Szabotált rendszerváltozás

Miközben a napi politika adóról, áfáról, parlamenti bizottságokról, őszödi villáról, K&H-ról, Kulcsárról szól, a legfontosabb nem hangzik el: Magyarországon csupán részlegesen, eltorzult formában működik a demokrácia. A magyarországi viszonyok tizenhárom év után is csupán távoli rokonságban állnak a demokrácia fogalmával. Közállapotaink, az ország belső politikai viszonyai alapján ezt végre világosan és egyértelműen ki kell mondania minden pártnak, szervezetnek és közéleti embernek, amelyek és akik sorsunkért felelősséget éreznek, pártállásuktól függetlenül, tartozzanak bárhová is.
Politikusaink hajlamosak a bajok hallatán azzal érvelni, hogy mindezek ellenére azért örvendetes, hogy a demokrácia intézményrendszere mégiscsak kiépült, Magyarország jogállam. Jogállam? Akkor is annak tekinthető, ha szemérmesen elhallgatják működésképtelenségét? Ha pedig így tesznek, akkor tudatosan félrevezetnek bennünket. A polgárok mindennapjai csaknem elviselhetetlen feszültségektől terhesek. A belpolitikában uralkodó háborús viszonyok a politika irányításában résztvevők totális válságát bizonyítják, ugyanis ezt a háborút az állampolgárok kárára, felelőtlenül, ismeretlen célokért folytatják.
Felelős ezért minden politikus, aki bátorság hiánya miatt nem mondja ki, hogy a bajok legfőbb oka a ténylegesen véghez nem vitt, szabotált rendszerváltozás. Olyan pártok kezébe is került népképviselet, amelyek a demokráciát, annak lényegét és belső működését nem ismerik, nem tartják tiszteletben, sőt kifejezetten az egypárti diktatúra eszköztárával és stílusában politizálnak, ekként gyakorolják a hatalmat.
Polgári demokráciákban a meghatározó, vezető pártok mindegyike ugyanazt akarja: a nemzet gazdasági és szellemi gyarapodását. A közöttük lévő különbség nem a célban, hanem az oda vezető utakban rejlik. Bizonyos történelmi időkben az egyik felfogás hatékonyabb, más időkben a másik, ettől sikeres a jól működő demokrácia. Magyarországon azonban ebben az alapvető célban nincs érdekazonosság. Ezért sincs nyugodt, kiegyensúlyozott, a polgárok számára elviselhető módon folyó országépítés.
Alapvető probléma, hogy a nagyobbik kormánypárt politikai ellenfelében ádáz ellenséget, nem pedig ellenfelet, a vélemények, politikai meggyőződések, utak és eszközök, lehetséges megoldások parlamenti ütköztetésének lehetőségét látja a nemzet gazdasági és szellemi felemelkedéséért. Ellenzékével nemcsak hogy képtelen együttműködni – hiszen ez lenne megválasztásából fakadó legfőbb feladata –, hanem úton-útfélen feljelentgeti, démonizálja azt, és a választható legagresszívebb eszközöktől sem visszariadva igyekszik kizárólagos véleménymonopóliumra törekedni – úgy, hogy közben minden más hangot elfojt, ezzel pedig állandó feszültséget teremt, hiszterizál, és kriminalizálja a belpolitikát.
A demokratikus berendezkedéstől idegen egy olyan párt, amely nem képes az ellenfelét tisztelni, amelynek tagjai a törvényhozásban nem alázattal, hanem fölényes és nemtelen stílusban politizálnak, hozzászólásaikban nem az üggyel, hanem az ellenségkép építésével foglalkoznak. A demokratikusan működő államtól idegen egy olyan párt, amelynek ne a nemzet érdeke lenne munkálkodásának alapja, amelyet győzködni kell az elszakított, határon túli magyarok érdekeinek képviseletéről, amely tagadná a kettős állampolgárság jogosságát, és ne tenne meg azért mindent.
A demokratikusan működő államtól idegen egy olyan párt, amely képtelen a független állami szervezetek, ügyészség, bíróság, rendőrség, közmédia stb. érinthetetlenségét tiszteletben tartani, amely nem érzi kötelességének, hogy az őket ért bármilyen támadás esetén fellépjen. A demokratikus államtól idegen egy olyan párt, amely különbséget tesz civil szervezetek, önkormányzatok és önkormányzatok, színházigazgató és színházigazgató, rádió és rádió, újság és újság, támogatás és támogatás között, s amely nem biztosítja a választópolgárok 49 százalékának a szabad tájékozódáshoz való jogát, és ezzel a polgárok száz százalékát fosztja meg a közszolgálatiságtól.
A demokratikus államtól idegen az a párt, amelynek a parlamentben lévő tagjai közül többen nem tisztelik a Szent Koronát, Szent István jobbját, a kokárdát, kultúránkat és történelmünket vagy az ilyen esetekben elhangzó nacionalizmus, irredentizmus stb. vádját nem utasítják vissza, vagy az ilyen politikustársaiktól nem határolódnak el. Ugyancsak idegen a demokráciától bármiféle nyílt vagy burkolt magyarellenesség.
A demokratikus államtól idegen az a párt, amely eladja az ország vagyonát, és a bevétellel nem számol el. Különösen idegen a demokráciától az, ha az „értékesítés” egy szűk körben történik meg, s ennek a körnek köztudomásúan nagy a diktatúrához való kötődése. A demokratikus államtól idegen az a párt, amely a hatalom megszerzéséért képes bármilyen eszközhöz nyúlni, legyen az a legmagasabb erkölcsbe ütköző is.
Az éremnek van azonban egy másik oldala. Az országot gazdaságilag és szellemileg szétzüllesztő állapotokért felelősség terheli mindazokat is, akik a közéletben a hatalmat gyakorlókkal szemben elnézők, vagy netán az együttműködést keresik velük. Mert akarva-akaratlanul hozzájárulnak ezeknek az állapotoknak a fennmaradásához.

Bíró Géza
Budapest