Ellentámadás szocialista módra

A recept egyszerű: „ha nem tudod tagadni vagy elhallgatni, akkor rágalmazz bármi áron.” A kormánypártok csökkenő népszerűsége éppen a K&H-botrány előtt kezdett némi idegességet gerjeszteni soraikban. (Balszerencséjükre Keller László ámokfutása is mostanában fullad ki. Levezetésként már csak a jogállamiság alapintézményei tekintélyének aláásására és a „de akkor is nekem van igazam” toporzékolásra futja.) A werberi gépezet visszanyúlt a „legnemesebb” hagyományaihoz, a gyökerekhez, és Kövér Lászlóval kezdett riogatni. Nyakó István MSZP-szóvivő Kövér választmányi elnöki megválasztására nyomban írt is egy gunyoros, „kötelezős” gratulációt, melynek óvodás színvonalát csak az MSZP női tagozatának csasztuskája volt képes alulmúlni. Lendvai Ildikó a Nap-keltében még rárakott egy lapáttal, minden gátlás – és műsorvezetői közbeszólás – nélkül megismételte: Kövér kötelet ajánlott a másként gondolkozóknak, s ők csak erre a veszélyre figyelmeztetnek ismét. A cél világos: egyben kell tartani a száznapos dáridó után lemorzsolódásnak indult szavazótábort…
Aztán a nyakukba szakadt K&H-botrányt követő átmeneti hallgatás után frontális ellentámadásba mentek át. Szinte láthatjuk magunk előtt, amint a folyamatosan üzemelő kampánystáb kiadja az ukázt: simicskázzatok, vegyépszerezzetek, wermerezzetek, kövérezzetek, ahol csak bírtok… És simicskáztak, vegyépszereztek, wermereztek, kövéreztek, meg az autópálya-építések milliárdjairól, pénzeltűnésekről, Rogán Antal és a K&H kapcsolatáról kérdezgettek. A célt elérték, a sajtó azzal volt tele, hogy a szemben álló felek egymást vádolják, egymásnak üzengetnek, tehát minden MSZP-t érintő vád átmenetileg semlegesítve lett. A fejekbe már régen elültetett negatív asszociációk hívószavait (Vegyépszer, Simicska stb.) újra előhúzták, mire az átlagemberek jelentős része a „mind egyformák, mind benne vannak” ítéletet hozta meg magában.

Valóban érdekli a botrány a kereskedelmi médiumokat?

Három fontos tanulsággal szolgál ez az ügy. Először is, immár sokadszorra dőlt meg az az érv, hogy a kereskedelmi televíziók azért száműzték műsoraikból a kultúrát (különösen a nemzeti kultúrát), illetve azért nem hírek a nemzeti önbecsülést erősítő események, mert ők a profitra hajtanak, következésképpen a szenzációt és a botrányt keresik. No, itt a lehetőség! Most aztán van botrány. Vagy mégsem? Az Orbán-kormány alatt hónapokig „orbánbányázó”, a nagy semmikből folytatásos oknyomozó riportsorozatokat készítő Tények most csodák csodájára rendkívül visszafogott lett. Az MSZP offenzívájának első napján Bárdos András, aki véletlenül egy szállodában telelt Kubában Medgyessy Péterrel, a „követhetetlen következetességgel vádolják egymást a pártok” szöveggel vezette fel a témát, majd ennyiben hagyva gyorsan át is siklottak felette. A korábban az igazságra oly éhes Napló sem tekintette említésre méltónak az ügyet, inkább két Balatonon lófráló német rendőr kalandjaival ütötte el a műsoridőt. Náluk nem László Csabának, Draskovics Tibornak, Gáldi Györgynek, Jegesy Andrásnak és a többieknek kell tisztáznia magát, hanem Rogán Antalnak, hogy az egyetemi ösztöndíját vajon milyen okból utalták a K&H jogelődjéhez.
Hasonló a helyzet a VIP-ügyfelekkel is. Valahogy nem nagyon akaródzik szimatolni kilétük után, pedig már a kormánypárti lapok is sorra említik a neveket. Többek közt Pintér Dezső tv2-elnököt, György Gábort, a Sláger Rádió vezérigazgatóját, Börcsök Dezső Népszava-tulajdonost, Forró Tamást, Gyurcsány Ferencet, Karl Imrét, Endrényi Évát, Kovács László barátnőjét, vagy a minden lében kanál vadászcimborát: Alexandru Mudurát.
Egyáltalán nem mindegy, kiket találunk rajta. Több politikai és gazdasági lap feltételezése szerint ugyanis Kulcsár a VIP-esek pénzével rendszeresen meglovagolta a hatalmas tőkével napon belül elmozdított árfolyamot, kockázatmentes nyereséget csorgatva a kiemelt számlákra. Mindennek következményeként a felhasznált mozgató tőke persze veszteségeket szenvedett, méghozzá sokkal többet, mint a másik oldalon lecsapatott haszon. A megszellőztetett VIP-lista politikailag meglehetősen egyoldalú, felmerül tehát a kérdés: személyes anyagi érdekből vezéreltetve melyikük befolyása segítette ki Kulcsárt a tizenhárommilliárd forintnyi adófizetői közpénzzel?
Furcsa módon, ahol pénz forog és botrányok pattannak ki, ott mindig találni egy-egy miniszterelnöki barátot vagy vadászcimborát. A szövevényes összefonódások egyre jobban kirajzolódnak a K&H-botrány esetén is, s láss csodát, a személy- és cégnevek véletlenül szinte kivétel nélkül szorosan kapcsolódnak az MSZP köreihez. Az elfogult ellenzékiséggel nehezen vádolható Figyelő gazdasági hetilap szerint a K&H az átlagosnál erősebben kötődik a szocialistákhoz, amit a korábbi vezetői is jól példáznak, kezdve Medgyessy vadásztársától, Erős Jánostól (jelenleg MFB-vezérigazgató) Draskovics Tiboron keresztül László Csabáig. De – mint mondja például Gál J. Zoltán – itt nem az MSZP-nek van elszámolnivalója, hanem a Fidesznek. És a televíziók valahogy nem lovagolnak a szóban forgó neveken, bevágva közben néha egy-egy előnytelen, vigyorgó miniszterelnöki fotót, mint tették azt az előző ciklusban szinte mindennap.

Rágalmazni minden mennyiségben…

A második fontos tanulság: ha az MSZP veszélyt szimatol, akkor bármilyen rágalmat képes bedobni a köztudatba. Persze a tavalyi választásra még emlékezőknek ez nem újdonság. Sokunkban elevenen él még az első fordulót megelőző napok élménye, amikor – a tv2 vezetésével – azt sulykolták, hogy Kövér László kötél általi öngyilkosságra buzdítja az akkori ellenzék híveit, illetve Schmidt Mária, Orbán Viktor volt tanácsadója (ezt kihangsúlyozták a gyengébbek kedvéért) szerint Kende Pétert egy normális világban „lelőnék, mint a kutyát”.
Nem árt tehát tudatosítani, és főképpen az illetékeseknek felkészülni arra, hogy a 2006-os kampány finisében olyan hajmeresztő rágalmak zúdulhatnak a nyakunkba, amelyek – hasonlóan 2002-höz – a biztosnak tűnő választások elvesztéséhez vezethetnek. Utána pedig már hiába rágódik majd mindenki a sajtó egyoldalúságán és a hazugságok hatékony terjedésén. Az is sovány vigasz lesz, ha a megrágalmazottak néhány hónap elteltével a bíróságon kapják majd meg az elégtételt…

Hogyan gyűjti az MSZP az információit?

A harmadik tanulság a kormánypártok különös tájékozottságára vonatkozik. A kormánynak az adatbázisokhoz való vonzalma köztudott. Máig nem tisztázott, hogy a választások előtt milyen adatbázis alapján küldözgették kampányleveleiket. Egy biztos: nem a pártok rendelkezésére álló, meghatározott szabályok szerint megvásárolható adatok voltak (vannak?) a birtokukban. Ugyancsak máig tartják magukat a pártpreferenciákat tartalmazó adatbázisok segítségével – a szavazás napján – levezényelt mozgósításra vonatkozó pletykák. Az adatmásolási botrányhoz képes viszont mindez csak apróság. Nem tudni mi célból történt, és fogalmunk sincs, hogy a személy- és cégadatokat tartalmazó adatbázisok valamelyike végül kikerült-e, s ha igen, akkor hová. Tegyük mindehhez hozzá, hogy Magyarország miniszterelnöke egy olyan volt titkosrendőr, akiről még mindig nem tudni, milyen feladatot látott el, és meddig tartott a megbízatása. Több jel is utal arra, hogy a régi hálózati kapcsolatok egy része ma is él és aktív.
Jelenleg pedig valami rejtélyes okból tudomásuk van arról, hogy Kulcsár Attila – a megvádolt bróker és üzletág-igazgató – magánemberként felkereste Áder Jánost, s politikai védelmet kért tőle. (Ezt is előszeretettel emlegeti a sajtó, de elfelejtik hozzátenni, hogy ezt – Áder elmondása szerint – az „MSZP felső köreibe vezető szálakkal” indokolta Kulcsár.) Ugyancsak információjuk van Kövér László testvérének (aki nem politikus) évekkel ezelőtti – teljesen szabályos – üzleti tárgyalásairól is. Hogy lehet ez? Talán lehallgatják, és információt gyűjtenek az ellenzéki politikusokról és családtagjaikról? (Tegyük hozzá: az sem túl életszerű, hogy a legfőbb gyanúsított – még a botrány kitörése előtt – felkeresi a titkosszolgálatokat irányító államtitkárt, mindent kitálal, majd külföldre távozik…)
Ideje lenne nyilvánosan feltárni az utódpárt kapcsolati tőkéjét
Az MSZP láthatóan pácban van, s kétségbeesetten lövöldözik mindenre, ami mozog. A Fidesz prominensei – a szabadságolási időszak ellenére – most nem pihenhetnek. A gazdaság felett sokan kongatják a vészharangot, s kialakult egy olyan politikai klíma, amelyben a társadalom nagy része valószínűleg érdeklődéssel fogadná az MSZP mindent behálózó kapcsolati rendszerének és az ehhez társuló hatalmas vagyonok keletkezésének bemutatását. Ideje lenne olyan sajtótájékoztatókat tartani, ahol a személyi és cégösszefonódásokat vizuális eszközökkel eligazítást nyújtva ismertetik. A politikai szféra gazdasági kapcsolatrendszere a legteljesebb mértékben közügy. Következésképpen a nyilvánosság bevonását nem kizárólag egy esetleges bűncselekmény gyanúja indokolhatja.
A jobboldal rákfenéjét, a médiahelyzetet, a torzításokat, elhallgatásokat sem kell most már ölbe tett kézzel nézni. Magától semmi sem fog változni. Ha felmerül a gyanú, hogy például a tv2 azért torzít, mert a csatorna elnöke esetleg érintett a botrányban, akkor ezt szóvá kell tenni. Részletesen be kell mutatni, hogy mit és hogyan hamisítottak meg. Ugyanez vonatkozik a Nap-keltére is, melynek a K&H-botránnyal ugyancsak több szálon összefüggésbe hozható, és a minősíthetetlen stílusa miatt az ORTT által korábban már elmarasztalt műsorvezetője, Forró Tamás a Horn Gyulával készített interjú alatt (pontosabban helyett) saját magát mosdatta. Horn – aki szerint nem kéne ezzel a bagatell sikkasztási üggyel foglalkozni – rögtönzött részvétnyilvánítását fejezte ki Forrónak, és elpanaszolta, mennyire szégyelli magát az ellenzék helyett… Megszoktuk már, hogy a Nap-kelte műsorvezetői a meghívott kormánypárti politikusokkal versengve szidalmazzák és gyalázzák a nemzeti oldalt, de Forrónak sikerült minden eddigi mélység(ei)nél is alább merülni.
Vannak olyan esetek, amelyeket még taktikai okból sem tűrhet el és hagyhat szó nélkül a polgári oldal. Az imént említett például ilyen. Ha okosan, megfontoltan, de következetesen cselekszik, akkor egy idő után – talán – már nem mernek bármit megtenni velünk.

A szerző PhD-hallgató