Okosan, de néha fel kell venni a kesztyűt

Bölcsek az emberek… – mondta az utcai Werber-kampány elején a Fidesz szóvivője. Még mindig itt tartunk? Ezek szerint a kereskedelmi reklámokra költött milliárdok mind fölösleges pénzkidobás, hiszen az emberek bölcsek. A debil hirdetéseik terjesztése helyett nyilván a folteltávolítás kémiai-elméleti hátteréről kellene inkább előadást tartania egy-egy mosóporgyártónak, azt is lehetőleg a Mindentudás Egyetemén. Szegény reklámipar! Biztos fatális véletlen, hogy még senki nem tudatta velük: kár a gőzért, az emberek úgyis bölcsek…
Ron Werber is nyilván szörnyű téveszmék áldozata, s fölöslegesen oktat hónapokig kampánytechnikákat, politikai marketinget, pszichológiát. Nem is nyertek 2002-ben, vagy ha mégis, annak nincs köze ilyen földhözragadt dolgokhoz. Mi emelkedettek vagyunk. A folytonos emelkedésben sikerült úgy kiemelkednünk a hazai rögvalóságból, hogy már távcsővel sem látjuk az utca emberét. A nemzeti oldal legtöbb vezető politikusának szemmel láthatóan fogalma sincs, hogy tulajdonképpen miért vesztettünk, mi volt annak a dühnek és ellenszenvnek a valódi tartalma, amit sikerült több millió fejbe beleültetni. Nem elsősorban a béremelések délibábja mozgatta a kezeket a szavazóurnáknál, mint hiszik még ma is sokan…
Mindenkit, akinek egy kicsit is köze van az ellenzék kommunikációjához, kampánystratégiájához, az átlagos szavazópolgárok közé kellene küldeni álruhában rögtönzött közvélemény-kutatásokat készíteni. Menjenek el a plazákba, a kocsmákba és a piacokra. Miután idegcsillapítót vettek be, kérdezzék meg az utca emberét, mi a véleményük a Fideszről és Orbán Viktorról. Tanulságos lesz. Mert ameddig mi a szeretet és az összefogás erejében hiszünk, addig az ellenoldal nemcsak tudja, hanem alkalmazza is a tudományosan igazolt profi meggyőzési és lejárató technikákat. Le kell venni végre a rózsaszín szemüveget. Tudniillik – bölcsesség ide, bölcsesség oda – kipróbált tapasztalat: hazugságokkal és az alantas ösztönök kihasználásával tömegek manipulálhatók, méghozzá eredményesen és hosszú ideig…
A Párt – látván a szocialista szavazók lankadó rajongását – újra reaktiválta a Mágust. A postaládákat megtöltő demagóg és uszító szocialista brosúrákon kívül szeptemberben sok-sok Werber-klón is ellepte az utcákat, és sajtóértesülések szerint novemberben jön a második felvonás. Az ellenzék viszont dermedten szemléli az eseményeket.
Persze véletlenül sem arról van szó, hogy erre a provokációra (mert ez részben az is) meggondolatlanul kellene reagálni. Nyilván értelmetlen lenne például egy ellen-röplapakciót indítani. Akkor is kétséges lenne a hatása, ha a megfelelő kapacitás és az elegendő pénz meglenne. Kétségtelenül az ellenzék látná kárát annak is, ha az agit-prop. aktivistákat bármiféle atrocitás érné. De hát mi akkor a teendő? Ha egy kocsmában valaki egy feje fölé emelt székkel ordítva rohan felénk, akkor két rossz dolgot tehetünk: felkapunk egy széket, s mi is rohanni kezdünk felé, vagy lesz, ami lesz alapon, egy helyben maradunk, mondván: úgyis nekünk van igazunk… Úgy látszik, az utóbbi forgatókönyv fog megvalósulni. Pedig az okos ember kitér a dühöngő elől, s lehetőleg lök is egyet rajta, hogy biztosan koppanjon.
A szocialisták hatalmas labdát dobtak fel, amit le lehetne, le kellene ütni. Az ember ugyanis olyan, hogy nem nagyon hiszi el azt, hogy neki milyen jó dolga van, ellenben ha sanyarú sorsáról beszélnek neki, rögtön helyesel. Ha pedig az előbbi a hatalom részéről jön, ráadásul agresszív propagandával, akkor különösen könnyen kilóg(hat) a lóláb. A korrupciós és bankbotrányok közepette például néhány óriásplakát érdekes hatást váltana ki az alábbi felirattal: Ön szerint a szocialistáknak honnan van ennyi pénzük kampányolni? Csak egy kérdés. Nem lehet belekötni, nem rágalmaz, nem gyűlölködik, nincs benne szélsőség. Ha magyarázni kezdik, az jó. Ha nem, az is. Persze ez csak egy lehetőség a sok közül.
Az ellenzéki politikusok verbális megnyilatkozásain is lehetne javítani. A fantázia hiánya nem kifogás. Elég csupán szemezgetni az utóbbi évek balliberális toposzaiból, hisz már régóta tudjuk: mindig azzal vádolják az ellenfeleiket, amit ők maguk művelnek vagy elkövetni terveznek. Most szinte kínálják magukat az „utcára viszik a politikát”, „indulatokat gerjesztenek”, „szítják az ellentéteket” kifejezések. Úgy látszik, számos jobboldali politikusnak nem jut az eszébe, hogy kimondja: „ássák az árkokat”, „ma Magyarországon az embereknek félniük kell”. Pedig ezek nemcsak bizonyítottan hatásos panelek, hanem ma már sajnos fájdalmasan igazak is.
Szerencsére jó példa is akad: például az Utolsó Figyelmeztetés (UFI) című alternatív havi lap plakáthirdetése. Szuggesztíven, a lényeget megragadva fókuszál a brókerbotrányra. Ugyanakkor szellemes és kikezdhetetlen. Ez a könnyed, de mégis maró gúny sokkal könnyebben talál utat az emberekhez, mint a görcsös meggyőzni akarás. Ráadásul a plakátról jövő impulzust nem tudja eltorzítani a média. Végre nálunk is felismerte ezt valaki.
Ne engedjük, hogy az ország egy olyan tébolydává váljon, amelynek kertjében a nemzeti oldal politikusai virággal a kézben rohangálnak a bikacsökkel felszerelt ápolók között. Legyen figyelmeztető jel, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a szocialisták újra erősödni kezdtek…

A szerző PhD-hallgató