A múlt század magyar árnyékkormányairól

Csaknem tizennégy éve, 1989. november 23-án döntött arról az MSZP vezetése, hogy illetékes állami szerveknek adja át Balaton-parti és más helyen levő üdülőit, vendégházait, valamint megszünteti a Next 2000 néven hírhedtté vált vállalkozásának működését, mert – ismerték be – azok jogilag és erkölcsileg kifogásolhatók. A döntés magyarázatából kiderült, hogy a párt azért baloldali és szocialista elkötelezettségű, mert a saját munkájukból élők alapvető érdekeit képviseli. Az üdülők kapcsán hangsúlyozták: a létesítmények állagának megőrzésére a tagdíjbevételekből fordítottak folyamatosan jelentős összegeket. Az előző ciklusban, amikor az egyik Balaton-parti szakszervezeti üdülő részét Paszternák László szocialista szakszervezeti vezér – a szocdem szakik tagdíjára fitytyet hányva – privatizálta magának, a szociáldemokrata értékekre még úgy-ahogy adó MSZP etikai testülete elmarasztalta őt. Ma viszont a Kovács László vezette szocdemek hasonló, de jóval fajsúlyosabb üzleti praktikák esetében állnak ki úgy foggal-körömmel Gyurcsány Ferenc mellett, hogy mereven elválasztják az üzleti és politikai erkölcsöt, és kizárólag a törvényességet hangoztatják. Az MSZP Next 2000-rel is leszámoló baloldalisága vagy végképp kiüresedett, és Gyurcsány üzleteinek mellesleg vitatott törvényessége minden erkölcsi és etikai skrupulustól megszabadította a pártot, ezért Gyurcsány szociáldemokrata értékekkel igazolhatatlan privatizációi visszamenőleg igazolják a Next 2000 szellemiségét. Avagy kénytelenek felmenteni Paszternákot a mai szemmel nézve már pitiáner stiklinek számító privatizációs manővere miatti erkölcsi büntetés alól.
Gyurcsány Ferenc, a Next 2000 árnyékába került kormány tagja nemrég azzal az államelméleti tézissel állt elő, hogy a Fidesz árnyékkormányként működik, mert a közhivatalnokok iránta, s nem a köztársaság iránt éreznek lojalitást. Korábban Kovács László kereken kijelentette: a főügyész bűnpártolást folytat. Újhelyi István tudni vélte: Kövér László és Szadai Károly együttesen zsarolják Kondor Katalint. Mások az ORFK és az ügyészség közötti konfliktussal kapcsolatban rögtön a rendőrség pártját fogták, és az ügyészséget marasztalták el. Mindegyik megnyilatkozás feltételezni engedi, hogy a megszólalók olyan bizalmas információk birtokában vannak, amelyekhez hivataluknál fogva egyébként nem juthatnak: vagy kétes úton kerültek birtokukba ilyen információk, vagy ideológiai és politikai pressziót kívánnak gyakorolni olyan közhivatalokra és állami szervekre, akik és amelyek működéséhez hivatalból semmi közük, de a hatalommegosztás vagy a hatalmi ágak elválasztása miatt akadályai a kormány politikájának. Az ügyészség ellen felvonuló szocialista politikusok olyan árulkodóan egyoldalúan vették védelembe a rendőrséget, mintha nem is hallottak volna arról, hogy Bácskai János, a Szervezett Bűnözés Elleni Központ vezetője illetéktelenül jelentett Kiss Péter kancelláriaminiszternek, aki ezen állítólag megrökönyödött, de az első alkalom sokkja után még kétszer nem volt képes elhárítani a főrendőr illetéktelenkedéseit.
Az árnyékkormány tézise mindenekelőtt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét és a legfőbb ügyészt célozta meg. Amikor Györgyi Kálmán főügyész az előző ciklusban Juszt Lászlónak a fővárosi ügyészség által lezárt államtitok-sértési ügyében bevonatta az újságíró útlevelét, Juszt minden teketória nélkül jelentette ki, hogy Györgyi a Fidesz zsebében van. A szabad demokratákhoz közel álló Magyar Narancs tudósítója a 2002-es választás éjszakáján szemtanúja volt annak, hogy Juszt Lászlót, Kende Pétert (A Viktor című könyv szerzője) és Korda Györgyöt (a Tasnádi Pétert is felvonultató villatalálkozások házigazdája) együtt invitálja be Medgyessy Péter a szobájába az MSZP főhadiszállásán. Az ideológiai háttér tehát egyáltalán nem közömbös.
1989-ben, a Next 2000 és a szegedi KISZ-székház egy forintért (!) történt privatizációjának évében Gyurcsány Ferenc a dolgozó nép hatalmának egyik megtestesítőjeként az ifjúkommunista mozgalom élmezőnyében védte a saját munkájukból élők érdekeit. Ekkortájt a köztévére telepített, de a tévések zöme, valamint a MÚOSZ, a Nyilvánosság Klub és a népszavazást kezdeményező pártok által elutasított felügyelőbizottság titkárságának a Németh Miklós által kinevezett vezetője Szilvásy György volt. A kétes legitimitású bizottsággal felügyelt tévé egyenes adásban közvetítette az MSZP-nek a négy igenes népszavazás előtti sajtótájékoztatóját, de nem adta meg az esélyegyenlőség jegyében ugyanezt a lehetőséget az SZDSZ-nek. A szabad demokrata sajtótájékoztató ezért el is maradt. A dr. Eötvös Pál főszerkesztette Népszabadság természetesen méltatlankodott, mert nem tudta megkérdezni Pető Ivántól, miből finanszírozzák a népszavazási reklámkampányukat. (Eötvös részt vett az MSZP alakuló kongresszusán, és az új alapszabály kimondta: a párt országos napilapja a Népszabadság.) Hámori Csaba ugyanis egyenes adásban hívhatta fel a figyelmet arra, hogy a vagyonátmentési botrányokba keveredett MSZP-nek nincs pénze olyan milliós nagyságrendű kampányra, mint az SZDSZ-nek. A Népszabadság azzal támogatta meg a szocialistákat, hogy olyan olvasói leveleket hozott le az új pártokról és az SZDSZ-ről, Gyurcsány jelenlegi koalíciós partneréről, amellyel csak a 2002-es antifideszes kampány sajtója vetekedhet: nem az emberekért, hanem a hatalomért versenyez, önző pártharcot folytat, amikor a csőd szélén áll az ország; félrevezető propagandával a csalódott néptömegeket akarja szélsőséges irányba sodorni; jobboldali diktatúrára törekvés szándéka rejlik az SZDSZ fellépése mögött!
Ahogy Orbán Viktor – Lendvai Ildikó árokbetemető vízióival ellentétben – nem illesztgette magára a Szent Koronát, úgy természetesen Magyar Bálint és Pető Iván sem hordott titokban kakastollas vagy darutollas kalapot. Ezek a – szocialista néphang szerint egykoron jobboldali diktatúrás – koalíciós partnerek éppen ezért felvilágosíthatják Gyurcsány Ferencet a XX. századi magyar történelem árnyékkormányairól.
A kommunisták 1945-től kiépített párhuzamos hatalmáról. A pártokba beépített ügynökökről. A pártvezetésekben működő, de a kommunistákhoz lojális, Rákosinak személyesen jelentő politikusokról. A megkaparintott belügyminisztériumról. A pártszolgálattá nyomorított, és más pártok által delegált közhivatalnokok ellen felhasznált rendőrségről. A közigazgatásnak a „reakciós erőktől” való megtisztításáról, és megbízható káderekkel feltöltéséről. A politikailag megbízhatatlanok B listázásáról. A kommunistákhoz lojális hatóságok által megtűrt vagy provokált pogromokról: zsidók lincseléséről, kulákok és családjaik kiveréséről a falvakból, polgári tüntetések szétveréséről, pártszékházak megrohamozásáról, közönséges politikai gyilkosságokról (Gyömrő, Szentes stb.), pártutasítást végrehajtó bírókról és népügyészekről. A kommunista árnyékkormány története természetesen nem lenne teljes a reakciós erők ellen vívott politikai és ideológiai harc nélkül, hiszen a kommunista propaganda pontosan azt sulykolta, hogy a kisgazda miniszterelnök (Nagy Ferenc) és a kisgazdapárt főtitkára (Kovács Béla) vezetésével a néphatalom ellenségei, fasiszták, összeesküvők és imperialista kémek a népi demokráciával ellenséges hatalmi struktúrát (árnyékkormányt) építettek ki a népi demokrácia felszámolására.
A „népellenes reakció” persze kemény hangon tette szóvá az Országgyűlésben az akkor természetesen másképpen nevezett kommunista árnyékkormányzat megnyilvánulásait, amit a kommunisták agresszív politikai és ideológiai kampányban vertek vissza. A Ki a nép ellenségeivel a koalícióból! intellektuálisan nehezen emészthető jelszavát az egyik kecskeméti pártlap cikkének címe a kommunisták képviselte nép hangjára fordította le: „Pofátokat befogjátok!” Ilyen közhangulat közepette mondott le Kéthly Anna 1948 elején az Országgyűlés alelnöki posztjáról, 33 szociáldemokrata képviselő pedig a mandátumáról: csak eddig tudtak kitartani a a kommunista párt négy évtizedes társadalmi beágyazódását előkészítő árnyékkormánnyal szemben. A kommunista házelnök elégedetten állapíthatta meg: „a parlamentben az úgynevezett ellenzék, amely valójában a magyar nép ellenségeinek az ügynöke, tud ugyan még néhány kisebb-nagyobb vihart kelteni, de már nem tudja megakadályozni a törvényalkotó munkát”.
Árnyékkormányt alkotott a magyar államba beépített, párhuzamos szovjet hatalmi struktúra is, amely azért működött zökkenőmentesen, mert a Magyar (Nép)Köztársaság közhivatalnokai a nemzetközi kommunista mozgalomhoz és a nagy Szovjetunióhoz voltak mindenekelőtt lojálisak. A szovjet nagykövetség és tanácsadók alkotta network maradványait 1990-re felszámolták, de a választások előtt a modellváltásból rendszerváltásba kényszerült erők már rendelkeztek másik árnyékkormányzattal: a sajtóba, ellenzéki pártokba, társadalmi és tömegszervezetekbe olyan ügynököket épített be korábban az MSZMP által kontrollált politikai rendőrség, akik máig ismeretlen módon és hatékonysággal befolyásolták a politikai változásokat. Ténykedésüknek nem vetett végett az MSZP megalakulását kimondó 1989. októberi pártkongresszus, ezért szintén kérdéses, hogy mi van az ő lojalitásukkal. Újhelyi Istvánnak is csak az nem volt logikus gondolat, amikor előállt az – árnyékkormányt bevezető – zsaroláselmélettel, hogy százával lehettek és lehetnek olyan titkos ügynökök, akiknek lojalitása fikarcnyit sem változott 1989 óta. Lehet, hogy azok, akik 1989-től élvezik a jobboldalra telepített ügynökök lojalitását, sikeres és hatékony ellenkampányt tudnak folytatni (lásd a Pokorni Zoltánt az apján keresztül a miniszterelnök érdekében lejárató suttogó propagandát és sajtókampányt), de a jobboldal végső soron nem veszíthet, ha tisztázódnak egyes dolgok.
A kommunista reformelit egy része 1988-ban arra tette fel a tétet, hogy Magyarországon legfeljebb modellváltás lesz: vagy korlátozott pluralizmus lett volna (csak szocializmust építő baloldali pártok többpártrendszere), vagy olyan többpártrendszer, amely elismerte volna a polgári pártok létjogosultságát, de csak akkor, ha azok a szocializmus építésének alkotmányos talaján maradnak. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes a szocializmus új modelljében is lehetett volna miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc, a modellváltásnak elkötelezett, tehetséges ifjúkommunista koponya még inkább. Polgári kormány híján abban a modellben talán nem fordult volna elő olyan törvényes (?), csak üzletileg etikus (?), de szociáldemokrata alapértékekkel összeegyeztethetetlen (!) privatizáció, amelynek pártfogója a polgári kormányzatban szakértelme miatt megmaradt jó káder. A sajtóba és más pártokba beépített káderek árnyékkormányzata viszont olyan olajozottan szolgálta volna a továbbra is szocializmust építő kormányt és kormánypártot, hogy Gyurcsány Ferenc szocialista kormányfőnek rá sem kellett volna döbbennie annak létezésére. Ha csak jelentéseket nem kap a politikai rendőrségtől, amelyeket – a Horn Gyulától, Csehák Judittól meg másoktól ismert gyakorlat szerint – soha az életben nem olvasott volna el. A törvényesen, szakmailag etikusan, de a szociáldemokrata értékekkel összeegyeztethetetlen módon működő politikai rendőrség legnagyobb bánatára.
Az MSZP-nek a Next 2000 árnyékában tartott 1989. októberi kongresszusán Ágh Attila javasolta egy szigorú etikai kódex megalkotását azokkal szemben, akik törvénytelen eljárásokban vettek részt, vagy általános erkölcsi normák megsértésével jutottak anyagi előnyökhöz. Ágh javaslata vitát kavart, de Keserű Imre hozzászólása valóságos ellentüntetést váltott ki az egybegyűltekből: „a véres kezű gyilkosok kimaradtak a pártból, de a párt nem szabadult meg a patkányoktól!” Horn Gyula, miután aludt egyet a történtekre, kijelentette: kételyem az, hogy a társadalom meggyőzhető-e arról, hogy itt erkölcseiben, politikájában, hitelében valóban új pártról van szó…

A szerző politológus