I. A SZEMÉLY INTEGRÍTÁSÁNAK TISZTELETBEN TARTÁSA
1. Megalázó bánásmód
2002 októberének elején a rendőrség őrizetbe vett egy kétgyermekes középkorú családanyát, aki az előző kormány által létrehozott egyik közhasznú társaság igazgatója volt. A rendőrségi fogdába történő befogadáskor az illetőt megmotozták, meztelenre vetkőztették, és a motozás kiterjedt a testüregek átvizsgálására is. Parlamenti interpellációra adott válaszában a belügyminiszter kifejtette, hogy az adott vizsgálaton minden őrizetbe vett személynek „át kell esnie”, ami nem felel meg a valóságnak.
2. Önkényes fogva tartás
A I/1. alatti eset kapcsán a megalázó bánásmód „szükségszerűen” párosult a rendőrség általi fogva tartás elrendelésével. Utóbbi alaptalanságát mutatja, hogy az ügyészség két nap után megszüntette az illető személy őrizetét.
3. Kíméletlen rendőri erőszak futballszurkolókkal szemben
2002. október 21-én nemzetközi kupamérkőzés volt az egyik fővárosi futballklub pályáján. A mérkőzés után a két szurkolótábor között konfliktus alakult ki, amit a tanúk és az érintettek álláspontja szerint is jogszerűen fékeztek meg a fellépő rendőrök. Ezután azonban a Készenléti Rendőrség emberei, már a stadionon kívül, a szurkolók egy békés, mintegy harmincfőnyi csoportját előzetes figyelmeztetés nélkül beszorították a stadion épületében lévő vendéglőbe, majd az ajtót becsukva annak üvegét betörték, és a nyíláson két palack könnygázt fújtak az összezsúfolt emberek közé. Ezután a rendőrök megállították az egyik villamost, annak belsejébe is könnygázt fújtak, majd erőszakkal leszállították a szurkolókat, mintegy harminc főt. A rendőrségi fellépés indokát firtató kérdésre a rendőrök „felülről jövő” utasításra, parancsra hivatkoztak.
4. Önkényes beavatkozás a magánszférába
a) Adatvédelmi előírások kormányzati megsértése: a teljes állampolgári és vállalkozói adatbázis törvénytelen lemásolása
A kormányváltás után a pénzügyminiszter utasította az APEH-et, a VPOP-t, az ÁPV Rt.-t és más szervezeteket, hogy teljes adatbázisukat másolják le és küldjék meg részére. Ezt az utasított állami szervezetek többsége 2002. augusztus 8. és 22. között megtette. A kormányzat – mint utóbb kiderült, a Miniszterelnöki Hivatal kezdeményezésére – a teljes magyar lakosság és az összes vállalkozás adatait hónapokon keresztül kezelte az adatvédelemről szóló jogszabályi rendelkezések szembeötlő és folyamatos megsértésével. A pénzügyminiszter kormánydöntésre hivatkozott, ám még nem tudta megmondani, hogy a döntés írásban vagy szóban született; az APEH elnöke és a kormánypártok politikusai pedig zavaros, jogilag értelmezhetetlen magyarázatokkal szolgáltak. A rendőrség megtagadta a nyomozást. Döntését azzal indokolta, hogy nem bizonyítható a jelentős érdeksérelem.
b) Kereskedelmi szolgáltatásként nyújtott fénymásolás megakadályozása politikai alapon
2002 decemberében az egyik nagy mobilcég nyilvános fénymásolási szolgáltatást is kínáló viszonteladói kirendeltségén egy állampolgár száz példányban kívánt sokszorosítani egy politikai szórólapot. Az állampolgártól az üzlet alkalmazottja a szórólap tartalmára hivatkozva többször megtagadta a nyilvános fénymásolói szolgáltatást, s telefonon értesítette a rendőrséget is. A rendőrség ügyeletese közölte, hogy a szórólapot nem másolhatja le, majd a helyszínre irányított két ügyeletes rendőr az állampolgárt igazoltatta, a szórólapot pedig elkobozta.
II. A SZABADSÁGJOGOK TISZTELETBEN TARTÁSA
1. Szólásszabadság
a) A kritizáló egyetemista esete a hatalommal és a hatósággal
A kormányváltás után az új kormányfő megjelent egy kulturális, folklórjellegű szabadtéri rendezvényen, ahol rögtönzött beszédet mondott. Beszéde közben egy fiatal egyetemista a kormányfőt – utalva annak a diktatúra idején gyakorolt szigorúan titkos tiszti múltjára – hangosan árulónak nevezte. Ezután a kormányfő környezetében lévő biztonsági személyek a fiatalembert igazoltatták, aki később értesítést kapott, hogy rendzavarás szabálysértése miatt a rendőrség feljelentést tett ellene, és az eljárás megindult. Alappal merül fel, hogy a hatalom a jogszabályok alkalmazásánál a saját hatalmának védelmét tekintette elsőrendű szempontnak, és ehhez a rendőrséget eszközként használta fel.
b) Önkényuralmi jelkép használata bűncselekményének önkényes értelmezése
Komoly kételyek merülnek fel az önkényuralmi jelképek használatának bűncselekménye miatt megszaporodott rendőrségi eljárásokkal kapcsolatban. A rendőrség rendre eljárást indít olyan esetekben, amikor a hatalom mai gyakorlóit korábbi – kommunista – énjükkel szembesítik, s ehhez a vörös csillagot, illetve a sarló-kalapácsot illusztrációként használják. Az önkényuralmi jelkép használatát tilalmazó jogszabály önkényes értelmezése ily módon a jogalkalmazó szándékával ellentétes értelmezést nyer.
2. Sajtószabadság
a) Állami és kormányzati diszkrimináció a Magyar Nemzettel szemben
A Magyar Nemzettel szemben jellemzővé vált a diszkrimináló bánásmód. Kormányzati nyomásra a lapot korábban előállító állami nyomda felmondta a Magyar Nemzettel kötött szerződését. Az ÁPV Rt. az állami vállalatokhoz szétküldött hivatalos köriratban azt a látszatot keltette, hogy a kormányzatnak nem kívánatos az állami hirdetéseknek elhelyezése a Magyar Nemzetben, sőt módszertanilag tisztázatlan megtérülési számításokra hivatkozva olyan – kormánypárti, liberális szellemiségű – orgánumokat ajánlott az állami hirdetések befogadására, amelyek példányszáma töredéke a Magyar Nemzetének.
b) A Magyar Televízió kuratóriuma
Figyelemre méltó, hogy ma a legnagyobb ellenzéki pártnak nincs küldötte a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségében.
Az ORTT-nek, illetve elnökének esete a költségvetéssel
A 2002. évi országgyűlési választások utáni parlamenti többség nem fogadta el az Országos Rádió és Televízió Testület 2001. évi tevékenységéről szóló beszámolóját. Ezzel a testület anyagi nehézségek elé került. Jelei voltak annak, hogy az elfogadás záloga a testület korábbi kormányciklusban kinevezett vezetőjének távozása, aki utóbb ezt a szándékát be is jelentette, majd pedig távozott a testület éléről.
Az MTV kuratóriumának civil tagjaira gyakorolt nyomás
A közszolgálati Magyar Televízió elnökének lemondása után az új elnök megválasztásáig az arra illetékes testület, az MTV kuratóriuma ideiglenesen megbízta az intézmény egyik vezető munkatársát az elnöki teendők ellátásával. Az ehhez vezető eljárást azonban a kuratórium civil szervezetek által delegált tagjainak többsége törvénysértőnek találta, ezért a törvényességi felügyeletet ellátó Legfőbb Ügyészséghez fordultak panasszal. Ezután – az elnökválasztás időszakára időzítetten – négy, az MTV kuratóriumába képviselőt adó civil szervezetet (köztük egy nőszervezetet, egy kerékpáros-egyesületet és egy egyházi civil szervezetet) beidéztek a Fővárosi Ügyészségre, és felszólították őket arra, hogy igazolják, megfelelnek a tagsághoz szükséges törvényes feltételeknek. Ezek a szervezetek ezt korábban már megtették (2002 tavaszán), mert ez volt kuratóriumi tagságuk előfeltétele. 2003 tavaszán az új médiakuratórium sorsolásából számos – addig elfogadott – szervezetet, jogorvoslati lehetőség nélkül, kirekesztett az ORTT.
c) A munkájukat végző újságírók akadályozása
A II/3/a. alatt leírt esetben a rendőri fellépés nem tett különbséget civil tüntetők és hivatásukat gyakorló újságírók között.
3. Gyülekezési szabadság
a) Kíméletlen rendőri erőszak be nem jelentett tüntetés résztvevői ellen
2002. július 4-e reggelén kezdetben néhány száz ember gyűlt össze tiltakozni Budapesten az országgyűlési választások szavazólapjainak megsemmisítése ellen. A demonstrációt előzetesen nem jelentették be, holott a törvény előírja ezt. A hatalom a többórás tanácstalanság után kíméletlen erőszakkal verte szét a hídon gyülekező tömeget, és ugyanezt tette a nap további részében a Kossuth téren, majd a Rákóczi úton megjelent tiltakozókkal szemben. A későbbi hatósági vizsgálatok nem tudták igazolni a véres fellépés elkerülhetetlenségét.
b) A gyülekezési jog önkényes hatósági értelmezése
Az önkormányzati választások előtt az egyik Pest megyei város művelődési házában meghirdetett kampányfórumra hívta röplapon az odalátogató miniszterelnök a lakosságot. A meghívásnak eleget kívánt tenni számos jobboldali gondolkodású polgár, illetve polgári köri tag is, akiket azonban nem engedtek be a fórumra. Később egyiküket a rendőrség előzetes értesítés nélkül, munkaidőben, a munkahelyén kereste fel. Az intézkedés során mind az érintett, mind a munkahely vezetői és munkatársai számára egyértelművé tették, hogy az intézkedés oka a miniszterelnök nyilvános bírálata és annak módja. Utóbb azonban a rendőrség gyülekezési jog megsértése miatt indított ellenük eljárást, mondván, hogy összejövetelüket előre nem jelentették be.
c) Nemzeti ünnep kormánytól független megünneplésének akadályozása
2002. október 23-án, a nemzeti ünnep alkalmából egy országos, több ezer tagszervezettel rendelkező mozgalom a törvénynek megfelelően fővárosi területfoglalási engedélyért fordult az illetékes rendőrhatósághoz. Hasonló beadvánnyal élt egy parlamenten kívüli ellenzéki párt is. Ezután a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Kommunikációs Központja (MeHKKK) jelezte a hatóságnak, hogy területfoglalási engedélyre tart igényt valamennyi tömeggyűlésre alkalmas közterületre nézve. Egyebek között megjelölte mindazokat a helyeket, amelyeket előzőleg a mozgalom is megjelölt. Az illetékes rendőrhatóság egyeztetést kezdeményezett, ahol a MeHKKK meghatalmazottja bejelentette, hogy a másik két szervezet által igényelt teret, a nemzeti ünnepet megelőző naptól kezdve, két teljes napig kordonnal lezárja. Végül az egyeztetések során a két szervezet határozott fellépése nyomán meghátrált a MeHKKK képviselője.
d) Politikai megfélemlítés csoportos rendőri igazoltatással
Az egyik észak-magyarországi városban polgári körös fiatalokat igazoltatott a rendőrség a 2003. március 15-i nemzeti ünnepen. Az igazoltatást egy közelben álló 21 éves diák lefényképezte. Ezután az egyik rendőr szidalmazni és lökdösni kezdte a fiatalembert, aki ezért több polgári körös barátjával együtt hazaindult. Mintegy 300 méterrel odébb a rendőrök újra igazoltatták őket. Az ünnepséget követő két órán belül a rendőrök módszeresen igazoltatták a szervezet más tagjait is. A megyei rendőr-főkapitányság sajtófőnöke szerint a rendőrök csupán „rutinellenőrzést” tartottak.
III. A POLITIKAI JOGOK TISZTELETBEN TARTÁSA
1. A választások rendje
A 2002-es parlamenti választások során történt és máig érthetetlen esetek felhívták a figyelmet arra, hogy egyfelől a szavazócédulák egyedülállóan rövid ideig tartó megőrzési kötelezettsége, másfelől a szavazat-újraszámolás elrendelésének bürokratikus rendje, illetve az igénybe vehető bírósági jogorvoslat felülbírálati jogköre valójában nem teszi lehetővé, hogy a polgárok választásban megnyilvánuló politikai joga kétség nélkül érvényesülhessen.
2. Alkotmányos intézményekkel szembeni támadás
a) Az Országos Választási Bizottsággal szembeni politikai támadás
A 2002. évi országgyűlési választások második fordulója után a ma kormányon lévő egyik párt elnöke a választások kimenetelét érintő, a választási rendszerre vonatkozó beadvány elbírálása kapcsán „jogi gengszterizmussal” vádolta az OVB-t. Az OVB ugyanakkor nem tett mást, mint törvényi hatáskörében eljárva jelezte, hogy a beadványt meg fogja vizsgálni. A politikai intervenció után az OVB a beadvány vizsgálatát előre hozta és elutasította.
b) A legfőbb ügyésszel szembeni politikai támadások
A 2002. évi országgyűlési választások után a kormány egyik tagja és több kormánypárti politikus is nyíltan kifejezte a legfőbb ügyésszel szembeni politikai bizalmatlanságát. Az eltelt egy évben a kormánypártok jogi köntösbe burkolt ürügyekkel számtalan politikai támadást intéztek a legfőbb ügyésszel szemben. A támadások módja mutatja a mai hatalomgyakorlásnak az alkotmányossághoz való viszonyát.
c) A Nemzeti Bank elnökével szembeni politikai támadások
Az elmúlt egy évben a kormánypártok a saját (gazdaság)politikai érdeküktől vezettetve változó intenzitással pusztán azért támadták a jegybank elnökét, mert tette a kötelességét, s nem engedett az inflációs érdekeknek.
3. A pártlogók mérete az önkormányzati választási szavazólapokon
A 2002. őszi helyhatósági választásokat megelőzően a belügyminiszter rendeletet alkotott arról, hogy a szavazólapon mekkorák lehetnek a jelöltek mellett szereplő pártlogók. Túl azon, hogy ez nem belügyminiszteri hatáskör, a szabályozás egyértelműen a kormánypártokat juttatta előnyhöz, míg az ellenzék jelöltjeinek azonosítását úgyszólván lehetetlenné tette, ezzel befolyásolva a választási eredményeket. A bíróság elmarasztalta a belügyminisztert, az ítélet azonban a választási eredményekre már nem lehetett hatással.
4. Rendőri zaklatás politikai aláírásgyűjtés miatt
Az egyik alföldi városban a polgári oldal aláírásgyűjtést kezdeményezett a helyi sajtó baloldali elfogultsága miatt. Az aláírásgyűjtő ívet a polgármester áttanulmányozta, s felfedezte, hogy az aláírók egyike az önkormányzatnál dolgozik. Ezek után a polgármester feljelentést tett a városi rendőrkapitányságon, a rendőrkapitányság pedig magánokirat-hamisítás gyanújával nyomozást indított. Az aláírásgyűjtő ívet szignáló 63 személyt beidézték és kihallgatták, írásmintát azonban nem vettek tőlük. Az idézésen az állt: bűnügyben történő kihallgatásra jelenjenek meg a rendőrkapitányságon. Néhányan azonban kihallgatásuk után ügyvédet hatalmaztak meg, jogorvoslattal éltek, és jegyzőkönyvben rögzítették véleményüket a hatósági túlkapásról.
IV. TÁRSADALMI HELYZET SZERINTI JOGOK ÉRVÉNYE
A gyermekek védelme a droggal szemben
Az MSZP–SZDSZ-kormány egyik legelső intézkedése volt, hogy a Btk. módosításával megszüntette az iskolák területén való zavartalan drogterjesztésnek, a drogfogyasztás propagálásának, a drogok gyermekek számára történő terjesztésének feltétlen tiltását. Mindez több nemzetközi egyezménnyel ellentétes. Mindezek tudatában és ellenére a kormány számos politikusa nyíltan szerepet vállalt a marihuánafogyasztás dekriminalizása végett létrehozott egyesület nyilvános rendezvényén.
V. MUNKAVÁLLALÓI JOGOK
1. Tisztogatás a köztisztviselői karban a választások után
Az MSZP–SZDSZ-kormány – a kormányfő által is bevallottan – a minisztériumi főosztályvezetőkig tartotta szükségesnek politikailag átvizsgálni a közigazgatási kart. Ennek eredményeként számos köztisztviselőnek kellett távoznia.
2. Politikai színezetű adminisztratív intézkedések
A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja kapcsán, 2002. február végén az egyik budapesti gimnázium történelemtanára történelemórán egy érettségiző osztályt elvitt a Terror Háza Múzeumba. 2002 nyarán a tanár szerződését – jogszerűen – nem hosszabbították meg. A kerületben és az iskolában is széles körben elterjedt, hogy valójában a háttérben meghúzódó politikai meggondolás volt az eltávolítás oka.
VI. A KORMÁNY HOZZÁÁLLÁSA AZ EMBERI JOGOK MEGSÉRTÉSÉRE VONATKOZÓ ÁLLÍTÁSOK KIVIZSGÁLÁSÁHOZ
Az emberi jogok tiszteletben tartása a kormányra nem passzív kötelességelismerést, hanem aktivitást ró. Ehhez képest a jelentésben felsorolt esetekre – bár a nyilvánosság előtt több ízben is történt jelzés (vö.: Magyar Nemzet, 2002. december 17.) – a kormány nem reagált.
(Ez a szöveg a Szabadság Kis Köre polgári kör jelentésének rövidített változata. A teljes verzió – amely a www.mno.hu honlapon olvasható – tartalmazza a felsorolt konkrét jogsértések megfelelő hivatkozásait az ENSZ polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának megfelelő cikkelyeire.)
origo.hu
A hátsó bejáraton, a sötétben bujkálva menekül Magyar Péter az Origo kérdései elől
