi agrárelit. Az értékpapírként adható-vehető, bemutatóra szóló, bárkire átruházható kárpótlási jegyeket bagóért vásárolták meg a spekulánsok, a liciteken pedig többnyire hektáronként 10-20 ezer forintért jutottak hozzá az értékes földekhez. A téesztagok nevére írt földrészletek jelentős részét ma is „elnyeli” a másfél millió hektárra tehető osztatlan közös részaránytulajdon. A régi-új agrárelittel versenyre kelni képes parasztpolgári réteg végső soron kiszorult a földért folytatott versenyből. Ijesztő adatokat produkált tehát a privatizáció. A majd’ kétmillió új földtulajdonos nyolcvan százaléka egyhektáros, vagy annál kisebb területet kapott. A birtokok rendkívül szétszórtan, 2,5 millió tagban helyezkednek el. Részben a félresikerült magánosítás következménye az is, hogy 1990 óta közel hétszázezer munkavállaló hagyta el a magyar mezőgazdaságot.

4. A termőföldet – összehasonlítva a nyugati szinttel – ma szokatlanul olcsó áron kínálják az ingatlanpiacon. Csakugyan ilyen keveset érnek a hazai birtokok? Várható-e az ország uniós csatlakozása után árnövekedés?

A magyar termőföld még mindig alulértékelt, valódi árának töredékéért kel el a piacon. Persze nem mindegyik hazai birtokra igaz ez a megállapítás, az ország különféle tájai között meglehetősen nagy a szóródás. Akad olyan kistelepülés, ahol egy évtizede ugyanúgy százezer forintot, vagy annál kevesebbet kérnek egy hektár szántóért, és van olyan nagyközség, ahol ugyanez a birtok már egymilliót ér. Nyugaton is nagyon változatos a kép, de annyi biztosan elmondható, hogy legkevesebb 10-20-szoros a hazai és az uniós földárak közti különbség. Kézzelfogható oka van tehát annak, hogy a magyar föld a spekulációs tőke kedvelt célpontjának számít. A befektetők nagyon jól tudják azt is, hogy a következő években az uniós tag Magyarországon többszörös földárnövekedés várható, ami akár – hihetetlen összegű – négyezermilliárd forintos tiszta haszonnal is járhat. Mindebből látható, hogy nem érdemes, és nem szabad eladni a földet, hiszen aki így tesz, saját maga ellensége. Jelentős, pár éven belül jelentkező vagyonnövekedéstől esik el.

5. Az EU-tagság előtt és után milyen külhoni érdekkörök célpontja lehet a magyar föld?

Természetesen mások is szemet vetettek már a négyezermilliárd forintos haszonra. Határainkon nemcsak az osztrák gazdák, hanem a globális nagytőke képviselői is rajtra készen állnak. Érdemes felidézni, hogy a nemzetállamok szárnya alól kinőtt globalizmus a II. világháború után milyen módszerekkel vonta befolyása alá a fejlődő országok mezőgazdaságát. Az első lépés a hitelforrásoktól való függőség, az adósságcsapda kialakítása. Az agrártermelésben mindez termelési kényszerrel, majd a kivitel erőszakolt növelésével párosul. Ha pedig sikerül kiiktatni a nemzeti birtokpolitikát, a függőség teljessé válhat. Ennek következtében az önellátás mellett főleg a belföldi piacokra termelő helyi közösségek, kisbirtokosok elvesztik földjüket, és a „modernizációt” zászlajukra tűző nagyüzemek, globális agrárcégek veszik át helyüket. Ez a számos államban már lezajlott forgatókönyv velünk is megtörténhet, ami végső soron nemzeti függetlenségünket veszélyezteti. Létező sorskérdésről van tehát szó. A multinacionális nagytőke a jelek szerint az újonnan csatlakozó kelet-közép-európai államokban ideális terepet lát arra, hogy rajtuk keresztül érdekeinek megfelelően alakítsa át az unió családi gazdaságokra épülő agrárszerkezetét. A vidéki népesség jövőjét, a táj fenntartását és a környezet védelmét szintén alapvető szempontnak kezelő, hagyományos EU-s agrárpolitikát a világkereskedelmi korlátok lebomlása is veszélyezteti. Intő jel, hogy míg az uniós alapelveket rögzítő római szerződés nemzeti hatáskörbe utalja a földpolitikát, a globális érdek ezt már felülírta azzal, hogy sikerült elfogadtatnia: a csatlakozási tárgyalásokon a termőföld korlátozás nélkül, szabadon adható-vehető vagyontárgynak minősül.

6. Kik érdekeltek abban, hogy a magyar mezőgazdaságban és a hazai földpiacon is vevőként jelenjenek meg a külföldi befektetők?

A nemzetközi nagytőke elsődleges célpontjai hazánkban a jelentős, egybefüggő földterülettel rendelkező nagyüzemek. Az előző rendszerből ránk maradt birtokviszonyok a kizárólag haszonelvűségben és az ipari jellegű agrártermelésben érdekeltek számára kedvezők. A vidéket viszont jelentős kár éri azzal, hogy további százezrek szorulnak ki a mezőgazdaságból, válnak tulajdonosból bérmunkássá, vagy veszítik el munkahelyüket. Ez a folyamat oda- vezethet, hogy a rendkívüli természeti és gazdasági értéket képviselő magyar föld hasznát e folyamat eredményeképp nem az ország, hanem a külföldiek fogják élvezni. Az eladósodott, veszteségekkel küszködő nagyüzemek érdekeltek a nemzetközi tőke megjelenésében. A magyar földpiac megnyitását szolgáló korábbi törvényalkotási kísérletek is azt szolgálták, hogy ezeket a gazdaságokat – birtokaikkal együtt – felkínálhassák a határainkon kívülről érkező vevőknek. A jelenlegi egészségtelen földtulajdonosi és földhasználati szerkezet tehát előrevetíti azt, hogy a magyar mezőgazdaság a jövőben gyarmati függőségbe kerülhet.

7. Sokat hallani arról, hogy hazánkban már ma is jelen vannak a külföldi birtokosok. Menynyi föld van a kezükben, és miképp jutottak hozzá?

Egyes becslések szerint megközelíti a négyszázezer hektárt az a földterület, amit a külföldiek a jogi tilalmakat megkerülve, zsebszerződésekkel szereztek meg. Mintegy 50 ezer hektár a kárpótlási árverések útján, valamint az 1994-es földtörvény megszületése előtti földvásárlási lehetőségeket kihasználva, legálisan került a tulajdonukba. A külföldiek megjelenésének első lépcsője a haszonbérlet. A nyáron elfogadott legújabb földjogszabály komoly lehetőségeket biztosít számukra azzal, hogy a mindenkori bérlőknek adja meg a termőföldek elővásárlási jogát, és húsz esztendőre növeli a haszonbérleti szerződések maximális időtartamát. A forgatókönyv így leegyszerűsödött. A külföldi befektető előbb bérleti szerződést köt, majd miután az ország uniós csatlakozását követő hetedik-tizedik esztendőben megszűnnek a földtulajdonlási tilalmak, él elővásárlási jogával. A folyamatot jelenleg az állam is segíti. Ezt mutatja a volt szigetvári állami gazdaság példája, ahol a szántókat angol bérlőnek adta át a Nemzeti Földalap.

8. Milyen megoldásokkal védekezhetünk a külföldi befektetők ellen? Mit tehetünk közösen, és személy szerint mit tehet ön a magyar föld megmentése érdekében?

Uniós tagállamok szolgáltatnak példákat arra, hogy az EU keretei között is van jogi lehetőség a termőföld megőrzésére. Az egyik legszigorúbb szabályozás Dániában honos. Az EU követelményeinek megfelelően elvileg mindegyik uniós polgárnak lehetősége van arra, hogy e kis országban vásárolhasson földet. Ahhoz azonban, hogy ezt a gyakorlatban is megtehesse, nem akármilyen feltételeket kell teljesítenie. Oda kell költöznie, megfelelő szakvégzettséggel kell rendelkeznie, vállalnia kell az élethivatásként végzett agrártermelést, ezenfelül az állam még az üzem méretét és a művelhető föld nagyságát is korlátozza. Előttünk is nyitva áll ez az út, mely rendkívüli módon megnehezíti, némelykor lehetetlenné is teszi a külföldi spekuláns tőke megjelenését, és segíti nemzeti önrendelkezésünk megőrzését. Megoldások között szerepelhet annak előírása, hogy a magyar termőföld tulajdonjogára elsődlegesen az adott településen élők, azaz a helyben lakók tehessenek szert. Kimondható, hogy egy tulajdonos kezében csak egy agrárüzem lehet, melynek méretét és a hozzá tartozó föld maximális nagyságát szintén korlátozhatja a törvényhozás. A magyar föld védelmének tehát adott a nyugati példákon és gyakorlaton alapuló eszköztára, aminek átvétele és életbe léptetése érdekében mielőbbi, határozott lépésekre van szükség. Sokan látják úgy, a szükséges törvénymódosítások a jelenlegi belpolitikai erőviszonyok közepette csak népszavazás útján érhetők el. A földvédelem ügyét vállaló mozgalmak, állampolgárok segítségével fel kell világosítani a kérdés jelentőségéről az ország népét. Ebben számítunk az ön segítségére is. Adja tovább az itt olvasottakat minél több honfitársának! Keresse meg országgyűlési képviselőjét, polgármesterét, vegye rá őket arra, hogy tegyenek meg mindent a magyar föld megmentése érdekében.
Az utolsó órában vagyunk. Az ország függetlensége forog kockán. Akadályozzuk meg a magyar termőföld kiárusítását!
Összeállította: Nánási Tamás,
a Szabad Föld című hetilap rovatvezetője