A gazdaságnak az életet kell szolgálnia, s nem fordítva

Úgy tűnik, hogy a hazai „liberálisok” elnöke már régen elszokott, persze nem egyedül e körben, a gondolkodástól. Legalábbis akkor, ha nem közvetlenül a hatalomról, pozíciókról s az ellenfelek sértegetéséről van szó. Kuncze Gábor elnök úr ugyanis nem volt képes megérteni Orbán Viktor országértékelő beszédét. Igaz, a beszéd egy nagyon koherens politikai filozófiát fejtett ki, de olyan módon, hogy azt a szocialisták által fél évszázadig művelt (simított) magyar agyak is megérthették. Az elnök úr azonban már képtelen volt felfogni, hogy itt az életről, mégpedig a nagy sokaság, a tömeg életéről volt szó. Igaz, az SZDSZ már régen nem tömegpárt, lassan már rétegpártról is alig beszélhetünk, s egy hatékony lobbicsoport főnökének pedig nem feladata azon gondolkodni, hogy mi lesz e szűk világ határain túl – mondjuk – a tömegekkel.
Az elnök úr rossz szocialista politikának nevezte Orbán Viktor fejtegetéseit. Pedig az a beszéd abszolút antiszocialista volt, amennyiben arról szólt, hogy minden magyar sorsáért közösen és kölcsönösen (bizalommal) felelősek vagyunk. A szocializmus és benne a szocialisták – önmagukon és hatalmon kívül – soha semmiért és senkiért nem voltak felelősek. Ahogyan most így vannak a liberálisok is, nem kollektivista, hanem egyéni alapon persze. A tudományos (neo-) liberalizmus bűvkörébe jutott elnök például már azt sem képes megérteni, hogy ha valaki a munka társadalmáról beszél, az még nem szocializmus. Amely rendszer – köztünk szólva – leginkább a munkátlanságot tenyésztette. A munka társadalmáról szólni annyit jelent, hogy a maximális piaci profit embertömegeket feleslegessé tevő rendszere helyett az életet szolgáló gazdaság tisztes profitot is lehetővé tevő világát idézzük fel.
Egy „liberálist” persze az ilyesmi nem érdekli, ha valaki feleslegessé vált, kezeljék rászorultsági alapon vagy netán kompenzálják („szocialista” varázsszer), ne zavarja az illető a befektetői érdek korlátlan érvényesülését. Kuncze Gábor annyira trendi, hogy már el sem tudja képzelni, mi van akkor, ha a pártja által képviselt folytonos adócsökkentés költségvetési hatásai és az egyre tömegesedő rászorultság találkoznak. Nyilvánvaló, dörmögheti hősünk, hogy vannak magánügyek meg üzleti titkok. A liberális szabadság nagy értéke az, hogy mindenki úgy old meg dolgokat, ahogyan tud.
Korunk eme – külsőleg magyaros – hőse diadalmasan azt is közölte, hogy az általa minden áron támogatott kormány ilyen „szocialista” politikára nem hajlandó. A jóléti rendszerváltás hatalmat hozó lózungját pedig az előszobában hagytuk című szociálliberális tragikomédia lendületesen halad tovább. Pedig Orbán Viktor képlete – az elnök úr számára redukáltan – egyszerű: a gazdaságnak az életet kell szolgálnia, s nem az életnek kell szolgálnia gazdaságot, illetve a maximális profitot. Mert amíg gépek, módszerek, nem humán infrastruktúrák esetében helyes és feltétlenül érvényesítendő a hatékonyság, addig az emberi élet hatékonysági alapon egyszerűen felszámolható.
Mert mi a különbség, főleg az érintettek felől nézve, aközött, hogy valakiket faj, osztály vagy profittermelési hatékonyság alapján szelektálnak? Jó, az megnyugtató, hogy elvileg van még a rászorultsági, nyomorult vegetáló pálya az esélyteleneknek, de akkor liberális humanizmusról ne beszéljünk. Miért olyan magasztos „liberális” cél az, hogy nagyon kevés ember bankszámláján egyre több felesleges milliárd legyen – hiszen az csak uralomra törhet? Miért olyan jó az, ha minimális a közjóért létrehozott állam, miközben obskurus magánérdekek bármit – szent jogként – megtehetnek? Mit jelent a „liberális” maszlag, az emberi jog, ha azt csak egy szűk kör tudja használni igazán? Egyébként abban tökéletesen igaza van, ez a kormány nem tesz semmit a munka társadalmáért s azért, hogy a világ ne csupán a haszonról s önzésről szóljon. Ilyen értelemben ez nem szociális, hanem szegénységpárti kormányzat, a régi bolsevik hagyomány folytatója, amelyben mindig csak a mi hatalmunk a fontos, a nép pedig örüljön, hogy nem ellenségei, hanem a barátai vannak kormányon.
Tudjuk persze, az SZDSZ úgy demokrata, hogy érvényesüljön (tanuljon, gyógyuljon, éljen) mindenki, aki fizetni tud. Akik pedig ez ügyben – mondjuk, mert nem veszik át a tejét, húsát, baromfiját, vagy netán átveszik, de nem fizetnek érte – nem tudnak kreatívak lenni (könyvelésben, lízingelésben, privatizációban stb.), nos, azok szoruljanak rá a minimalizált államra, amely egyébként is az embereknél hagyta a pénzt – ami nincs, nem volt. Nincs azért, mert már semmi sincs. Sem köztulajdon, sem hazai tőke, se közösségi segítség vállalkozóknak, semmi – de az államadósság, az nő, mivel barátaink üzletmenetét segíteni kell. (Lásd: privatizált közüzemek, ügyesen megvásárolt M5-ös és versenyre fel nem készített agrárium stb.)
Amiről Orbán Viktor beszélt, azt mindenki értette és érhette, aki e közösség és tagjainak jövőjéről felelősen gondolkodik. Akiket ellenben csak a hatalom érdekel, azok mindenben csupán mások felelősségével foglalkoznak. Örökké és soha megszűnően. Azokat csak a műfélelmek, végtelenített egyéni jogok, nem tetsző értékrendek gyalázása és az antidiszkriminációs törvény érdekli. Ez persze érthető, hiszen a „liberális” lobbicsoport tagjainak immár nincs szüksége a munka világára – megélnek ők anélkül is. Már tudásra, nevelésre és műveltségre sincs szükség (leszámítva talán az olvasás, számolás és írás alapkészségeit). Magyar Bálint pártja felszabadítja e terhek alól a magyarhoni lakosságot. Elég a „liberális” tévédömping meg az internet.
Bizony, ha így nézzük a dolgot, akkor felesleges beszéd volt Orbáné. A Werberen edződött szocialista ifjú undokoknak is ez a véleményük. Ők már azt sem tudják, hogy milyen a rossz szocialista politika, hiszen az mindig jó (volt). Jobb lenne liberáliskodás helyett a nehéz helyzetű magyar társadalom ügyéről elmélkedni. Igaz, akkor hová lenne a mindenható egyéni üzletek lehetősége? Egy csaknem felében állami/közösségi pénzből készült autópálya egykori eladóinak s mostani gavallér részbeni visszavásárlóinak szemhatára persze legalább a New York-i tőzsde. E „korszerű” tan hívei alább nem adhatják. Miről is beszélt Orbán Viktor?