Hol Friderikusz van, ott szólásszabadság van. Talán ez lehetne annak a vadonatúj belpolitikai műsornak a jelszava, amelyik 2003. április 20-án, vasárnap este indította el az újabb offenzívát a mit sem sejtő nézőközönség tudata ellen.
Friderikusz Sándor, Lendvai Ildikó és a „Péter” kedvenc elnökjelöltje nem aprózza el: a hétközi vetélkedőműsorok után most belépett a politika erőterébe is, száműzve az MTV egyik legnagyobb tradíciójú politikai háttérműsorát, A Hetet. Már jó előre óriásplakátok és televíziós beharangozók hirdették, hogy közeleg a köztelevíziós kegyelmi állapot legfrissebb stációja, A szólás szabadsága című tényfeltáró magazinműsor.
A költségvetés méltó a monumentális díszletekhez: adásonként tizenhárommillió forint közpénz, ami egy évre ugyebár csekély 676 millió forintot kell, hogy jelentsen az adófizetőknek. Mindezért kaptunk egy műsorvezetőt, aki legalább akkora vehemenciával hirdeti a szabadság eszméjének szolgálatát, mint Medgyessy Péter a köztársaságot. Aztán belefért a keretbe féltucatnyi öles Friderikusz-felirat a stúdió minden szegletében. Telt belőle az engedelmesen tapsoló nézőkre, bár igazából nem derült ki, hogy milyen célból ülnek ott.
Ennyi pénzből még arra is futotta, hogy időnként a Profi című Belmondo-film zenéjének kíséretében újabb vendég léphessen a színre, lehetőleg megzavarva az éppen aktuális riportalanyt. Élő műholdas kapcsolásokat is láthattunk, Paks polgármesterétől kezdve a szerb miniszterelnök-helyettesig a fél Kárpát-medence ott ácsorgott, várva a pillanatot, hogy a műsorvezető miséjének celebrálása közben szóra méltassa őket.
Jelen volt az adásban Medgyessy Péter miniszterelnök, aki mostanában golyóstollakkal üzérkedik, és mindennel foglalkozik, csak a makrogazdasági mutatók romlásával és a paksi üzemzavarral nem. A vendégek között szerepelt még a Medgyessy Péter Sancho Panzájává lefokozott, jobb sorsra érdemes Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes is. Megtekinthettük Friderikusz meglehetősen szubjektívre sikeredett athéni élményeinek tálalását, ami stílusában feltűnően emlékeztetett Frei Tamás ámokfutásaira, csak itt a moszkvai álbérgyilkos helyett az EU-csatlakozásra kivezényelt magyar politikai elit szerencsétlenkedése gerjesztette az ingereket a nézők idegpályáin. Mellesleg szemmel látható volt, hogy az egész bejátszásnak az volt a célja, hogy az egész napot ugyanabban a ruhában töltő Lendvai Ildikó sajnáltatása mellett porig alázza Orbán Viktort és a delegáció legszélén bandukoló Mádl Ferencet.
Miután sikerült úgy eltölteni a műsor első fél óráját, hogy Friderikusz egyszer sem kérdezte meg a miniszterelnököt, felelős-e a kormány azért, hogy kerek egy hétig nem kapott kellő tájékoztatást a közvélemény a paksi eseményekről, következett két miniszter – Csillag István és Görgey Gábor –, akik állítólag rövidesen távozni fognak hivatalukból. Mindössze annyi derült ki a beszélgetésből, hogy mindketten igazi demokraták, és mellesleg fogalmuk sincs arról, hogyan is kellene egy miniszternek ellátnia a feladatát.
Zárásképpen a paksi üzemzavar került terítékre. A meglehetősen bő lére eresztett beszélgetés után konstatálhatjuk: nagy szerencse, hogy csak hármas fokozatú üzemzavar volt és nem komolyabb baleset, mert a meghívott vendégek finoman szólva nem keltették hozzáértő és magabiztos szakemberek benyomását. Az önbizalom csak Atom Antira, az olimpiai bajnok cselgáncsozóra volt jellemző, akinek belépte magától értetődő természetességgel fojtotta bele a szót a Friderikusz szerint csak papoló Ámon Ada környezetvédőbe. Közben minden kommentár nélkül sms-üzenetek úsztak át a képernyőn, és hallgathattuk Friderikusz Sándor mentegetőzését a műsor gyermekbetegségei miatt.
Ennyi volt az első adás. Szívmelengető érzés lehet a baloldali szimpatizánsok számára, hogy a „Sándor” milyen professzionális módon szolgálja ki megrendelőinek politikai kívánalmait. Vasárnap este sok minden kiderült, csak az nem, mi történt az országban az elmúlt egy hétben.
Szijjártó Péter a magyar–lengyel viszonyról beszélt
