Az európai csatlakozás Magyarország életében történelmi léptékű folyamat, ebben egyetérthetünk. Mint ahogyan abban is, hogy a Medgyessy-kormány tagjait – és nem csak a lelkiismeretüket – történelmi bűn terheli, mert a sorsdöntő népszavazás előtt nem, illetve félretájékoztatták az embereket arról, hogy mi vár rájuk az unióban. Pedig minden eszköz a kezükben volt és van. A csupán erre a tevékenységre létrehozott közalapítvány több mint kétmilliárd forintot költött a kampányra, és akkor még nem beszéltünk a minisztériumok és a többi közpénzből gazdálkodó szervezet saját akcióiról, amelyekkel együtt a népakarat kinyilvánításáig becslések szerint tízmilliárd forint is elfolyhatott. Ha az MSZP–SZDSZ-kormány(ok)hoz köthető korrupciós ügyek és pazarlások milliárdjai például a hazai gyógyellátásba kerültek volna, a kórházakban lélegeztetőgép- meg inkubátorhegyeken lehetne csak átvergődni a szakrendelőig.
Az otthon maradásra mozgósító kormányakció miatt rajtunk, magyarokon röhög egész Európa. Egy lettországi internetes újság például nyíló mákvirágcsokorral illusztrálta a referendummal kapcsolatos, nagyszabásúan ostoba magyarországi kampányt, ezzel jelezte, hogy a magyar emberektől mennyire eltérítették a létfontosságú információkat. Nem kérdés, vajon mit szóltak volna ahhoz a jelenethez, amikor a Medgyessy házaspár mákos gubát porcióz a népnek.
Kovács László a közszolgálati televízió tegnap reggeli műsorában védelmére kelt a szintén röhejes „Nyithatok cukrászdát Bécsben? Igen!” szlogennek, amely szerinte szimbólum: annak a problémának adekvát megjelenítése, hogy magyar vállalkozások megjelenhetnek-e a külföldi piacokon. Pedig a szocialista pártelnök-külügyminiszternek azt is tudnia kellene, hogy a rendszerváltozás óta már eddig is megjelenhettek magyar vállalkozók külföldön, sőt az „egyenlőbbek” pedig még annál is hamarabb. Arról viszont itt sem beszélt, hogy az összehasonlíthatatlanul jobb lehetőségeik közepette a tőkeerős külföldi vállalkozások vajon milyen számban és milyen feltételekkel jönnek Magyarországra, s hogy – maradva a szimbólumnál – a Bécsben nyitott magyar, illetve a Budapesten nyitott osztrák cukrászdák száma vajon hogyan aránylik majd egymáshoz.
A külügyminiszter nem hagyta szó nélkül az eddig csatlakozott országokban bekövetkezett – stílusosan leginkább talán egy szputnyikhoz hasonlítható – fejlődést sem, amelyet szemrebbenés nélkül a következő példával illusztrált: „A magyar delegációval többször megfordultunk Görögországban. Jól látható a fejlődés, az infrastruktúra, az autóutak, az autópályák, a házak és minden, ami látványban szembeötlő, hogy mennyit fejlődött.”
Végül a Nap-keltében is szokatlanul hoszszúra sikeredett, szinte lélegzetvétel nélkül elmondott gondolati panelek után a tévénéző az alábbi gátlástalan cinizmust érezhette ki a vezető kormánypárt elnökének, a magyar külügyminiszternek a szavaiból: „Amikor az aláírás közben gondolkoztam, hogy mennyi minden vár még ránk, az is eszembe jutott, hogy (…) legyen egy világos, érdekeinknek megfelelő álláspont. (…) Mert a hazai felkészülés eredménye az, hogy zökkenőmentesen fogunk beilleszkedni, de kérdés az, hogy mibe fogunk beilleszkedni. Érdemes-e nekünk abba beilleszkedni? Bár most már ezen túl vagyunk…, hehe.” Hehe?
Ez Kovács László.
„Szánd meg Isten a magyart / Kit vészek hányának, / Nyújts feléje védő kart / Tengerén kínjának. / Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt, / Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!”
Ő pedig Kölcsey Ferenc.
Elütöttek egy nőt Szegeden, súlyos állapotban van