Az SZDSZ-es szólás szabadsága

Természetesen Friderikusz Sándor közszolgálati magazinműsorában is terítékre került a vasárnap esti droglegalizációs megmozdulás és ellendemonstráció. A meghívott vendégeket a szokásos kiegyensúlyozottság jegyében válogatták ki: Jancsó Miklós és Konrád György (a szabad marihuánafogyasztást követelők két emblematikus figurája), valamint Magyar Bálint oktatási miniszter. Tehát a stúdióban egy SZDSZ-es trojka képviselte a magyar társadalomban meglévő eltérő véleményeket. Elgondolkodtató, hogy Friderikusz a nézettségért folytatott elkeseredett hajszájában előbb válik meg egész stábjától, mint hogy utat nyitna a különböző vélemények azonos súlyú képviseletének.
A meghívottak között volt a problémakör ismert és elismert szakértője, Funk Sándor addiktológus főorvos is, aki azonban elkövette azt a hibát, hogy a marihuánafogyasztással kapcsolatban „az emberek egy része függővé válik, rajta ragad, és át is tér keményebb drogokra” megjegyzést merészelte tenni. Ez a disszonáns hang láthatóan nagyon felbőszítette Jancsó Miklóst. „Azt mondja, sokan, de sokan meg nem” – vágott agresszíven a doktor szavába. Jancsónak egyébként nem ez volt az egyetlen megsemmisítő érve. „Ha nincsen Pesten szél, akkor eddig ér a füstköd a fejem fölött, az nem káros? Azzal mit csinál egy orvos?” – szegezte a megszeppent drogellenes doktornak a kérdést, aki egy idő után inkább csöndben maradt. (Óvatosan azért szólhatna valaki az indulatos filmrendezőnek, hogy a jövőben a budapesti szmogért ne a doktor urat macerálja, érdemes lenne szétnéznie szűkebb szellemi pátriájában, talán Demszky Gábor mégiscsak illetékesebb az ügyben…)
Konrád György szelídebben fejtette ki véleményét, s nyakatekert logikával le is vezette, hogy nem ők, hanem az ellenzők taszítják a fiatalokat a kemény drogok irányába. Drogliberalizációs filozófiájának egyébként a sokszor hangoztatott „aki másnak nem árt, az nem bűnös” elv a lényege. Súlyos félreértés áldozatai lehetnek, ugyanis a tiltakozók nem a két liberális szellemi vezér mentális és testi egészségéért aggódva vonultak az utcára, s még kevésbé azért, hogy a két értelmiségit megfosszák a kémiai tudatmódosítás otthoni gyönyöreitől. Minden bizonnyal abban is egyetértés van, hogy esetleges otthoni kábítószer-fogyasztásuk valóban nem káros a társadalomra. Az anyák napján megrendezett, az SZDSZ több lépviselője és ifjúsági szervezete által nyíltan támogatott nyilvános könnyűdrog-propaganda azonban a legteljesebb mértékben közügy, ahol sokan – mily liberális szentségtörés! – ellenvéleményüknek is hangot adtak.
Arról nem is beszélve, hogy mindez természetesen provokáció is volt egyben. (Friderikusz becsületére legyen mondva, ezt ő is megjegyezte.) A szervezők nyilván úgy kalkuláltak, ha nem lesz tiltakozás, akkor győztek, ha meg lesz, akkor megint lehet mutogatni a jobboldalra. Az utóbbi forgatókönyv valósult meg. A helyszínről bejelentkező riporter (a tüntetés berekesztése után több mint egy órával) meg is talált két nem túl bizalomgerjesztő figurát, akik a balliberális média legnagyobb örömére a polgári-nemzeti tábort jelenítették meg. Konrád „gyűlölettől eltorzult” arcokról beszélt, s Jancsóval és Magyarral teljes egyetértésben szélsőségezte le az ellendemonstrálókat. (E véleményben csatlakozott hozzájuk Juhász Péter, a térről bejelentkező Kendermag egyesületi képviselő, akitől Friderikusz – érezhetően előre egyeztetetten – megkérdezte, hogy vajon „osztogattak-e füvet a téren?”, amire természetesen nemleges volt a válasz. A Hír TV felvételei ellenben bizonyították, hogy több ember, egymás kezéből átvéve, fogyasztott – vélhetően – marihuánát, amely tény ismeretében Fiderikusznak illene a következő adást egy helyesbítéssel kezdenie.) Lassan tehát már ott tartunk, hogy a jobboldalt megbélyegző jelzők (fasiszta, antiszemita, euroszkeptikus stb.) mellé fölkerül a „drogellenes” is…
Az oktatási miniszter az ellenzék kábítószer-fogyasztással való rágalmazása után büszkén bevallotta: bizony már engedett a könnyű drogok csábításának. Ezzel próbálta alátámasztani, hogy nem is olyan nagy ügy ez az egész… Eötvös József és Klebelsberg Kunó utódja saját kábítószer-fogyasztásával nyilvánosan hencegve akar szerezni néhány százalék szavazatot bejutási küszöb alá csúszkáló pártjának. Mert itt bizony erről is szó van. Senki nem tagadja, hogy az ember sok hibás döntést hoz életében, ugyanúgy, ahogy azt sem tagadja senki, hogy Magyarországon sok a kábítószer-fogyasztó, különösen sok az alkalmi (hétvégenként) fogyasztó fiatal. Más kategóriába esik azonban nyilvánosan, felelős beosztásból azt propagálni, hogy mindez nem bűn, hanem „büszkén vállalható kaland”, és mindezzel arra spekulálni, hogy az alkalmi fogyasztó fiatalok egy részének az őket erkölcsileg felmentők iránt érzett természetes szimpátiájából politikai támogatottság kovácsolható.
Kevés ennél felelőtlenebb politikai játékot lehet elképzelni, és mindehhez készségesen aszszisztál a közszolgálati televízió vezetése is. Mindezt adásonként 13 millió adófizetői forintért, a megszüntetett A Hét költségvetésének többtízszereséért. Mindenesetre a műsor nézettsége nemhogy növekedni nem tudott, de még csökkenésnek is indult: legutóbb mindöszsze 628 ezer néző volt kíváncsi rá.