Békejobb: balra át?

Az a célunk, hogy megnyerjük a jobboldali gondolkodású embereket, akiket esetleg a Fidesz nem tud megszólítani – mondotta Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője a Hír TV kérdésére. A megismételt békejobbot ezúttal egyelőre az MDNP-nek ajánlotta fel a kisebbik ellenzéki párt, ugyanakkor lebegtetik annak lehetőségét, hogy a formációba esetleg beveszik a Kupa Mihály nevével fémjelezett tiszavirág-életű, úgynevezett centrumos politikusokat is.
Emlékeztetőül: ez volt az a 2002-es választásokra a semmiből megalakított új napocskapártocska, amelynek legfontosabb célja a zavarkeltés volt a polgári oldal szavazói között, s hogy a nemzeti liberális értékekre leadott voksokat kivonja a Fidesz–MDF pártszövetség szavazóbázisából. Amikor aztán a Centrum vezetői a második forduló előtt együttműködésbe kezdtek a baloldallal, visszaléptették jelöltjeiket a szocialisták hatalomra jutása érdekében, lehangoló volt látni néhány MDNP-s vezető kínlódását, amikor is szabadkozniuk kellett, hogy ők nem ilyen trójai falovat akartak. El kell ismerni, néhány pihekönnyű fajsúlyú centrumos politikusnak a szocialista hatalom megköszönte a trójai szolgálatot, a júdáspénz egy intézményvezetői állásban vagy igazgatósági székben vált kézzelfoghatóvá és árulkodóvá.
Most, egy évvel a választási kudarc után Herényi Károlyék állítólag arra törekszenek, hogy az újdonsült (kétszersült) Békejobb a Fidesz egyetlen szavazóját se csábítsa át pártjukba, viszont nyerje meg a jobboldal a következő választásokat. Csak nehogy napszúrás legyen a vége a centrumos nap alatt. Ha ugyanis valóban nem a Fidesz-szavazókból akarnak új híveket szerezni, miért nem a keresztényi és nemzeti értékek hangsúlyozásával kívánják megkülönböztetni magukat a néppárti célokat kergető nemzeti liberális párttól?
Miért tűrik el azt, hogy miközben a balliberális média igyekszik elhitetni velük, hogy őket tartják az elfogadható hangon megszólaló hiteles konzervatív politikai erőnek, aközben ezt az álságos gesztust használják fel arra, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Pártot immár szélsőséges politikai erőként tudják megjeleníteni a pitbull-publicistáik segítségével? Miért éppen középre igyekszik ilyen hévvel az MDF, ahol óhatatlanul a szintén középre tartó Medgyessy-féle szocialista nemzeti középpel és a liberális polgári értékeket is képviselni óhajtó SZDSZ-szel kell megküzdeni a szavazatokért?
Ha nem ezt tenné, akkor nem lehetne a MIÉP-pel kapcsolatban megszokott nyelvi arzenált a Fidesszel összefüggésben elsütögetniük. Az MDF vezetői tényleg azt hiszik, hogy a politikai tabellán a nemzeti liberális középhez tartozó szavazókat nem nagyobb eséllyel nyerhetné meg az MDF-nél kicsit erősebb Fidesz? Hogyhogy nem támad fel a gyanú az MDF vezetőiben, vajon miért ilyen készséges velük most a balliberális média? Ők pontosan tudják: az MDF jelenlegi, a Fidesztől naponta elhatárolósdit játszó hintapolitikája csak arra jó, hogy eszköz legyen – a történelmi múltat idéző – jól bevált szalámipolitikájukhoz, hogy tudniillik ha sikerül megosztani a jobboldalt, akkor több évtizedes háboríthatatlan – többpártrendszerű – uralomra lehet berendezkedni Kádár valóságshow-kkal agymosott népének köszönhetően.
A rendszerváltás után az Antall-kormány idején ugyanez a média már-már kormányváltó erővé növelte a Fidesz népszerűségét. Majd amikor kiderült, hogy a párt szíve jobbra húz, hónapok alatt olyan mélységbe nyomták vissza, hogy 1994-ben nem sokon múlt, hogy a parlamentből is kizuhanjon. Vajon mire alapozza Dávid Ibolya és a háttérben őt szaktanácsokkal irányító egyre ismeretlenebb gárda, hogy nem ugyanez lesz a most hájjal kenegetett MDF sorsa akkor, ha valóban meghaladják a közvélemény-kutatások alapján az ötszázalékos limitet, és valóban „hiteles kormányváltó erőként” indulnak harcba a következő választásokon?
Ennyire naivak nem lehetnek Antall József tanítványai.
És vajon, ha el is érik az ötszázalékos bűvös határt, ez vajon hány mandátumra lesz elég?
A jelenlegi 24-re biztosan nem, talán a felére.
Az MDF támogatottsága ma alig éri el a kettő-három százalékot, az MDF vezetése annak ellenére töretlenül bizakodó, hogy a szocialisták időről időre megpendítik az előre hozott választások lehetőségét. Ez pedig azt jelenti, hogy a polgári oldalnak nemcsak három év múlva, hanem folyamatosan egységes erőként kell megjelennie, hogy bármelyik pillanatban készen álljon, jó eséllyel, a megmérettetésre.
Ha pedig komolyan gondolná Dávid Ibolya elnök asszony a polgári összefogást, akkor nem tűrhetné el, nem hagyhatná szó nélkül azt a szocialista párt által szívesen visszhangzott rágalmat, miszerint ő egy antiszemita kormány igazságügy-minisztere volt…