Mester, a „vérprofi”

Hazudni, csúsztatni, manipulálni tudni kell. Akik erre születtek, és egy pillanatra sem szűnnek meg az MSZMP, majd az MSZP és az SZDSZ dicsőségét zengeni, azok az igazi újságírók, médiasztárok, egyszóval: ők a „vérprofik”. A szóösszetétel Mester Ákostól származik.
A múlt heti 168 Órában (XV. évfolyam, 14. szám) exkluzív interjú jelent meg Jacques Chirackal, a Francia Köztársaság elnökével. A nagy jelentőségű interjút Mester Ákos főszerkesztő a rádióban reklámozta, a hetilap címlapján pedig ez áll: exkluzív interjú a francia államfővel. Az első gondolatunk magától értetődően az volt: vajon a Francia Köztársaság elnöke miért tartotta fontosnak, hogy egy még Magyarországon is jelentéktelen, szakmailag nehezen minősíthető, elfogult balliberális hetilapnak exkluzív interjút adjon? Gyanakvásunk jogossága már másnap beigazolódott, amikor a francia nagykövet tudatta a nyilvánossággal, hogy Mester Ákosék megint hazudtak, ugyanis a francia államfő semmiféle interjút nem adott a 168 Órának. Mindössze arról volt szó, hogy egyik újságírójuk jelen lehetett a Chirac által március 21-én megtartott sajtókonferencián. Tehát nem interjú, és nem exkluzív. De a lap ezen túlmenően is hű maradt hagyományaihoz, mert a francia nagykövet szerint a „cikk olyan álláspontokat ad közre, amelyek nem azonosak a köztársasági elnök álláspontjával”. Tehát korrektnek sem nevezhetők. A francia nagykövet felkérte a 168 Óra szerkesztőségét, hogy a megtévesztő információk terjesztésének megakadályozása érdekében a lap érintett számát vonják vissza, magyarul zúzzák be.
A 168 Óra szerkesztősége levélben magyarázkodik, Mester Ákos és tanítványai nem nyilatkoznak, az „exkluzív” interjút viszont levették az újság online kiadásáról. E példátlan botrány után kíváncsian várjuk a balliberális újságíró-szervezetek és értelmiségi fórumok megnyilvánulásait. Most ugyanis valóban van reális (!) okuk a felháborodásra, az ítélkezésre, a megbélyegzésre és a kiközösítésre. Reméljük, a szerkesztőség előtti (II. ker., Bécsi út 3–5.) fáklyás tüntetésen Aczél Endre, Bolgár György, Pető Iván, Lendvai Ildikó, Vásárhelyi Mária és társaik együtt tiltakoznak majd a hazug és manipulatív sajtó léte és országrontó tevékenysége ellen.
Érdekes, hogy a 168 Órával már a születése körül sem volt minden rendben. Nyilván sokak érdeke, hogy jótékony homály fedje az akkor történteket. A lap folyamatosan fogyatkozó presztízsének sokat ártott, hogy Mester Ákos és Pásztor Magdolna 5 millió forint VIP-hitelben részesült, de a főszerkesztő-helyettes Bölcs István sem érte be kevesebbel. Princz Gábor pedig nyilván tudta, miért fizet. Megyesi Gusztáv így kommentálta az akkor történteket: „Ennyi egy politikus ára, hogy telket vehessen, lakást cserélhessen, ennyi egy főszerkesztő ára, nem csoda, hogy a 168 órából mindössze 68 óra lett, mert mondanom sem kell, hogy a lemacizott főszerkesztő és helyettese révén az oly fontos és irányadó politikai hetilap heti száz óra munkával nem írt soha egy büdös sort sem a Postabankról a legnagyobb Postabank-botrány idején. Jó, ezt az újságot nem olvassuk egy ideig.” (Élet és Irodalom, 1999. szeptember 10.)
A bölcs tanács követőkre lelt. A 168 Óra egyre furcsább kiadvánnyá vált. Ebben a hetilapban az újságírók nem kérdeznek, hanem provokálnak, és mindemellett feltétlenül kifejtik saját álláspontjukat… Az interjúalany mindehhez sokszor pusztán asszisztál, színezi a képet. Természetesen más elbírálás illet meg egy rendes, tisztességes, balliberális személyiséget, és egészen másként bánnak (el) a visszataszító jobboldaliakkal, akiről eleve feltételezik, hogy hülyék, antiszemiták és soviniszták. (Kivétel: Szabó Iván, Dávid Ibolya, Herényi Károly stb.)
A hetilap módszereit – csúsztatás, hazudozás, rágalmazás – 1995-ben volt alkalmam egészen közelről megismerni, ugyanis a Magyar Polgári Demokraták Társaságának megalapítása miatt rám szabadították akkori kiváló oknyomozó riporterüket, a démonűző SZDSZ-es Hack Péter jobbkezét, a Hit Gyülekezetének aktivistáját, Bartus Lászlót. A főszerkesztő legutóbb két hete – egy, a Népszabadságban megjelent elemzésem okán – közölte le velem kapcsolatos, zavaros nézeteit. Egy igazi „vérprofi” mindig teszi a dolgát. Most úgy érezte, hogy meg kell feddnie az írásomat közlő Népszabadságot, és meg kell védenie Gyurcsány Ferencet. Ismerve a lap szellemiségét, mindössze egyetlen személyes megjegyzésem van: a 168 Óra valamennyi munkatársa értse már meg végre, hogy még arra sincs erkölcsi alapjuk, hogy a nevemet leírják. És nem vagyok egyedül… Sok honfitársam mellé most sorakozott fel a Francia Köztársaság jobboldali elnöke, Jaques Chirac. Ilyen előzmények után nem szívesen vállalkoznék Mester Ákos minősítésére, ezt ismét átengedem a hozzá eszmeileg közel álló Megyesi Gusztávnak. „…arról van szó csupán, hogy Mester Ákos egy fasz.” (Élet és Irodalom, 2001. december 7.) Hogy a francia nagykövetnek eszébe jutnak-e ilyen vagy ehhez hasonló szavak, azt persze nem tudhatjuk. Ennyi!