Nehéz eldönteni, hogy mi a nagyobb kegyeletsértés: eltitkolni vagy meghamisítani egy haláleset valódi hátterét? A Kovács László irányította Külügyminisztérium mindkét főbenjáró erkölcsi bűnt elkövette. E cikk írásakor mindösszesen annyit tudunk az első iraki magyar áldozatról, amennyi a család és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jóvoltából napvilágra került. A máskor oly harsány pártelnök-miniszter és munkatársai hallgatnak, mint a sír.
Lapunk tegnapelőtt késő délután kapta meg Tóth Tamás külügyi szóvivő faxát, amely kétségkívül a dezinformálás iskolapéldája. A közlemény mindenekelőtt azt állítja, hogy a háborús újjáépítés zászlóshajójaként tevékenykedő Brown and Root „egyik alvállalkozójaként dolgozó magyar cég kiküldöttjéről” van szó – mint azonban kiderült, az amerikai cég nem ismeri az elhunyt Varga-Balázs Pétert. A Külügyminisztérium „tisztázatlan körülményeket” említ, majd zavaros fejtegetésbe kezd, azt állítja, hogy „az általa vezetett gépkocsival haladva” érte a halál a győri egyetemistát –, de nem említi sem az áldozat nevét, sem az eset körülményeit. Mondhatnánk erre, persze, hiszen alaposan fel akarták deríteni, mi is történt valójában. Csakhogy másról van szó.
Varga-Balázs Péter ugyanis három nappal a közlemény kiadása előtt vesztette életét. És mint fivére tegnap az MTI-nek elmondta, amerikaiak lőtték le.
Arra a kérdésre, hogy mivel töltötte a tragédiát követő napokat a Külügyminisztérium agytrösztje, könnyű a felelet. A csernobili robbanáskor és a dél-koreai repülőgép lelövésekor tanúsított sunyi kommunista reflexeknek engedelmeskedve, nyilvánvalóan válságtanácsot ültek. Tanakodtak, de nem vitatkoztak. Csak arról eshetett szó, amiről ilyenkor szokás köreikben: hogyan mászhatnánk ki ebből a csávából? Végül kisütötték, hogy hetvenkét órás késéssel semmitmondó nyilatkozatot adnak ki, és egyébként mindenkit kötelez az elvtársi hallgatás szent parancsa. A Japánban kvaterkázó Kovács Lászlót éppúgy, mint Tóth Tamás külügyi szóvivőt, aki feltehetően merő véletlenségből kapcsolta ki mobiltelefonját tegnap délutántól. Egyikük kedélyes telefoninterjút ad a magyar– japán kapcsolatok örvendetes fejlődéséről, de nem nyilvánít részvétet a fiatalember családjának, másikuk, a köz szolgája mindössze azt mulasztja el, amire munkaköri leírása szerint szegődött, azaz a magyar közvélemény tájékoztatását.
Varga-Balázs Péter halála újabb szakítópróbája demokratikus érzületünknek. Az egész ügy kapcsán valamifajta szégyenérzet munkálhat bennünk – nem mintha tehetnénk arról, ami a messzi Irakban történt, sokkal inkább azért, amiért eltűrjük ezt az újabb erkölcsi és politikai arculcsapást. Ennek az esetnek voltaképpen nincsenek ideológiai vonatkozásai, egyszerűen arról van szó, hogy minden jóérzésű emberben viszolygást kelt a Külügyminisztérium magatartása. A történteket persze sorozatos lemondásoknak kellene követniük, de hogyan is szoríthatnánk polgári erkölcsre, szolidaritásra és emberi tartásra a közlemény kibocsátóit? Nem maradt más hátra, mint hogy helyettük is kifejezzük részvétünket Varga-Balázs Péter családjának, és elmondjuk, hogy semmi sem lehet nagyobb tragédia számunkra, mint egy fiatalon elveszített élet.
Cikkem írása közben váratlan fordulat történt. Megérkezett szerkesztőségünkbe Tóth Tamás újabb faxa, amelyben a Külügyminisztérium tudatja, hogy amerikaiak lőtték le a győri fiatalembert. Szóvivő úr, a faxot köszönjük, de mi már tegnapelőtti közleménye után is tudtuk az igazságot. Megtanultunk olvasni a sorok között.
Akárcsak annak idején…
origo.hu
Elütöttek egy nőt Szegeden, súlyos állapotban van
